SONLINE

Azért ezt az időt jobban ki lehet bírni, mint a múlt hét végit – vetette oda láthatóan jól ismert árusának vasárnap a kaposvári vásár bolhapiacán a sokak által csak Tiborként ismert kaposvári „jelenség”. Mire az árus rezignáltan válaszolt: azért remélem lesz még gatyarohasztó hőség, nehogy már annak a nőnek legyen igaza, aki az előbb azt mondta, azért nem veszi meg a férjének a bermudanadrágot, mert úgyis mindjárt vége a nyárnak.

Hogy lenne már vége? Az a szegény ember meg főjön meg hosszúgatyában? – kérdezte hősünk, aki, mint minden vasárnap most is kihozta a vásárba – mint kiderült, nem is annyira – megunt kincseit. S szó szerint kincseit, mert mint mondta: én olyan fajta ember vagyok, aki nehezen válik meg bármitől, ami a sajátja. De mostanra eljutottam odáig, hogy nem tehetek mást. Így próbálok egy kis plusztpénzt szerezni. Mert most nyáron még csak elvagyok valahogy, de a téli fűtésszámlától már most kiráz a hideg. Pedig annyira most még nem hűlt le a levegő. S tudja, azt látom, hogy egyre több, általam jól szituált úriembernek vélt kaposvári jön árulni a vásárba. És sajnos, nem csak a megunt kacatjait hozza.

Persze, mert az emberek már mindent igyekeznek pénzzé tenni – vetette közbe az ugyancsak törzsvásárló, pontosabban nézegető, mindenki Lacikája. – Én például már a régi pénzeim nagy részét eladtam. Amikor aztán alkalmi munkából összegyűjtök valamennyit, akkor igyekszem visszavásárolni őket, vagy helyettük másikakat venni. Ilyenkor nyáron van erre némi sanszom, mert nem kell fűtést fizetni, meg kevesebb ruha is kell.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ez utóbbit a vásározók is alátámaszthatják, bánatukra. Mert mint az egyik fonyódi árus mondta: ilyenkor egy-két napos nyaralásra spórolnak az emberek, ha csak nem az a nyári programjuk, hogy lejönnek a vásárba, esznek egy lángost, körülnéznek, aztán hazamennek, mert másra már nem futja. Augusztusban meg már az iskolakezdésre, tanszerekre tesznek félre, s csak azt veszik meg a gyereknek, ami nélkül nem tudja elkezdeni az iskolát. Luxusra már régóta nem futja nekik. Ezért aztán nekünk sem.

Az uniós lakosság negyede szegény

Az Európai Unió 27 tagállamában összesen 115 millió embert, a teljes lakosság 23,4 százalékát fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés az Eurostat az idén közzétett adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy az uniós lakosság közel negyedére ráhúzható a következő három kritérium legalább egyike: az elszegényedés kockázata a szociális támogatások ellenére; a komoly anyagi nélkülözés; és/vagy olyan háztartásokban élnek, ahol nagyon alacsony a munkaintenzitás.

A három mutató átlaga alapján Magyarországon a népesség 30 százalékának feje felett lebeg Damoklész kardjaként a szegénység fenyegetése vagy a társadalmi kirekesztés. Ennél csak Bulgáriában (42%), Romániában (41%), Lettországban (38%), Litvániában (33%), vagyis mindössze négy uniós tagállamban rosszabb a helyzet.