SONLINE

Talán nem járunk messze a valóságtól, hogy ha általános magatartásként egy fejelfordítást határozunk meg akkor, amikor fogyatékkal élő embertársainkkal szemben a leggyakrabban használt mozdulatunkat kell leírni. Inkább nem foglalkozunk a kérdéskörrel, hiszen a legfontosabb érték –az egészség – számunkra kézenfekvő dolog. A helyzet nem ennyire egyszerű, toleranciából van mit tanulnunk, ehhez viszont bátorság szükséges.

A siófoki nagystrandon a fogyatékkal élők mindennapjaiba próbáltak elkalauzolni a 2003-ban alakult Ability Park munkatársai szombaton. – A célunk, hogy a valóságos életkörülmények tükrözésével, de játékos formában, egyfajta szórakozásként megmutassuk azokat az élethelyzeteket, amelyek segítenek abban, hogy a többségi társadalom előítéletek helyett nyitottan álljon a fogyatékos emberekhez – mondta Dóra Krisztina, a rendezvény szervezője és a park ügyvezető helyettese, amikor megzavartuk a kerekes székesek kosárlabdázása közben. – A lényeg, hogy minden fogyatékkal élő, legyen hallás, látás, mozgássérült, vagy értelmi fogyatékosság. Ebben animátorink segítenek, bár az érdeklődés nem túl számottevő itt a Balaton parton – avatott a részletekbe Krisztina.

– Az ok talán, hogy a nyár, a vakáció hangulata jobban háttérbe szorítja az emberekben az érdeklődést. Persze ehhez hozzájárul a sokszor tapasztalt, magyarokra különösen és minden területen jellemző előítéletesség – magyarázta, majd hozzátette, hogy azért annak örül, hogy a gyerekek és a családok szívesebben megállnak asztalaiknál. – Az már persze elég lenne, ha nem csodabogarakként, hanem egyszerűen hétköznapi emberekként tekintenének ránk.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Krisztina invitálásra mi is kipróbáltunk néhány játékot. Megtudtuk, hogy a Madridi Nyilatkozat egyik tételmondata magyarról magyarra fordítva egészen egyértelmű üzenetet közvetít, csak a jogászok nyelvben is szeretik megkülönböztetni magukat. Az „elmozdulás a fogyatékos embereket jótékonykodás tárgyaként kezelő, a fogyatékos embereket, mint jogok birtokosait tekintő szemlélet felé” egy kis szójáték után „ a fogyatékos embereket ne sajnálják, hanem biztosítsák jogaikat” tétellé alakult a feladat megoldása után.

Ezután megtanulhattuk daktil ábécével elmutogatni újdonsült siketnéma barátunknak (Ilona) saját nevünk, s vele közösen állatneveken keresztül megtanultunk néhány szót. A kitalálásban sem voltunk ügyetlenek, de valami hatalmas megkönnyebbüléssel köszönhettünk el, amikor az ismétlés hibátlanra sikeredett. A hallássérültek nyelvének kinyomtatott ábécéje megkoronázta a kézjeles beszélgetést.

A boltban viszont gondban lennénk, mert egy vak és csökkent látású ember a magyar ábécé paraméterei között osztályozza az élelmiszereket, viszont a szabályra csak komoly segítséggel tudtunk rájönni. Az egyszerű rendszerre alapozott bevásárlás kudarca után kvízben mértük meg fogyatékkal élő embertársainkról eddig megszerzett tudásunkat. Szerencsére a nyolc körből álló, választási lehetőségeket nyújtó teszten nem buktuk meg.

- Egyre jobb helyzetben vannak Magyarországon a fogyatékkal élő – mondta Dóra Krisztina, amikor intézményeinkről és az esélyegyenlőségről kérdeztük.  – Kifejezetten optimista vagyok, mert látom a javulást. Egyre több a szakember, bár belőlük még hiány van, viszont mind a fizikai, mind pedig az infokommunikációs akadálymentesítés nagy erőkkel zajlik az országban – osztotta meg tapasztalatait Krisztina, aki egyébként központi fejlesztéseknél szakértőként is közreműködőként dolgozik.
Szerencsénkre a fogyatékosok helyzetének javításán sokat segített, hogy a fejlesztési beruházásoknak tartalmaznia kell az akadálymentesítésre vonatkozó passzusokat, így azt mondhatom: Magyarország jó irányba mozdult el ilyen téren.

A leglátványosabb játék a kerekes székesek kosárlabdázása. A sportolási egyórás szemlélődésünk során megállapítottuk, hogy kezdetben mindenkinek nehézséget okozott a pattogó labda követése - leginkább persze a beülésig - de közben minden próbálkozó arcáról azt olvastuk le, hogy megéri a fáradságot. Önmagunk legyőzésének nehéz munkája. Mert utána biztosan ismerősebbnek tűnik guruló székeken közlekedő embertársunk, ha állva mosolygunk rájuk legközelebb…