SONLINE

Első lépés: réteges öltözködés. A franc sem tudja, milyen idő várja a lelkes turistát odakint, ablakból nézve lehet 30 fok is, aztán az utcán lúdbőrzünk a szél miatt. Célszerűnek mutatkozott, ezért hosszúujjas inget húztunk a póló fölé, amit csak egyórás sétálgatás után éreztünk fullasztónak. Később persze, amikor a Nap a sűrűn váltakozó mennyiségű felhők mögé tűnt, visszavettük.

Második lépés: megfelelő információ beszerzése a siófoki programokról. Egyetlen helyet ismertünk – képzeletben – ezért a helyi Tourinform irodát még a reggeli órákban leteszteltük a Víztorony aljában. Mondtuk: szeretnénk valami értelmeset csinálni a városban, mert odalenn rossz az idő, viszont nem akarnánk elpocsékolni a napot, így játszásiból sem. A Galerius fürdőt első viszontválaszban kilőttük, mert inkább a programokra, kulturális eseményekre lettünk volna kíváncsiak. Mint kiderült, nagyjából hiába.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Siófokon két héttel ezelőtt rendezték meg a szezonnyitó fesztivált, és a Tourinform információiból gyorsan rögzítenünk kellett, utána egy hónapig gyakorlatilag nincs semmi komolyabb rendezvény. Tehát még két hetet kellene várnunk (akkor is itt leszünk persze), hogy valami fesztiválon, találkozón, koncerten élvezzük a szabadság idevonatkozó perceit. Tehát most még semmi, de majd két hét múlva...

Információhiányunkat egyébként úgy ímmel-ámmal vették az irodában figyelembe, jórészt a kirakott prospektusok, és programfüzetek szabad rablásával segítettünk magunkon. Itt megjegyeznénk, hogy Siófok városkalauza egy konkrét reklámfüzet, amibe valószínűleg csak az nem került bele, aki nem fizetett érte. Városkalauz, ami a szállodák felsorolásával, bemutatásával kezdődik... Mindezt természetesen nem panaszként hagyjuk az utókornak, csak úgy, hiszen, ha valaki hajlandó eltekinteni a marketing hatékonyságától, akkor megfelelő tartalmat is csemegézhet a füzetecskéből. Mi is így tettünk.

Kétféle elfoglaltság mellett voksolva először a könnyedebbnek tűnő hüllőbemutatót választottuk. A több mint kétszáz négyzetméteres csoda Siófok szívében található, a Sió partján egy áruház fölött. Láttunk már hasonlót, de a sokszínűségtől és az igényességtől már az első pillanatban éreztük, gazdagodni fogunk, még ha fejenként 700 forintot (a többi hasonló, de jóval kisebb bemutató drágább errefelé) is kell leperkálni érte.
A bejárat előtt törpenyulak és egy papagájpár csalogatja az érdeklődőket, de mi Vízisiklóként, nem tojhattuk össze magunkat – jóllehet már a kirakatból látszott – odabent van egy embertömeg-közeli óriáskígyó is.

Az elején, a teknősbékáknál időznünk kellett, mert a fajgazdagság és a különleges állatok lenyűgözték a szemet, másrést a leleményes és kifejezetten precíz leírásokat meg kellett szoknunk, ha már ismeretlen hüllőkkel találkoztunk. Érdemes volt olvasni. Teknősbéka malac orral, kígyónyakú, tüskésbőrű és puha páncélzatú teknős, a legérdekesebb az a biológiai tökély volt, ami egy barna szikladarabnak látszott, pedig teknőcként tengeti életét a siófoki terráriumban. A kifejező leírás nem fogalmazott kedvesen ugyan, de egyet kellett értenünk a következő félmondattal: úgy néz ki, mintha egy fatörzset kereszteztek volna egy dinoszaurusszal.

Szintén érdekes volt ugyanazon fajok albínó társait megtalálni, albínó boa, és albínó béka – hüledeztünk, és sajnáltuk, hogy kígyótársunknak természetes körülmények között nem sok esélye van a fennmaradásra.
A Hüllő Zoo különleges, központi helyén egy akváriumban két cápát, pontosabban két Bambuszcápát figyeltünk meg, akik vígan úszkáltak egy sziklából kilógó Sárgafejű Muréna körül. Az akvárium fölött aztán szépséges cápáink nászát követhettük végig fotókon National Geographic részletességgel. Az aktus után a végeredmény pedig egy kikelt cápa-halacskát láthattunk egy tenyérben. Már gratuláltunk volna Tóth Attila tulajdonosnak amikor közölte, hogy sajnos a kis ivadékok valamiért – szakemberek sem tudják az okát – elpusztultak nem sokkal világrajövetelük után.  
Órákig el lehetne nézegetni az egzotikus élőlényeket a siófoki hüllő állatkertben, a hatalmas csótányokról rémséges filmek, a kaméleonról néhány embertársunk, a madárpókokról pedig a szőrös lábú nők jutottak például eszünkbe egy rövidített asszociációs játék alatt, de a különleges vörösfarkú harcsa méltóságteljes imbolygásától igazán bölcsnek éreztük magunk, amiért betértünk a gyűjteménybe.



A hatalmas kockás önmagában olyan félelmetes volt terráriumában, hogy a sor elején már éreztük mellkasunkon a hatalmas állat szorítását. – Nehéz megmondani mennyi eledelt is adok az állatoknak – mondta Tóth Attila. Nem számolom ki, csak fejből tudom, de annyira változatosak a fajok, hogy mindegyiknek máskor és másmennyit kell adni. A kockás piton például kéthetente úgy tíz kilogramm nyúllal beéri, de volt, hogy ennél nagyobb volt az étvágya. – Értékekről is nehéz beszélni, mindegyiknek más és más – tette hozzá, majd elköszönés előtt bevallotta, hogy ő bizony egymillióért sem adná el a gyönyörű óriáskígyót.

A Hüllő Zoo sok közül egyik érdekessége, hogy vásárolni is lehet néhány faj helyi szaporulatából. Tehát kedves anyukák és apukák csak akkor bátorkodjanak a falak közé, ha felkészültek arra a fordulatra, hogy egy kis kígyóval gazdagabban térnek haza! Bár akkor már késő lesz, és hiába idézgetik a hajthatatlan porontynak, hogy a kis Némó (a mesebeli Bohóchal) miatt tértek be délelőtt, mert a csimota délre közben tátott szájjal átpártolt a ragadozókra.

Galéria a Balaton partján

Az állati szépségek után egy kis képzőművészetre vágytunk. A városkalauz idevonatkozó bekezdéseit meglehetősen halványan idéztük, ezért hosszas lapozgatás után kellet ráböknünk a galériára, ami a vitorláskikötő melletti strandtól balra találtunk meg a füzetecske középső térképének segítségével. Valamiért helytörténeti kiállításra, alkotásokra számítottunk a Siófok-galéria elnevezésből következtetve, de sajnos csalódnunk kellett, mert egy kis, precíz magángalériára leltünk a naptejtől még egyáltalán nem szagos partszakasz első utcájában.
Őszintén lepleztük le magunk, de ennek, és nyilvánvalóan nem létező vásárlási kedvünk ellenére szívélyesen fogadták érdeklődésünk. Nem annyira neves, de jegyzet magyar alkotók, főleg XX. század eleji festők képeit néztük végig, miközben megtudtuk, hogy bizony nem annyira divatos manapság festménybe fektetni a pénzt Siófokon, és a galéria többször értékesít Budapesten, mint a Balaton fővárosában. Pedig válság ellen nem is annyira lehetetlen megoldás a képzőművészet.
Az egyik legértékesebb festmény Iványi Grünwald Béla alkotása, legalábbis a szignó szerint, de kedves és abszolút segítőkész házigazdánk megosztotta velünk, hogy a falon függő Sátorozó cigányok című kép Iványi Grünwald műhelyének nagyszerűsége, és ezt a szakma alacsonyabbra árazza, mintha ténylegesen egyedi szerzőségről lehetne beszélni.
A kedves kis galéria egy családi ház egyik felében várja a művészetbarát érdeklődőket és vásárlókat tíz éve, szemben vele maga a szabadság, a Balaton, egyelőre hűvös hullámokkal.