SONLINE

– Elég különös hangulatú társulati ülés volt.
– Becsöppentem ide, mint Pilátus a krédóba, a társulat nem ismer engem, én nem ismerem őket. Van, aki gyanakvással, van aki reménykedve néz rám, más a pokolba kíván. Azt tudom mondani, egy igazgatót nem kell szeretni. Ha valaki azt mondja, nagyon szeret, ott én már gyanút fogok.

– Önmagával mikor lesz elégedett?
– El kell tudnom végezni úgy a munkámat, hogy mindenki a lehető legjobb körülményeket kapja. Az én feladatom az, hogy néhány év múlva, amikor talán átadják az új színházat is, mindenki elégedett legyen a körülményekkel. A mostani gyanakvás után talán akkor majd azt mondják, nem volt olyan nagy baj, hogy ezt a pasast idehozták. Ha nem, akkor rosszul csináltam a dolgomat.

– Az igazgatóválasztás időszaka viharos volt, sokan politikai döntésről beszéltek. Mit gondol most erről?
– Én nem éreztem ezt politikai küldetésnek. Azt éreztem, hogy van egy színház, ami bajban van anyagilag, épületileg, szakmailag. Idehívtak, mert igazgattam, fölújítottam több színházat, hogy csináljam meg a rekonstrukciót, a társulatot. Harmincöt éve csinálom profi módon a színházat, a szakmai múltam önmagáért beszél. Nem hiszem, hogy azért lehetek ma igazgató, mert pártkáder volnék. Az igazgatók párthoz kötését marhaságnak tartom. A közgyűlésen sem voltak ellenszavazatok az idehívásommal kapcsolatban.

– Pályázott volna, ha nem kéri föl a polgármester? Hatvanöt évesen vágyott még új társulatra?
– Nem vágytam. Az elmúlt öt nyugdíjas évemben hiányzott ugyan a színház, de ez mindig így volt. Ha színháznál voltam, mindig azt éreztem, mikor mehetek már haza, hogy csak írjak. Aztán amikor eltelt egy pár év, hiányzott egy társulat. Nem vágyodom igazgatói székre, ezért is tudtam sokszor otthagyni. Meggyőződésem is, hogy nem lehet harminc évig csinálni. Egy társulatépítés felfutása 5-7 év, utána elkezd lefelé menni...

– Ez bírálata a Babarczy-féle harminc legendás évnek?
– Nem bírálat, hanem tapasztalat.

– Znamenákéknak csak egy év jutott. Ez meg a másik oldal.
– Ha felkínálnak nekem ilyet, nem fogadom el. Ez a vicc szintjén van.

– Visszatértünk a politikához. Szita Károly kérte föl a pályázatra, sokan attól félnek, olyan lesz a színház, amilyet a városháza szeretne. Máskülönben elmondta: egy polgármesterre nem sok minden tartozik.
– Az egész színházvezetői pályafutásom erről, a politikával szembeni kiállásról szólt, ezért ostoba dolognak tartom a politikai befolyás kérdését. Bármikor felmenthet a kaposvári közgyűlés, ha nem jól végeztem a dolgomat. Tulajdonosként szuverén joga. De az, hogy én mit játszok, az én dolgom.

– Pályázatában írta, hogy a több mint 700 milliós költségvetésből 500 millió a bérjellegű juttatás, ami nagyon sok. Adódik a kérdés: mennyivel lesz karcsúbb a társulat?
– Kértem egy kimutatást, hogy az elmúlt évadban ki hány előadást teljesített, próbálok ismerkedni a számokkal. Aránytalanság, hogy ebben a nagyra nőtt társulatban nincs szerződésbe foglalva, hogy az illetőnek hány előadást kell teljesítenie a fizetéséért. Aki nullát teljesít, ugyanannyit kap, mint aki kidolgozza a belét.

– Ön szerint művészileg hol helyezkedik el a Csiky Gergely Színház a hazai palettán?
– Nem tudom megmondani. Régóta nem járok színházba. Tömegfóbiám van, és fél órára nem mehetek be valahová, amennyi nekem már elég lenne egy rendezés megítéléséhez.

– Kaposváron most kell színházba járnia.
– Munkaköri kötelességem, hogy megnézzek minden előadást. De nem fogok semmibe beleszólni. Ha valaki megtisztel, és kikéri a véleményemet, szívesen elmondom. És eljön az idő, amikor megtörténik a számvetés is.

– A pályázatában 30 órányi előadást nézett DVD-n. Remek előadásokat játszanak itt, de ez akkor sem lehetett könnyű. Pályázatában írta: az előadások folyamatosan sértegetik a nézőt...
– Sok lett nekem a vidéki primitívség, a vidéki bunkók ostorozásából. Nem éreztem igazságosnak. Látni kell: a kaposvári értelmiségi lét része a kaposvári színház is. Másrészt mindent eléggé görcsösnek, direkt megmondósnak láttam, ami nem a szívem csücske.

– Mi az, amit vezetőként nem visel el? Nem lehet majd alkoholt kapni a büfében?
– Nem vagyok antialkoholista, de megöregedtem, és nem bírom. Azt hiszem, mindent lehet mértékkel csinálni, tudva, hogy másnap reggel tízkor munka van.

– Az István a királyt korábban nem játszották volna bérletes előadásként. Milyen lesz ez a színház?
– Ez az előadás része a magyar kultúrának, és színesedik tőle a repertoár. Nem érzem, hogy szentségtörést követtem volna el, csak tágítottam a kört. Lehet, hogy ezzel olyat is behozunk, aki máskülönben nem jönne színházba.

– A kör tágításában mikor veszti el a karakterét egy társulat vagy mikor talál esetleg egy újat?
– Amiről beszéltem, nem érinti se a rendezői, se a színészi kart. Ők a maguk stílusát ugyanúgy tudják majd csinálni.

– Emílette a színházfelújítást. Hogy áll az előkészítés?
– Művészetben nem, de ebben már elkezdtem dolgozni. Ha pályázatot nyerünk, akár az évad végén elkezdődhet a felújítás, de remélem, legkésőbb 2010-ben föl lehet újítani a színházat, 2011-es centenáriumi nyitóelőadással.