SONLINE

A terem közepén papagájos paraván, igazi ritkaság, mely egy korabeli francia műtermet szimbolizál. Japános elemekkel díszített válaszfal, természetesen ez is a Nabis hatása. Rögtön a bejáratnál az Anya gyermekével köszön ránk, mint a korszak egyik legismertebb Rippl-Rónaija. A fekete korszaké a kaposvári festő francia periódusából, mely 1898-tól datálódik, amikoris elszakadt Munkácsytól.
– Felvállalta, hogy szegényebb lesz, de újat tanul – mondja Horváth János Milán művészettörténész-főmuzeológus, a megyei múzeum képző- és iparművészeti osztályának vezetője. – Ez a korszak az újraépítkezés, az önfegyelem ideje, a színek leszorításáé, az erőteljes önkontrollé. Az érzések helyett a rajzi kifejezésre helyezte a hangsúlyt, le egészen a gyökerekig.

Rippl-Rónai József skót barátja, James Pitcairn Knowles orientálta az új francia törekvések irányába, melyek közül a Nabis-csoport tagjai hatottak leginkább a kaposvári festőre. Az irányzat Gauguin szemléletmódját követte, műveiknél az erőteljes kontúrok tartják össze a képeket.
– Rippl-Rónait is a monokromitás vezette – folytatta Horváth János Milán –, ami a kezdő festők nagy leckéje. Kevés színnel oldja fel az egyszínűséget, a színsíkok tagolása adja a dekorativitást. Ekkor fedezte fel, s kezdte használni a régi freskófestészet hatásait is.

Az Öreg asszony ibolyával című képnél valóban, mintha Giotto köszönne vissza, aztán a rokonok, közeli ismerősök képei jönnek, ám ezeken már jóval több az érzelem, az ábrázolás kiművelt, érzékekkel teli, látható-érezhető a kötödés. Csakúgy, mint a Körhintánál, mely viszszatérő elem képeiben – persze nem véletlenül, hiszen Lazarine-t is így ismerte meg egy neully-i vurstlizás során. A családtagok ábrázolásánál jól látszik Maurice Denis hatása, mindkettejüknél fontos téma a família, Rippl-Rónainál már-már vallási szintre is emelkedik. Apjáról, anyjáról készült képeiről szinte sugárzik a szeretet és a gyengédség.

Első pillanatra kissé eltér a kiállítás anyagától a temető és az Egy Szent József-kápolna oltára Levallois-ban című alkotás, hiszen a téma látszólag idegenül hat az életműben.
– Knowlestól vette az ötletet – jegyezte meg a művészettörténész –, kevésbé tehetséges festőként inkább virágokat, temetőket festett.
Virágcsendéletet Rippl-Rónai ezen korszakából is találunk, ezek az első kísérletei az élénkebb színekkel, ha a Nabis-ra jellemző kontúrokat kivennénk, akár impresszionistának is mondhatnánk a színvilág alapján. Mint ahogyan nemcsak életében, művészetében is új szakaszt jelentett megismerkedése Aristide Maillollal. A később világhírűvé vált szobrász meghívta pireneusi birtokára, itt ismerkedett meg a szabadtéri festés élményével, s ettől kezdve datálható nagyvonalú színkezelése.

– Vélhetően innen ered a saját birtok utáni vágyai is – tette hozzá a főmuzeológus –, mely Kaposváron a Róma-hegyen teljesülhetett.
Ez a korszak az értő, boldog színkavalkád időszaka, megváltozik az ecsetkezelés, a képekről süt az érzelemteljesség. Andrássy Tivadarné portréja már az iparművészeti alkotásokra is utal, hiszen a grófék ebédlőjének garnitúráját is Rippl-Rónai tervezte. Utóbbi sajnos ma már csak fotókon látható, viszont a festő porcelántervei közül több is fennmaradt: a pécsi Zsolnay-gyárban készült tányérok a litográfiákkal, grafikákkal kerültek egy szobába. És olyan művészekkel, mint Gauguin, Toulouse-Lautrec – akivel Rippl-Rónai egy nyomdában gyakorolta a technikát –, Vuillard, Bonnard – tőle vette az enterieur-világ ötletét –, Ker-Xavier Roussel, Sérusier, Ranson.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Utóbbi ötös a Nabis-csoport tagja, Gauguin követői: no nem a mitikus, hanem az emberi témáié. Maillol fametszetéről például visszaköszön a gauguini tahiti nő alakja. Rippl-Rónainál pedig a Nabis hatása, mely alapvetően meghatározta idehaza teljesen újszerű és úttörő művészetét.