SONLINE

Ötvenötezer forint. Kétezer-háromban meglehetősen alacsonynak tűnt az összeg, melyet az alapfokú művészeti iskolák állami normatívaként elkönyvelhettek egy diákjuk után, ám az intézmények manapság visszasírják az akkori időket: az összeg 2006-tól folyamatosan csökkent, az elmúlt tanévre éppen harmadával jutott kevesebb, mint nyolc esztendeje. A szeptemberben induló új évre ötezer forinttal megemelték ugyan a normatívát, ám ez még mindig kevés sokszor a túléléshez is. A fejlődésről nem is beszélve...

– Az alapfokú művészeti oktatás sok, hátrányos helyzetű gyerek számára az egyetlen kitörési pont – állította Baranyai Gyula, a marcali Talentum Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. – Emellett azt is be kellene látni, hogy nem illeszthető be normálisan az általános iskolás oktatási rendszerbe, mely túlságosan zárt ehhez a világhoz.

Az önállóság viszont pénzbe kerül, a jelenlegi gazdasági helyzetben viszont egyelőre reménytelen bízni benne, hogy nagyobb állami pénz érkezik az alapfokú művészeti oktatásba. A normatíva művészeti áganként persze más és más, a zenetanuláshoz például az új tanévben 105 ezer forinttal járul hozzá a költségvetés. Ez természetesen nem elegendő, azaz a szülőknek is a zsebükbe kell nyúlniuk, ha azt akarják, gyermekük zeneiskolába járhasson: a zenetanuláshoz a szülőknek a normatíva tíz, a csoportos képzéseknél húsz százalékkal kell hozzájárulniuk a törvény szerint.
– Bár éves szinten csak tízezer forintról van szó – folytatta Baranyai Gyula –, sokak számára ez is rendkívül megterhelő, hiszen sok a hátrányos, vagy a halmozottan hátrányos helyzetű család, s a jelenlegi helyzet azt mutatja, számuk még emelkedni fog.

A művészeti iskolák az anyagi ellehetetlenülést pályázati pénzekkel próbálják elkerülni, csak éppen rendkívül kevés a lehetőség. A következő tanévre konkrétan még nem is lehetett pályázni, állítólag november közepén írnak majd ki pályázatokat.
– Barcson a művészeti oktatás adja a Boróka Táncegyüttes alapját, utánpótlását – mondta Kertai János, a táncegyüttes alapítványának kuratóriumi elnöke. – Minél szélesebb a piramis alja, annál jobb a csúcsa, csak éppen az iskolának fizetett normatíva nem követi ezt az elvet.

Az amúgy is hátrányos helyzetű dél-somogyi városban az önkormányzat eddig mindig bestoppolta valahogyan a művészeti iskola költségvetésének lyukait, s az intézmény is próbált pályázni. Ám az iskola – s ez igaz a többi intézményre is – léte nem csak pénz-, de strukturális kérdés is.
– Nem lehet volumenekben gondolkodni – jelentette ki Kertai János. – Nem országosan kell meghatározni egy nagy, közös kasszát, ahonnét aztán egymás kárára próbálnak minél többet kimarkolni az intézmények, hanem a feladatokhoz kell pénzt adni, s akkor nem lesz szükség ügyeskedésre, sáfárkodásra a meglévő források kapcsán. És persze szükség lenne másféle támogatásra is. Persze, míg nem működik a gazdaság, nincs esély normál mecenatúrára, mely mindig a művészet alapjának számított.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Állítólag kormányszinten létezik elképzelés, hogy uniós támogatásokból különböző összegeket a művészeti oktatásnak juttatnak majd – tette hozzá Baranyai Gyula, a marcali Talentum Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója –, ám már a két Nemzeti Fejlesztési Tervnél is akadtak hasonló gondolatok, csak éppen ezekből a pénzekből nem lehetett működésre adni az intézményeknek. Melyek egyre nehezebben maradnak talpon: a szakma eddig stabilizált, s ennek köszönhetően a hazai művészeti oktatás európai szinten vezetőnek számított, ám ez, ha így marad a helyzet, pillanatok alatt amortizálódhat. A normatívaemelés szerencsére másféle központi akaratot jelez. Csak éppen a művészetoktatás szereplői sok esetben nem tudnak éveket várni, hogy normalizálódjon a helyzet.