SONLINE

Melyre megérkezett Babarczy László, a teátrum korábbi igazgatója, s örökös társulati tagja is: sántikálva baktatott egykori kollégái közé – rosszul lépett egy lépcsőn, s meg kellett műteni a térdét –, majd néhányukkal lent is maradt beszélgetni: értelemszerűen nem vállalta, hogy felkapaszkodik a második emeletre. A többség viszont meglehetősen jó hangulatban ült be a szokásostól eltérően ezúttal kellemesen hűs nézőtérre, az előző esti gálaelőadás sikere, no és a kézzelfogható közelségbe került szabadság éreztette hatását.

– Lassan két éve, hogy először álltam itt – indult meglehetősen messziről értékelésében Rátóti Zoltán, a színház igazgatója –, s rettenetesen gyorsan eltelt az idő. Már a ciklusom félidejében járok, ám ez az első olyan évad, melyet teljesen magam alakítottam a kollégákkal, s egy ilyen esemény természetesen számadásra késztet.

Az igazgató elismerte, meglehetősen türelmetlen természetű, ami nem jó, s tudja rendre le kell csillapítania magát, s engednie kell maximalizmusából, hiszen a színház sohasem fekete vagy fehér, egy művészi alkotóközösségben mindig sokkal differenciáltabb a kép.

– A csütörtök esti gála, az évad valódi lezárása igazi örömünneppé vált – jelentette ki Rátóti Zoltán. – Raktározzuk hát el azt a sok pluszt, amit egymástól és a közönségtől kaptunk, mert sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mit tudunk nyújtani valójában.
Majd áll a ház, hol lakhatok, a kertben munka vár, idézte tavalyi önmagát, amikor a Candide fináléját választotta mottójául, s megállapította, ha lehet, a jövő évadban még több munka lesz abban a bizonyos kertben.
– Büszkén és nyugodtan fekhetek le, még ha nem is teljesítettünk száz százalékosan – tért rá az elmúlt évad értékelésére az igazgató –, ám senkinek sincs szégyenkeznivalója.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Rátóti Zoltán kitért az év közben felhalmozódott feszültségekre, a felmerült konfliktusokra, melyeket többek között azzal magyarázott: művészek alkotják a közösséget, akikben állandó indulatok dolgoznak.
– A jó légkör megteremtése, a közösségformálás az egyik legfőbb célom – idézett ismét, ezúttal saját igazgatói pályázatából, majd az orosz rendezőt, színháziskola-teremtőt, Sztanyiszlavszkijt citálta, aki szerint egy színházban szinte megoldhatatlan feladat egységes közösség kialakítása, hiszen egyéniségek alkotnak egy teátrumot. – De van közös nevezőnk, a színház szeretete – tette hozzá az igazgató –, s ez kell, hogy motiváljon mindenkit, ugyanis nem mindegy, milyen minőségben-légkörben töltjük el a ciklusomból hátralévő két évet. Nem kell mindenben egyetérteni, te tisztelni kell egymást.

Ezután a direktor áttért a jövő évaddal kapcsolatos darabok, próbarend és teendők ismertetésére, majd köszöntötte a társulathoz hivatalosan ősztől csatlakozó új művészeket: az idén a Tisztogatásban még vendégként szereplő Takács Kati az Új Színházból, a Mészáros Sára–Hüse Csaba színészházaspár Egerből szerződik Kaposvárra, Váncsa Gábor pedig az idén diplomázott a Kaposvári Egyetem színész szakán Mohácsi János osztályában. Rátóti Zoltán elköszönt a távozóktól is, az igazgató nem hosszabbította meg Kocsis Pál, Mózes Balázs, Gulácsy Tamás és Rácz Panni szerződését – a kvartettből csak utóbbi vett részt az évadzárón, melynek legmegrázóbb pillanatát a fiatal színésznő könnyes búcsúja jelentette kollégáitól...

– Színházszeretőként, s nem -értőként érkeztem – köszönte meg a társulat éves munkáját a Csikybe járók nevében is Szita Károly polgármester, aki az igazgató mandátumidejével kapcsolatos kijelentései reagálva kijelentette: a város vezetése hosszú távon gondolkodik Rátóti Zoltánban.

– Kedves játszótársak, pihenjetek! – kapta vissza a szót az igazgató egy rövid elköszönés erejéig, egyben megpendítette, elképzelhető, hogy egy év múlva már az évad vége után sem válnak el hosszabb időre, ugyanis a színház vezetése tárgyalásokat folytat Balatonboglárral: a Vörös kápolnában létrehozandó nyári színházról.
Ám addig még előttük áll az idei szabadság, majd ősztől egy új évad, tizenegy bemutatóval, rengeteg munkával, s vélhetően konfliktusokkal, indulatokkal, veszekedésekkel, tapsokkal és sikerekkel. Hiszen művészek alkotják a közösséget...