SONLINE

– Ez mi? – érdeklődött egy szemüveges fiú, tanácstalanul forgatva a kezében egy körbevágott sablont.
– Egy nő – érkezett a válasz az egyik segítőtől.
– És mit csináljak vele? – értetlenkedett tovább a gyerek, majd szomszédja felé fordult, aki nagy buzgalommal éppen befejezte egy páva körbepöttyözését. Igaz, utóbb kiderült, fejjel lefelé tartotta a kartonlapot, melyből idő múltán csinos mappa készült, ám a rajz művészi értékéből ez mit sem volt le: a piros virágokkal ölelt madár így is jól mutatott, még ha egynémely része ecsettel készült, nem az előírt technikával.

A gyerekeknek ugyanis a szombati múzeumpedagógiai program során – melynek az intézmény átszervezése miatt a természettudományi kiállítás folyosója adott helyet... – Rippl-Rónai József kukoricás korszakának technikájával kellett képeket készíteniük a megyei múzeumban. A szervezők így szerették volna megismertetni az érdeklődőket a százötven esztendeje született kaposvári festőóriás munkásságával, ezen belül is az általa kialakított sajátos stílussal, a leginkább a pointillizmushoz hasonlítható, rikító-tarka színeket is használó kukoricás technikához, melynél a festéket vattaszerűen, foltos felrakásokkal hordta fel vásznaira.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Sablonként a Rippl-figurákat használunk, de a festő albumából is ihletet meríthetnek a gyerekek – mondta Halmos Klára, a múzeum közművelődési osztályának munkatársa. – A mappa mellett cd-borítót is készíthetnek.
Előbbi nagyobb sikert aratott, a gyerekek sűrűn öblítették a festékes szivacsdarabkákat, s palettáikon bőszen kevergették ki a remélt színeket. Több-kevesebb sikerrel, de előbb-utóbb mindenkinek jutott sikerélmény, s így irattartó mappa is. Kukoricás stílusú motívumokkal, s ezúttal ez volt a lényeg...