SONLINE

Húszmillió forint. Egy gyengébb BKV-s végkielégítés. Vagy alig négy méternyi betoncsík ára a sávolyi Balatonringen. Esetleg egy nemzetközileg is jegyzett somogyi művész festményének értéke. Legalábbis ennyiért vásárolhatná meg jelenlegi tulajdonosától a megyei múzeum Kunffy Lajos Tanácskozó cigányok című alkotását, melynek értékét jól mutatja, hogy anno, a párizsi Kunffy-tárlat idején az újságok címlapjukon mutatták be a képet.
– Csak éppen nincs rá pénzünk – jelentette ki Horváth János Milán, a megyei múzeum művészettörténész-főmuzeológusa.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Horváth János Milán, a megyei múzeum művészettörténész-főmuzeológusa azért halványan bízik benne: valamilyen formában, ha máshogy nem, közadakozásból sikerül összeszedni a mobiltelefonos dobozban könnyedén elférő summát. S ebben az esetben nem csak május elejéig láthatná a nagyérdemű a festményt.
Amely harminckilenc másik Kunffy-képpel egyetemben szerdától lesz kiállítva a megyei múzeumban, ahol a somogytúri festő cigányképeiből nyílik tárlat.
– Régóta foglalkozom Kunffy Lajos művészetével – folytatta Horváth János Milán, aki monográfiát is írt a festőről –, s négy esztendeje jött az ötlet, be kellene mutatni a rá legjobban jellemző cigányfestményeket, hiszen tulajdonképpen ezek hozták meg számára a nemzetközi elismertséget.



Utóbbi kitétel cseppet sem túlzó, hiszen kevés magyar festő mondhatta el magáról a múlt század elején, hogy önálló tárlata nyílt Párizsban. S ki tudja, milyen magasságokba emelkedett volna a somogytúri birtokos renoméja a nagy sikerű 1913-as kiállítást követően, ha nem tör ki az első világháború. Ami hatalmas törést okozott a Franciaországban érvényesülni próbáló magyar festők – például Rippl-Rónai – életében. Akik közül Kunffy Lajost kifejezetten kedvelték: színes, derűs hangulatú, a cigányság életét bemutató alkotásai jól illettek a korszak elvárásaihoz.
– A francia Becsületrend elnyerése alkalmából 1905-ben kapta meg apjától a túri birtokot – mesélte a művészettörténész. – Itt talált rá a településen élő, majd tovább vándorló cigányokra, testközelből látta-tanulmányozta életüket, melyet nyaranta megörökített, s a képeket ősszel kivitte a nagy párizsi tárlatokra.

„Nagyon festőinek találtam ezt a népet – vallotta visszaemlékezéseiben a festő –, amint nyáron vászon sátraik körül ülve teknőket készítettek, főztek, a gyerekek mezítelenül szaladgáltak, primitív ősi benyomást keltve. (...) Egész cigánytelep volt nálam, rendesen négy-öt család és minthogy sok gyerekük volt, 30 –40 modellem volt állandóan. Amennyire a gazdálkodás engedte, minden szabad időmet köztük töltöttem, megfigyelvén életmegnyilvánulásaikat. (...) Cigányképeim nagyrészt vevőre találtak, alig van már néhány a tulajdonomban. (...) A Paris-Midi című napilap ki is kiáltott: „le peintre dés zigán”-nak, azaz A cigányok festőjének...”
A szerdán nyíló kiállításon negyven kép kerül az érdeklődők elé, az alkotások közel fele magángyűjtőktől érkezett a tárlatra. Húszmillió forinton múlik, hogy az egyik nagy sláger, a Tanácskozó cigányok gazdája a jövőben a megyei múzeum legyen. Alig négy méternyi sávolyi betoncsík ára... 


Kunffy Lajos pályáját az I. világháború törte ketté

1869-ben született Orciban, Kaposváron kezdett rajzolni. Budapesti és Müncheni kitérő után 22 évesen Franciaországba költözött, ahol kisebb megszakításokkal 23 évet élt és alkotott. Az I. világháború kitörése után hazaköltözött, Budapesten, majd Somogy-túron élt. 1944-ben a tabi gettóba hurcolták, végül művészi érdemei miatt mentességet kapott a zsidótörvények alól. Birtokát kifosztották, ezer képe eltűnt. 1962-ben halt meg Kaposváron.