SONLINE

Az életének 98. esztendejében, 2008. november 20-án elhunyt Kossuth-díjas író, költő, műfordító hagyatékát születésének 99. évfordulóján adta át a közönségnek a városa. Szellemisége, költészete, anekdotái és a hozzá kötődő történetek megidézésében részt vett a kortárs irodalom színe-java. Pomogáts Béla irodalomtörténész és Szita Károly polgármester is méltatta Takáts Gyula nagyságát, szülővárosát, Tabot Bertalan Béla nyugalmazott könyvtárigazgató képviselte.

Aki verset ír, az még nem feltétlenül költő, az igazi versekből születik a költészet. Takáts Gyula mindig szenvedélyesen beszélt, ha idővel kimértebben, lassabban is élete lényegéről, a költészetről, s ezeket a gondolatait csütörtökön visszahallhatta a közönség. Az általa teremtett költői világról, Drangalagról, ami lehetett volna akár Nakonszipán is. És Csu Furól, aki a tanítvány és a mestere volt egyszemélyben, és aki tulajdonképpen az, aki Takáts Gyula volt.

Öt évvel ezelőtt készült felvételen, Nagy Gábor által készített interjúban hallhattak erről mindazok (látni már kevesebbeknek sikerült a szép számú érdeklődés miatt), akik részt vettek a Takáts Gyula Emlékház avatásán. Köztük a teljesség igénye nélkül Tari István, Kósa Csaba és Czigány György író, Papp Árpád és Szirmay Endre költő.

Ismét megtelt élettel a Kovács-Sebestyén Gyula utcai ház Kaposváron. A költő évekkel ezelőtt úgy határozott, hogy szellemi örökségét szeretett városára hagyja, s halála után alig több mint egy évvel megnyílhatott az emlékház. A nemzetiszín szalagot Szita Károly kaposvári polgármester vágta át Bertalan Béla nyugalmazott könyvtárigazgató (Tab mint szülőváros) és Kiss László Tibor polgármester (Balatongyörök) képviseletében. Utóbbi a költő Bece-hegyi birtokát, számos versének ihlető balatoni táját idézte meg.

Szita Károly azt emelte ki: különös, hogy ezúttal nem, Takáts Gyulát ajándékozzuk meg a születésnapján, hanem ő ajándékoz meg bennünket. Emlékeztetett, tíz évvel ezelőtt lehetett, amikor a költő egy beszélgetésük során váratlanul szóba hozta a hagyatékát, és azt mondta, házát és örökségét a városra hagyja. Szita Károly hosszan sorolta ezután azoknak az immár klasszikusoknak a névsorát József Attilától Jékely Zoltánig, akiket Takáts Gyula még kortársának nevezhetett.

Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Berzsenyi Társaság elnöke személyes emlékek rajzásáról számolhatott be mint a költő barátja. Berzsenyi niklai, Babits szekszárdi és Illyés tihanyi menedékére utalva elmondta, ezek az irodalmi emlékházak a magyar irodalom szakrális helyei. Nemcsak a múltat őrzik, de a jövőnek is műhelyei lehetnek.

Ujkéry Csaba író, az irodalmi és művészeti társaság elnöke is személyes emlékeket fogalmazott meg, melyek a már betegszoba rabságában élő költő utolsó hónapjairól szóltak. „Hát nem tudom, hogyan is lesz, gyerekek...”, utalt Takáts Gyula az elmúlásra, ami tulajdonképpen érthetetlenül őt is utolérte. Az emlékház a múzsák testvériségére, mindannyiunk örömére, és a költő emlékére méltó módon őrzi Takáts Gyula örökét, fogalmazott.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A megnyitón felolvasták Fülöp Kálmánné Parill Arany, a költő külföldön élő örökösének levelét, aki gyermekkora emlékezetével a múlt századba kalauzolt. Varga Zsuzsa Jászai-díjas színművész tolmácsolta a költő versét, Kovács Dóra táncsicsos diák, a Takáts-család leszármazottja népdalt énekelt.

Diákok érkeznek a szakrális helyre

A Takáts Gyula Emlékház már a jövő héten fogadja az első előre bejelentkezett kaposvári diákcsoportot, mondta a közgyűjteményt gondozó Művészetek Kincsesháza vezetője, Simonics Lászlóné.

Megtudtuk, állandó nyitva tartással egyelőre nem várja a közönséget a költő emlékháza, mely csak előzetes bejelentés után látogatható. További csinosításokat terveznek még a házon, és a szükséges állandó felügyeletet is meg kell oldaniuk. Ehhez a költségvetésnek kell forrást biztosítani.

Kaposvár történelmi léptékben fiatal város, ahol ezekben az évtizedekben múzeumok nyitásával érnek be az alkotói munkásságok, utalt a Vaszary és a Bors-Honty-házra.