SONLINE

Rátóti Zoltánt választotta színidirektornak kedd esti rendkívüli ülésén a kaposvári közgyűlés. A Nemzeti Színház művésze, civilben a zalai Magyarföld polgármestere, aki egy hete töltötte be 50. életévét, 2014 végéig lesz a Csiky Gergely Színház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.

A képviselők 21 igen szavazattal, két tartózkodás mellett támogatták Rátótit, aki szerdán reggel 9-kor évadnyitón mutatkozik be a társulatnak. Kevesen vannak ugyanis, akik már Rátóti húsz évvel ezelőtti tagságakor a Csikyben voltak, s azóta is hűek – vagy hűek maradhattak – Kaposvárhoz. Többségük szakmai nyugdíjas, akik az idei évadot szerződés nélkül kezdik, s még a korábbi direktor, az áprilisban elhunyt Schwajda György ígéretét bírják a munkára, a megélhetésre.

Az új direktort messiásként várja az elmúlt három év alatt kétszer is igazgatót váltott társulat, mely az elmúlt években alaposan elbizonytalanodott. Az épület is megújításra vár. Rátóti nagy feladatra vállalkozott, s ehhez jó pályázatot írt, amit a szakértői bizottság egyöntetűen támogatott.

Így tett a közgyűlés szakbizottsága is, tájékoztatott a keddi ülésen a mindkét fórumban érintett Giber Vilmos tanácsnok. Szita Károly polgármester ezért Rátóti Zoltán személyét terjesztette a testület elé, mely régen döntött színházügyben ennyire egyetértően.

Pintér Attila szocialista frakcióvezető arról kérdezte Rátóti Zoltánt: a szakértői bizottság javaslatát megfogadva alkalmazza-e Keszég Lászlót főrendezőként. Rátóti nyitottnak mutatkozott, amint Keszég is a közgyűlés előtt, ahol az öt pályázó közül még a tatabányai Téri Sándor tette tiszteletét kedden.

Rátóti Zoltán és Keszég László pályázatáról

Rátóti Senecából indul ki, aki így ír: „Igen nagy hibát követ el az, aki nem a jobbaknak, hanem a többségnek akar tetszeni.” A pályázó hozzáteszi, ez számára nem az elitizmust jelenti, hanem azt, hogy legyen az bohózat, operett vagy tragédia, mindenben azonos alapmotiváció kell érvényesüljön: a művészi minőség. Emellett kettős örökségnek kíván megfelelni Rátóti: az egyik a Kaposvár-jelenség, a legenda, ami a múlté. „Nem legendát kell ápolni-őrizni, hanem friss, élő, a jelenben érvényes, minőségi előadásokat létrehozni.” A másik örökség Schwajda Györgyből következik. „A száraz tényeken túl azt is ki kell mondanom, hogy a schwajdai örökség tiszteletben tartása számomra nem pályázati kényszerűség, hanem büszkén vállalt feladat.” A tisztelet egy Schwajda drámaírói emlékpályázatot is eredményezhet.

„Szándékom szerint az általam vezetett színház jókedvű, lendületes, nyitott, izgalmas, professzionális, sokszínű, színházi tradíciókat őrző, ünnepi, oktató-szórakoztató, családi színház, ahol elérendő cél a kulturális identitás erősítése, a kultúra felmutatása, érthetővé tétele. Olyan előadásokat szeretnék létrehozni, amik által a nézők újra rácsodálkoznak a szó erejére, nyelvünk gazdagságára.” Rátóti Zoltán egy évadot töltött Kaposváron húsz éve, ez azonban meghatározó számára, megtanulta az igazi színpadi munkát, megtanult próbálni. Számára az eszményi vezető figyel a színész igényeire és fejlődésére. Ő az állandó rendezői kar híve. Pályázata erényét mondták a javaslatot tevők, hogy a reális helyzetértékelést ad.

Rátóti Zoltán pályázata és életrajza

Mi az életre erősen hasonlító kettősségét vagy akár sokszínűségét emelnénk ki. Egy helyütt azt írja: „Megéljük tehát, hogy egyszeri, megismételhetetlen, egyedüli lények vagyunk, és közben tragikus-boldog élményként azt is, hogy semmi-része vagyunk a végtelen egésznek. Ha/amikor e találkozás megtörténik, a színház, s általa a világ történik meg.” Máshol azt írja: egy színházi vezető nem ihlettel kel és csodával fekszik (ezekről legfeljebb álmodik), hanem mindig a realitásokat tekinti, nyugalmat, bizalmat és biztonságot teremt, mely közegben sokat és pontosan dolgozik, és ezt másoktól is megköveteli.” Kijelenti ugyanakkor: „Schwajda György halála után zűrzavar van, egykori meghatározó személyiségek a menni-maradni átmeneti állapotában vannak...”

Rátóti szerint a fenntartó önkormányzattal háborúskodva nem lehet jó színházat csinálni, mert a vezetés a kompromisszumok művészete, az volt a párttitkárok korában, és az ma is. „Nem akarok, nem engedek tehát háborúskodást sem a színház és az önkormányzat között, sem a színházon belül”, szögezi le a pályázó.

Rátóti az egyetem színházi tanszékével közös előadásokat tervez, és hosszú távon a stúdióelődások rangjának visszaállítását szeretné. A dunántúli teátrumokkal a közös előadások, előadáscserék ötletét is felveti. A pályázat hangzatos ötlete a KOSZT: ha Pécsi Nemzeti nem újul meg 2013-ig, Rátóti szerint reális lehet a Kaposvári Országos Színházi Találkozó szervezése. A határon túli színházakat, a gyermekszínházi biennálét és zenés, irodalmi és képzőművészeti esteket is érint a pályázat. Minden évad kapna egy elnevezést – „tükör, doboz, gömb, fény, öntőkanál, fekete-fehér” –, egy „címet”, és ennek jegyében zajlana az évad. A művészeti vezetésben Morcsányi Géza, Háy János, Müller Péter Sziámi, és Selmeczi György munkájára számít.

Rátóti a pályázati feltételként kért színházfelújítási ütemezésről azt írja: a jövőre kezdődő évadban szeretné kezdeni a hétmilliárdos munkát, és 2012 szeptemberében nyitná a megújult Csikyt. A direktori munkában egy régi épületes (2010/2011), egy átmeneti-költőzős, és két új épületes évadra készül tehát. Érdekesség, hogy az ideiglenes „kőszínházi”, zeneházi évad a pályázó szerint elképzelhető fővárosi mintára egy Szabadság-parki cirkuszi Sátorszínházban is.

„Mindent, amit a színház működéséről, belső törvényszerűségeiről, a munkához való hozzáállásról tudok, azt a kaposvári Csiky Gergely Színházban tanultam meg...” Így kezdi pályázatát Keszég László, majd hozzáteszi: „Ahogyan Vajda Lajos, Kodály vagy Bartók ötvözte a hagyományt és a modernséget, úgy szeretném én megújítva megőrizni és továbbvinni a kaposvári színházi tradíciót.”

Keszég László pályázata és életrajza

Keszég színész-rendező, aki tíz kaposvári éve és számos külföldi vendégrendezése után azt tartja, szemlélete nem elitista, de határozottan értékközpontú. A világra odafigyelő teátrum a célja. Nem rétegszínház, hanem népszínház az eszményi kaposvári színházképe, amit azonban élesen megkülönböztet a szórakoztató színháztól. „A népszínház nem szinonimája a szórakoztató színháznak, és nem része a bóvli sem...”

Keszég évi egy-egy zenés darab és vígjáték bemutatását tervezné, s emellett olyan repertoárt szeretne, amely a megszokott drámai műfajokkal képes széles nézőréteget elérni, és emellett bátran felvállal úttörő jellegű produkciókat, formabontó kísérleteket is. Kinyilvánítja: a kaposvári az ország egyik legkiválóbb társulata, melyet „nem kell felépíteni, mert van; ezt használni kell, megőrizni, és frissíteni.” Ideájában erős a színészek szellemi-testi frissessége, és a dramaturgia szerepe: nem a rendezőre, hanem a társulatra kell darabokat keresni. Ebben a munkában Benedek Miklós, Béres Attila, Mácsai Pál, Máté Gábor, Urbán András, Zsótér Sándor rendezői szándéknyilatkozatát csatolta pályázatához; velük hosszabb távú együttműködést tervez.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Műsorpolitikájának hangsúlyos eleme: az évi kilenc saját bemutató harmadát a legfiatalabb generációknak szentelné. Először Kaposváron hallotta ugyanis: „Azért járok színházba, mert 1976-ban elhozott a nagymamám”. A Kaposvári Egyetem felé nyitott, a vendégjátékok, társművészeti ágak iránt fogékony színházat képzel Keszég.