SONLINE

Egy novella adta az ötletet. Pritz Péter, az amerikai író Charles Bukowski fordítója kérte fel Kerékgyártó Istvánt, hogy írjon egy bukowskis novellát egy készülő antológiába. Megszületett hát meglehetősen naturalisztikus siófoki történet a pincérrel, a fröccsöntővel és a prostival – s vele az ötlet a folytatásra. Mert Kerékgyártó Istvánt, a Kaposvárról elszármazott írót érdekelni-izgatni kezdte a felszolgáló sorsa. Vidra Zsolt élni szeretett volna, egyre fiatalabb és idősebb lett, s végül összeállt a regény. Mely hangulatában, nyelvezetében jelentősen eltér az író eleddig utolsó művétől, a Trüffel Milán kalandjaitól.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Pedig sokan mondták, folytassam – emlékszik vissza Kerékgyártó István –, írjam meg akár Trüffel fiának történetét, mutassam be a hatvanas-hetvenes évek világát. El is kezdtem anyagot gyűjteni, ám egy idő után elment a kedvem, hogy a szocializmus hedonizmusáról írjak a mindennapi nyomor, a társadalom jelen állapotában ebben a széteső világban. Egész egyszerűen rossz volt a kedvem egy ilyen regényhez, s ki akartam írni magamból a keserűséget.

Ehhez viszont kellett egy regényhős, aki nem az értelmiség védett burkából érkezik, hanem a mindennapok nyers, küzdelmes, kevés sikert, s annál több fájdalmat hozó világából. Egy vesztes. Egy sors, melyet ma milliók vallhatnak magukénak. Vidra Zsolt élete ugyanis – sajnos – cseppet sem egyedi.

---------------------------------------------------------------
A rendszerváltás után a szocialista világban még védett, időnként kifejezetten sikeres pincért elsodorja a változások szele, előbb anyagi, majd családi, végül személyes válságba kerül, s ellehetetlenülő egzisztenciája a társadalom peremére löki. Az egykori menő balatoni felszolgáló, majd húskombináti kocsikísérő mind lejjebb kerül a ranglétrán, hogy aztán rokonok, barátok, ismerősök nélkül, kisemmizetten fejezze be földi pályafutását egy budapesti parkban – a rideg társadalom tudomást sem vesz egy tagjának, a hajléktalan férfinak haláláról...
----------------------------------------------------------------

Akinek – eddig csak Tar Sándor világában megrajzolt – történetével egy a haláltól a születésig visszafelé megrajzolt életúton keresztül – innen ered a cím, a Rükverc; a művet Máté Gábor rendezésében következő éveadában műsorra tűzte a fővárosi Katona József Színház – ismerkedhet meg az olvasó, akit a személyes sorsvezetés mellett komoly és komor társadalomrajzzal vezet vissza az elmúlt fél évszázadba az író. Kerékgyártó István Vidra Zsolt történetébe saját személyes életének pillanatait is beleszőtte, így a regény kaposvári olvasói könnyedén beazonosíthatják a helyszíneket: feltűnik a legendás Fő utcai Kék egér kocsma, a megyeszékhely körüli falvak világa, a húskombinát, a zeneiskola és református templom, a Vöröshadsereg útja – a mai Pécsi utca – környéke. Ám hiába utazunk vissza évtizedeket mind előrébb jutva Vidra sorsának alakulásában, a történetekből süt a jelen, a mai magyar valóság.

– Riaszt a társadalmi önzés, a szolidaritás, az irgalom hiánya – magyarázta Kerékgyártó István –, az az általános felfogás, hogy aki kicsit is rosszabbul él nálunk, megvetjük, mert megtehetjük. Ez az orosz modell, ahol a gazdagok hedonista, fennhéjázó életével szemben ott állnak a nincstelenek tízmilliói. Ezt pedig egyszerűen nem tudom elfogadni. Ötvenhárom augusztusában születtem, Sztálin lelke valamikor akkoriban érhetett a pokolba, s attól a pillanattól minden nap egyre nagyobb szabadságot éreztem. Egészen mostanáig, amikor inkább elfogyni érzem a szabadságot...