SONLINE

Mit jelent svéd, észt, román és magyar kézművesek számára a hagyományos textilörökség, és miként lehet belőle korszerű tudást, tapasztalatot szerezni közös munkával és innovatív eszközökkel? Ezt a kérdést tették föl csaknem két évvel ezelőtt a svéd Vasternorrland kulturális és közéletének szereplői.

E megye több nemzetközi program után, húszéves somogyi testvérkapcsolattal eredményes pályázatot nyert Brüsszeltől, így a kérdésre válaszok születtek. A négy nemzet kézművesei és pedagógusai az egyedi néprajzi formakincsekben elmélyülve értelmezték újra az értékteremtés lényegét.

Az INEXTEX konferenciával kezdődött a megyeházán, ahol Vörös Tamás megyei főjegyző számolt be a tizennégy somogyi alkotó részvételével szervezett alkotási-tanulási folyamatról.

Kenneth Vestin tanácsnok azt emelte ki, hogy az efféle programok hidat építenek a nemzetek közé, erősítik a demokráciában nélkülözhetetlen szolidaritást, és a hasonlóságot emelik ki – az időről időre felmerülő megkülönböztető, diszkriminatív nézetekkel szemben.

Bengt Edgren vasternorrlandi és Költő László somogyi múzeumigazgató számára a kultúraközi párbeszéd, egymás gyűjteményeinek megismerése szolgált fontos élményekkel. Adalékokkal szolgált ugyanakkor a múzeumok dilemmájának boncolgatására is: miként tudják a hatalmas nemzeti kincseket, egyetemes értékeket széles körben érdekessé tenni a nagyközönség számára.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Ilona Novák, Svédországban élő magyar származású projektvezető összegzésül elmondta: az élethosszig tartó tanulás és a távoktatás korszerűsége találkozott az INEXTEX során a kultúrák és hagyományok sokszínűségével, aminek hosszú távon a munkaerőpiacra, a régiók vonzerejére és a nők elfogadtatására is hatása lehet.