SONLINE

A címe alapján a máról is szólhatna. Lapunk egykori, tavalyelőtt elhunyt főszerkesztője, a Kaposvári egyetem kommunikáció tanszékének tanára, Troszt Tibor a Betyár világgal azonban a 19. század első éveinek Somogy vármegyéjébe kalauzolja el az olvasót. I. Ferenc király, a Napóleon ellenes háborúk miatt meghirdetett nemesi felkelés, az inszurrekció idejébe. Meseszerű, egyedi stílben, hangon megírt kor- és jellemrajz, valódi szereplők és történetek és az írói fantázia tökéletes egyvelege somogyi és országos nemesekkel, írókkal, költőkkel, katonákkal, jobbágyokkal, német vasasokkal. Nagy célok, messzemutató tervek, gondolatok, emberi sorsok, kisstílű felhangokkal. Betyár világ.

Egy regényes újság, egy történelmi oknyomozó riport. De mi mást is lehetne várni olyasvalakitől, aki dolgozhatott bárhol, bármely területen, művelődési házban, közigazgatásban, felsőoktatásban, mindig mindenütt újságíró maradt. Ahogyan ezt a másfél évtizeddel ezelőtt született, de csak az idén napvilágot látott könyv bemutatóján az egykori pályatársak, kollégák, barátok, tanítványok – Jáger Márta főlevéltáros, Szirtes Gábor szerkesztő-kritikus, Varga István tanszékvezető, Balassa Tamás és Czene Attila újságírók – is állították. Szerette Somogyot, a történelmét, az itt élőket, a magyar nyelvet. És értette is. Félelmetes nyelvi leleménnyel megírt egyfajta honismereti köntösbe bújtatott szépírói munka került végre a helyére, ha megkésve is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Könnyű volt dicsérni, nem kellett hozzá nagyokat mondani, kényszeredett részleteket citálni, párhuzamokat vonni. Troszt Tibor ugyanolyan fergeteges, egyéni stílusban, mértani pontossággal kidolgozottan, ám mégse erőltetetten írta meg a Betyár világot, mint tette azt anno színikritikáival, interjúival, kulturális cikkeivel. Meseszerű történetet szőtt aprólékos kutatómunkával, és az adott témán jócskán túlmutató gondolati világgal. Mert a Betyár világ szereplői által felrajzolt-megszemélyesített problémák, gondolatok, érzések a könyv születésekor is aktuálisak voltak, mint ahogyan ma is azok.

Behelyettesíthetők a figurák – Sárközy István nagybajomi szolgabíró alakjában például felismerhető a szerző –, a történetek, a sorsok, kortalan korrajz, sokatmondó kinyilatkoztatás, beszédes elhallgatás. Mely csaknem örökre a fiókban maradt: születésekor a szerző nem volt hajlandó szponzorok, támogatók után kilincselni. Majd az utódok, ha érdekli őket, adják ki. Szerencsére megtették...