SONLINE

– Három bajnoki cím és három kupagyőzelem az elmúlt három idény mérlege. Melyik volt a legnehezebb?
– Egyértelműen a legutolsó – mondta a búcsúzó Zarka Péter, akinek a vezetésével az elmúlt három évben mind a bajnoki pontvadászatban, mind pedig a kupasorozatban a csúcsra jutott a Diamant Kaposvár csapata.

– Mi volt ennek az oka?
– Egyrészt romlott a játékunk színvonala – az előző idényhez képest sajnos fikarcnyit sem erősödtünk –, ugyanakkor viszont megerősödött a legnagyobb magyar riválisunk, a Kecskemét.

– A rajt előtt a Közép-európai Ligában a négyes döntőt tűzték ki célul. Ennek tükrében meglehetősen szerénynek tűnik a hetedik hely a kilenc csapatot számláló mezőnyben.
– Csupán a tisztánlátás érdekében: a Közép-európai Ligák történetében minden idők egyik legerősebb mezőnye jött össze. Az osztrák Hypo Tirol Innsbruck és az ACH Volley Bled is a legjobb hat közé verekedte magát az első számú nemzetközi kupasorozatban; a szlovénok végül a negyedik helyen zártak a Bajnokok Ligájában. A horvát HAOK Mladost Zagreb pedig a második helyet szerezte meg a Challenge Kupában. A hírek szerint egyébként jövőre még erősebb lesz a Közép-európai Liga, miután a nyáron tovább erősítenek majd a csapatok.

– A bledieket hatalmas meglepetésre legyőzték Kaposváron, miközben nyerhetőnek tűnő meccsek úsztak el...
– Nagyon rosszul kezdtünk; a nyitányon hazai pályán legyőztük a gyengébbik horvát alakulatot, a MOK Zagrebet, amelyet aztán négy vereség követett. Ezután sikerült felzárkóznunk, ám a sorozat végét sajnos ismét elszúrtunk; ha hazai pályán legyőzzük a szlovén Salonit Anhovót, akkor hatodikak, ha pedig a bécsiek ellen is nyerünk, akkor ötödikek vagyunk. Más kérdés, hogy még a negyedik hely is kevés lett volna a négyes döntőhöz, miután a hotVolleys Wien rendez(het)te, s mint házigazda eleve biztosította helyét a fináléban. Vagyis az első három, azaz a már előbb említett európai élcsapatok közé kellett volna beverekednünk magunkat...

– A bécsiekkel amúgy sem volt szerencsénk.
– Decemberben a CEV Kupában mind az oda-, mind pedig a visszavágón alulmaradtunk.

– Így átkerültek a Challenge Kupába, ahol januárban tényleg csak hajszál hiányzott a vaskos meglepetéshez.
– Miután hazai pályán 3–1-re kikaptunk a Kakanjtól, a viszszavágón foghíjas együttessel – több kulcsjátékos is hiányzott – ugyanilyen arányban nyertünk, s végül csak az aranyszett döntött a bosnyákok javára.

– Januárban és februárban futószalagon játszotta a meccseket a társaság.
– Rendesen ki voltak facsarva a fiúk; csak ebben a két hónapban vagy 20 tétmeccs várt ránk. Három naponta léptünk pályára, ám ez csak a dolog egyik oldala. A rengeteg utazás is sokat kivett a csapatból. Nehéz úgy regenerálódni, hogy mondjuk kedden utazol 800–1000 kilométert, szerdán meccset játszol, s utána hiába indulsz rögtön haza, csak csütörtökön érkezel meg, pénteken pedig már újabb fellépés vár rád... Érdemes lenne utána számolni, hogy mennyit buszoztunk akkor. Tartok tőle, hogy őrült nagy szám jönne ki...

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Ennek számlájára (is) irható a sok sérülés?
– Biztos, hogy közrejátszott. Hiába alkotta 14 játékos a keretünket, minden hónapra jutott egy súlyos sérülés, ráadásul kulcsjátékosok dőltek ki. A nyári felkészülés végén Kántor Sándor sérült meg, utána jött Kaszap Tamás autóbalesete, a bajnoki elődöntőt Nagy József, az aranymeccseket pedig Csoma Krisztián volt kénytelen kihagyni, ráadásul a legvégén Hoboth Ákos is kidőlt a sorból. Talán nem is volt olyan játékosunk, akinek ne lett volna valamilyen baja a bajnoki szezonban.

– Korábban már az is bravúr kategóriába tartozott, ha valamelyik csapat szettet tudott lopni a kaposvári együttestől. Ez most több csapatnak is összejött; a bajnokságban a Veszprém, a kupasorozatban pedig a Csepel és a Budapest-bajnokságban szereplő (!) Pénzügyőr tudott hazai pályán játszmát nyerni. Ráadásul a Kecskemét – amely kétszer is legyőzte a Diamantot, s a kupadöntőben is alaposan megszorongatta az együttest – négy éves magyar veretlenségi sorozat végére tett pontot.
– Ezen nincs mit szépíteni, ám a teljes képhez tartozik, hogy akkor tudtak bennünket legyőzni, amikor felszabadultan, tét nélkül játszhattak. A középszakaszban addigra már eldőlt az első hely sorsa, s a bajnoki döntőben is 2–0-ra vezettünk, amikor Kaposváron nyerni tudtak. Amikor nagy volt a tét – lásd Magyar Kupa-döntő és az ugyancsak Kecskeméten rendezett negyedik aranymeccs –, akkor mi kerültünk ki győztesen.

Kovács, Schultz és Kaszap is külföldön folytatná

Bár az új szezon csak bő negyed év múlva, valamikor szeptemberben rajtol majd, biztos, hogy több helyen is változik a 11-szeres bajnok és 12-szeres kupagyőztes Diamant Kaposvár férfi röplabdacsapatának a játékoskerete.
Hat játékosunknak jár(t) le a szerződése – mondta Gelencsér László, a klub szakmai igazgatója. – A szerb légiós Vojiszlav Skoricstól – aki egy szezont töltött a somogyi megyeszékhelyen – már elköszöntünk, s az is biztos, hogy a januárban érkezett Koch Róbert a harmadik számú osztrák csapatnál, az SK Posojilnica Aich/Dob együttesénél folytatja a pályafutását. Rajtuk kívül még Kovács Zoltánnak, Hoboth Ákosnak, Bánhegyi Istvánnak és Laszczik Ivánnak járt le a kontaktusa; velük a következő napokban ülünk majd le tárgyalni a hogyan továbbról. Kovács Zoltán mellett Schultz István és Kaszap Tamás is külföldre kacsintgat; ha olyan ajánlatot kapunk, természetesen nem gördítünk akadályt a távozásuk elé.
Ami az edzőkérdést illeti: jelen állás szerint Kántor Sándor játékosedzőként dirigálja majd a társulatot, s a klub vezetői – hogy milyen formában, azt a jövő dönti majd el – továbbra is számítanak Zarka Péterre.