SONLINE

Elkezdett szakadni a hó szombaton Pucokszálláson, amikor Bay Béla szobrát avatták. Valaki meg is jegyezte: ezt az időt szerette igazán Béla bácsi. Ilyenkor volt elemében, leginkább egy-egy disznóhajtáson. Tisztelők, barátok, volt vadásztársak gyűltek össze mintegy hatvanan a szoboravatóra.

– Bay Béla amellett, hogy 1932-től a magyar és nemzetközi vívósport kiemelkedő, legendás egyénisége szenvedélyes vadász is volt – mondta Hasszán Attila a Bay Béla Bérkilövő Vadásztársaság elnöke. –  Nevéhez fűződik a kiváló vadgazdálkodásáról híres Tuskósi Vadásztársaság megalapítása és három évtizeden keresztül a sikeres irányítása. És az a társasági és közösségi élet, ami nélküle soha nem alakult volna ki. Pucokszállás volt a kedvenc területe. Amikor szikár alakja megjelent a vadásztársak között néhány pillanatra mindig csend lett. És ha a nagy öreg elkezdett beszélni, sztorizni szájtátva hallgatta mindenki. 2000-ben halála első évfordulóján emléktáblát avattunk, amit minden évben megkoszorúzunk. 
A Bay Béla Vt. terület nélkül társaság. Tagjai ugyan vadászok, de nem a vadűzés tartja együtt a csapatot, hanem Bay Béla emlékének ápolása. Az ő ötletük volt a szobor elkészíttetése is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Az olimpiai és a sportbizottság is foglalkozott a szoborállítás gondolatával, de évekig nem történt semmi – fejtegette Hasszán Attila. – Úgy döntöttünk: megcsináltatjuk mi. Tóth Béla szobrászművész, aki szintén jól ismerte Bay Bélát, örömmel vállalta a munkát. A költségeket a vadásztársaság állta. A szobor abban is különbözik a hagyományostól, hogy nem merjük itthagyni a vadászháznál. Messze bent az erdőben, teljesen elhagyatott helyen nem lenne biztonságban. Inkább visszük, hozzuk magunkkal és akkor látható, amikor mi is itt vagyunk.

A pucokszállási vadászházban minden Bay Béláról szól. A falakon az ő általa lőtt trófeák, az azokat megörökítő fotók: az aranyérmes gímagancs, vagy a kapitális vaddisznóagyar. A jelenlevők az örömteli kézfogások után hamarosan elkezdtek történeteket mesélni. Mindegyik főszereplője Bay Béla volt. Sokszor kezdődtek úgy a mondatok, hogy emlékszel?... Aztán előkerült Bay Béla kedvenc itala, a Campari is. Ez is hagyomány Pucokszálláson: nem múlhat el úgy étkezés, hogy egy kortyot ebből a nedűből ne innának.

– Béla bácsi csakúgy mint a sportban a vadászatban is nagyon fontosnak tartotta a fair play viselkedést – mondta egy volt vadásztárs. – Nála ez azt jelentette, hogy ugyanúgy tudott örülni más vadászsikerének, mint mondjuk az saját hatalmas remete kanjának. A vadászirigység és a rekordokra törekvés soha nem volt kenyere.