SONLINE

Elég a magából kikelve üvöltő edzőre, a teljesítményért túlhajszolt gyerekre, a jobb eredmény elérésére kényszerítő szülőre gondolni. A gyerekek jobb híján igyekeznek megfelelni az edzői és a szülői elvárásoknak, de sok esetben eközben sérülnek a jogaik. A velük foglalkozó felnőttek közül akad, aki nincs tisztában azzal, hogy „meddig mehet el”, mit engedhet meg magának a célok elérése érdekében.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Magyarország 1991-ben ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Gyermekjogi Egyezményét. Hiába múlt el két évtized, sokan nem is hallottak róla. A Gyermekjogi Egyezmény kimondja a gyerekek játékhoz, szabadidőhöz, valamint az egészséges testi és lelki fejlődéshez való jogát. Mindehhez alapot jelenthet a sport is, egészen addig, amíg a gyermekek számára örömforrás marad. A sportnak azonban nem csak napfényes oldala van. A benne rejlő erőszakosságról, teljesítményhajszolásról, illetve ezek – a gyermekek életére – közvetlenül gyakorolt hatásáról készített összefoglaló felmérést az UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja) Innocenti Nemzetközi Kutatóközpontja. 

A jelentés szerint a gyermekekkel szemben elkövetett erőszak legjellemzőbb formája a lelki lealacsonyítás, a megalázó beavatási szertartás, a verés, az erőltetett kockázatvállalás, a teljesítménynövelő szerek használata, vagy a pihenőidő és törődés megtagadása.
Az említett teljesítménykényszer bizony tetten érhető. Nemcsak az egyéni, de a csapatsportnál is.
– Sajnos vannak olyan versenykiírások, amelyek már eleve rossz helyzetet teremtenek – mondta Gémesi Csaba, a Kaposvári Rákóczi Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia ügyvezetője. – A fiatalabb korcsoportokban eleve nem lenne célszerű olyan bajnokságot kiírni, amelyből ki lehet esni. Ez komoly kényszert jelent akár edzőre, akár gyermekre nézve. Ebben a korban ellenben inkább a sport megszerettetése, illetve a korosztálynak megfelelő technikai, taktikai elemek elsajátítása lenne a fő cél. Éppen ezért sokkal megfelelőbb lenne a kuparendszerű lebonyolítási rend, amelyben főleg a játék lenne a lényeg.

Lehet másként is. Jó példa volt erre az a kosárlabda Jamboree, melyet tavaly rendeztek az ország több pontján. A soproni és pécsi helyszíneken somogyi utánpótláscsapatok is pályára léptek. Az egymás elleni mérkőzéseknek ugyanakkor nem volt tétje, nem hirdettek végeredményt, a mozgás a játék öröme volt a lényeg.
Ennek hasznosságára hívta fel a figyelmet Horváth Mária sportpszichológus is.
– Valóban nagyon teljesítményorientált lett napjainkban a versenysport – vélekedett a szakember. – Gyakorlatilag minden területen hajszolják az eredményt. Ez főleg az utánpótlás korban lehet káros és nemcsak fizikai értelemben, hanem lelkileg is. Akár súlyos vereség, kudarc, vagy igen pozitív élmény éri a gyermeket, annak fel is kell tudni dolgozni azt. Erre, mondjuk egy tízes éveiben járó gyermek aligha lehet képes. Ebben a kérdésben nagyon komoly a szülők felelőssége.

Akikkel a témával kapcsolatban beszéltünk, egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az elmúlt években környezetükben nem tapasztaltak kirívó, súlyos erőszakkal, vagy megaláztatással járó esetet. Ezt egy, az igazságügy területén dolgozó informátorunk is megerősítette. Ugyanakkor nem szabad úgy tenni, mintha biztosan nem is létezne ilyesmi. Éppen ezért fontos, hogy az inzultálást, vagy rosszabb esetben erőszakot elszenvedők tudják kihez fordulhatnak segítségért, és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló eset.
Hosszú évek óta törvény rendelkezik arról, hogy iskolában úgynevezett ifjúságvédelmi felelősöket kell alkalmazni. Az intézményekben elszenvedett sérelmeket náluk is lehet jelezni.

Az egyik legnagyobb tanulói létszámú – a sportot mindig is kiemelten kezelő – kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban érdeklődésünkre a posztot 1998 óta betöltő Garamvölgyi Éva ifjúságvédelmi felelős elmondta: iskolájukban még nem volt a tanulók sporttevékenysége közben elszenvedett atrocitással kapcsolatos fegyelmi eljárás. Bár az intézményben úgynevezett panaszláda is van, ahová akár névtelenül is elhelyezhetők az ilyen jellegű információk, ilyen irányú panasz sem gyermektől, sem pedig szülőtől nem érkezett.