Alkalmi segítők

Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkám során megismerhetek emberi történeteket és sorsokat. Az élethelyzetek között vannak számomra is irigylésre méltóak, de olyanok is, melyeket nem szívesen élnék át. Ilyenkor igyekszem minden követ megmozgatni azért, hogy jobb körülményeket teremtsenek a bajban lévő embertársaimnak. Leggyakrabban azzal tudok segíteni, ha a rászorulóról, segítségkérőről írok egy részletes cikket és elmesélem a nyomorát, megosztom másokkal a baját, felhívom a figyelmet a segítségnyújtás fontosságára. Természetesen, ha anyagi lehetőségeim engedik, akkor belenyúlok a bukszámba és próbálok valamennyi forinttal is enyhíteni mások baján. 

Nem kell kérkedni, világgá kürtölni a jó cselekedeteket, de vannak olyan pillanatok, amikor igenis büszkének kell lenni arra, ha jót teszünk. Ezzel a lépéssel ugyanis másokat is arra sarkallhatunk, hogy álljanak egy jó ügy mellé, és lehetőségeik szerint támogassák a rászorulókat. 

Mások bajával viszont nem elegáns visszaélni, magát a jószolgálatot nem illik felhasználni olyan célokra, melyekkel a saját előremenetelünket támogatjuk. Az elmúlt időszakban a közösségi oldalakat és hírportálokat elárasztották azok a bejegyzések, melyeken képviselő aspiránsok olthatatlan vággyal kezdték el hirtelen szebbé, tisztábbá, zöldebbé tenni környezetüket, hogy magukat ezzel is jobb színben tüntessék fel. Ha másért nem is, ezért az egyért igazán jó lenne, ha havonta lenne valamilyen sorsdöntő választás az országban...