Mendeszantilopok születtek a Szegedi Vadasparkban

A két kis bika május közepén két nap különbséggel látta meg a napvilágot. A szépen cseperedő borjakat a látogatók is megleshetik a kifutójukban. Bár viszonylag nagy termetű és erdei környezetben feltűnő színű állatok, éles szem kell a felfedezésükhöz, hiszen többnyire rejtőzve pihennek, ahogy a természetben is teszik.

A mendeszantilop, vagy más nevén addax erőteljes testfelépítésű, a hímek marmagassága elérheti a 115 centit, tömege pedig a 125 kilót is, szőrzetük színe az évszakok váltakozásával sötétedik, illetve világosodik. Hosszú, akár egyméteresre is megnövő, csavart szarvai miatt sajnos az egyik legkedveltebb zsákmánya volt a trófeavadászoknak hosszú évszázadokig, míg annyira le nem csökkent a vadon élő egyedek száma, hogy gyakorlatilag kipusztultnak számított.

A természetvédelmi szervezetek, köztük az állatkertek összefogásával és programjaival azonban sikerült megmenteni a fajt. Az állatkerti állománya Európában több mint 210 egyedből áll, csaknem 80 állatkertben tartják, Szegeden három éve. A sikeresnek mondható fajmentő tenyészprogramnak köszönhetően mendeszantilopokat telepítenek vissza Marokkóban és Tunéziában is a természetes élőhelyekre.

A sivatagi életmódhoz alkalmazkodott állat a szélsőséges hőmérséklet-ingadozást éppúgy jól tűri, mint azt, hogy főleg silány minőségű, szárazságtűrő növényekkel táplálkozik, vízhez meg nem is jut hozzá. Nyáron főként éjszaka aktívak, a nappalokat pihenéssel töltik. Vegyes, 5-20 egyedből álló csordáikban kötött hierarchia van, a csoportot a legidősebb tehén vezeti.

Borítókép: az egyik kis borjú a Szegedi Vadasparkban