Életmód

2009.07.08. 15:24

Elhinné, hogy férjének viszonya volt?

Van, aki vakon bízik társa hűségében, de akad olyan is, aki mindenhol rémeket lát. Jane, akiről nemrég olvastam, ez utóbbi típus lehet.

nana.hu

Mit követett el szegény Gary?

Jane és Gary történetét a Daily Mail online kiadása írta meg nemrég. A szimpatikus fiatalok az esküvőjüktől kezdve rendszeresen dokumentálták életüket a Facebook közösségi portálon. Barátaik láthatták nászútjuk legapróbb részleteit, de újszülött fiuk fotóival sem maradtak sokáig adósak. Egy napon azonban Jane egy levelet kapott az oldalon keresztül. Az ismeretlen feladó, a 31 éves Jennifer tudatta vele, hogy egész életében két férfivel volt viszonya, ezek közül az egyik Gary. És hogy mindezt azért írja meg, mert nemi úton terjedő betegsége, egész pontosan chlamydiája van, tehát Jane-nek sem ártana egy vizsgálat.

Jane könnyes szemmel mutatta meg Garynek a levelet. Bár Gary megesküdött, hogy soha életében nem hallott erről a nőről, és hogy a levél bizonyára csak célt tévesztett, Jane férje iránti bizalma mégis kicsit megingott. Dacára annak, hogy Garynek igaza volt.

A levél szerencsére nem volt valós, "csak" egy azok közül, melyek kellemetlenek, de nem kell őket komolyan venni (hoax, azaz e-mailben terjedő álhír, rémhír, ugratás). Jane és Gary azzal, hogy életük minden pillanatát dokumentálták, gyakorlatilag megosztották az életét több, mint 150 millió (más források szerint ennél jóval több) Facebook-felhasználóval. "Ezáltal pedig potenciális célpontjaivá váltak a hasonló inzultusoknak" - véli a Daily Mail. A netes dokumentálás  persze nem csak emiatt lehet kockázatos: akár leendő munkaadónk is nyomozhat utánunk a közösségi oldalakon.

Családi memória és kukkolás

Bizonyára mindenkinek vannak olyan, Jane-hez és Garyhez hasonló ismerősei, akik életük legapróbb mozzanatait is megosztják a közösségi portálokon. Adatlapjukhoz kapcsolódva fotóalbumokat hoznak létre, ahová tematikusan (esküvő, gyerek, kollégák, nyaralás) gyűjtik a képeket - elsősorban nem saját maguk, hanem családtagjaik, barátaik, kollégáik számára. A legtöbben párhuzamosan művelik a kukkolást és a kitárulkozást: hisz az ártatlan nézelődés folytán pontosan tudják, mit akarnak üzenni, és ki(k)nek. 

A képfeltöltőkhöz hasonlóan viselkednek azok is, akik mindent megírnak. Zavarbaejtő részletességgel képesek kósza gondolataikat (például: "fáradt vagyok, kávéznom kellene?"), vagy mások számára jelentéktelen cselekedeteiket ("most megeszem egy fánkot") világgá kürtölni az üzenőfalakon. 

Ezzel persze még egyik csoport sem teszi magát automatikusan "veszélyes célponttá", legfeljebb barátaik elnéző mosolya lehet a jutalom (vagy büntetés?) őszinteségükért.

Amíg valaki nem válik hasonló, kellemetlen viccelődés, vagy egyéb zaklatás áldozatává, fel sem merül benne, hogy talán nem kellene mindent megmutatnia. Aki szerint az a megoldás, hogy egyáltalán nem is kell fent lenni ezeken az oldalakon, vegye számításba azt is, hogy a kukkolás és a jelenlét biztosítása bizony függőség is.

Egy ismerősöm, aki állítólagos "zaklatások" miatt törölte magát egy közösségi oldalról, és soha nem akart visszatérni, nemrég mégis újra regisztrált. Bár okot nem mondott, a friss fotók mindent megmagyaráznak: tudatni akarta világgal friss boldogságát. És egyre többen vannak azok is, akik eddig kívül maradtak a közösségi oldalak világán, ám mostanában mégis beadták a derekukat és regisztráltak. Az indoklás többnyire az, hogy "a munkám miatt elengedhetetlen", vagy "én úgyis csak nézelődök".

Van mit nézni, hisz a képek csak termelődnek. Kattognak a digitális fényképezőgépek, telnek a memóriakártyák. A fotók többségére nem is emlékszik senki. Egyszerűen mert túl sok van belőlük, és nem kell rájuk vigyázni. Nem sikerült? Sebaj, töröljük és kattintunk másikat. Nincs is kedvünk megnézni, mi mindent fotóztunk? Sebaj, "kiírjuk", és félretesszük. "Majd valamikor" megnézzük, ha lesz rá időnk.  

Mi történt a házaspárral? 

A róluk szóló cikk szerint Jane végül - egy biztos, ami biztos alapon elvégeztett, negatív chlamydia-teszt és Gary esküdözése után - elhitte, hogy csupán hoaxról van szó. Jennifer adatlapjának hirtelen eltűnését követően pedig már mindketten biztosak benne, hogy átverték őket. 

Mindenesetre kíváncsi voltam, hogy továbbra is megtalálhatóak-e az említett oldalon. Még ha nem is tartozom a barátaik közé, ezt legalábbis láthattam volna. (Mivel a cikk vezetéknevet is közöl, kétesélyes volt a keresés, a férj vagy a feleség nevén egyaránt lehetett adatlap.) Nos, Gary és Jane (a keresett neveken) már nincs a weben. Remélem, csak egy titkosabb csatornát választottak a kitárulkozáshoz, vagy az újságíró említette őket álnéven. Abba már nem szívesen gondolok bele, hogy esetleg ők maguk is egy álhír részei...

Naplóíró Nóra

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!