Életmód

2009.10.05. 16:10

Engedjem, hogy gyilkoljon a lányom?!

Harminchárom éves vagyok, a lányom tizenhat. Egyedül neveltem fel, amióta megszületett, teljesen magamra maradtam, pedig még gyerek voltam, amikor terhes lettem vele. És a sors, mintha ismételné önmagát, a lányom most kisbabát vár.

BAMA

Amikor anyám megtudta, hogy terhes vagyok, (előbb tudta, mint én), a nagyanyámhoz zavart falura. Szégyellte, hogy az ő családjában ilyen megesik, doktornő volt, mindenki ismerte a környékünkön, mert ő volt a körzeti orvos. Nem tudta feldolgozni azt a szégyent, hogy az ő kislánya, ahelyett, hogy egyetemre ment volna és orvos lett volna, mint ő, egy ágrólszakadt kamasz fiútól, egy bokorban teherbe esett.
A lakótelepen, ahol éltünk, mindenki tisztelte anyámat. Nem is lehetett nem tisztelni, mert mindig olyan emelkedett volt, olyan „magasabb rendű”. Úgy is mondhatnám, lekezelő, leereszkedő. Egyedül én mertem ellentmondani neki, én is csak akkor, amikor már nem csak a saját életemről volt szó.

Egy nap furán méregetni kezdett. Mutasd csak magad, mondta. Két kezébe fogta az arcom és mintha röntgenszemei volnának, belebámult a szemembe. Aztán a számat nézte, aztán a mellemet fogdosta. Aztán kaptam egy akkora pofont, hogy nekiszédültem az ajtónak.
Én senkivel nem jártam akkor még. Volt egy fiú, aki egyszer megcsókolt a kapualjban, de elköltöztek, nem volt folytatás. Aztán az osztálykiránduláson egy másik fiú... Azon az osztálykiránduláson mindenki csókolózott mindenkivel. Az egyik lány bort is szerzett, becsíptünk. A közeli erdő szélén, egy pokrócon viaskodtunk, Peti meg én. Órákon át csókolóztunk, simogattuk egymást, maszatoltunk, de nem történt igazi behatolás. Nem is nagyon tudtuk, hogy kell, meg nem is mertük volna megtenni. Fürdőruhában voltunk, nem volt nehéz közel férkőzni egymáshoz. Petivel másnap megbeszéltük, hogy ami történt, megtörtént, maradjunk csak barátok. Sasjnáltam is, meg nem is.

De amikor az a pofon elcsattant, hirtelen elsötétült bennem a világ. Mit jelent ez? Miket lát rajtam anyám, amit én nem tudok? Csak nem terhes vagyok? Követelte. hogy azonnal mondjam el, mit műveltem, mikor és kivel. Zokogtam. Semmit, semmit, mondtam, és őszintén is gondoltam. Aztán nagy nehezen kinyögtem, mi volt egy hónappal azelőtt az osztálykiránduláson. Jött az újabb pofon.
Lerohant a patikába és egy terhességi teszttel jött vissza. Most már egyértelmű volt, hogy másállapotban vagyok.
Anyám gyakorlatias nő, leültetett, és szépen elmondta a lehetőségeket. Elmegyünk abortuszra, elvetetem a babát, és többé soha, senkinek nem beszélünk erről. Apád se tudja meg, ígérte.
- A másik lehetőség, hogy tizenhét évesen anya leszel, félbehagyod a gimnáziumot, vagy estin folytatod. Nem mész egyetemre, nem tanulsz tovább, a nagyanyádhoz költözöl, munkát vállalsz a gazdaságban, amilyet kapsz. Felneveled a gyerekedet. Nem kell azonnal döntened, kapsz két napot, gondold át – mondta jeges, száraz hangon. - Én az abortuszt javaslom – tette hozzá olyan magabiztossággal, olyan ellentmondást nem tűrő hangon, olyan fenyegetőn, hogy beleborzongtam.

Nem kellett a két nap, már aznap este megmondtam neki, hogy képtelen lennék megölni azt az életet, ami nődögél bennem. Elmondtam azt is, hogy sajnálom, ami történt, nem gondoltam, hogy behatolás nélkül is teherbe lehet esni. Megbántam, de a következményeket vállalom.
Belefehéredett, összeszorította a száját, nem vitatkozott velem. Este elmondtuk apának is a dolgot, vagyis ő mondta el, valahogy így:
- A lányodat felcsinálták, az életének ezzel vége, leköltözik a mamához, látni sem akarom.
Apám lehajtotta a fejét, de így is láttam, hogy könnybe lábadt a szeme. Nagyon szerettem az apámat. Éjszaka bejött a szobámba, megsimogatta a hajam, és azt mondta, mindentől és mindenkitől függetlenül szeret, és támogat, bárhogy döntök is. Mondtam, hogy a falut jó ötletnek tartom, meg fogom oldani, nem kell segítség. Mérhetetlenül erősnek éreztem magam, a kisbaba a szívem alatt erőt adott.

Huszonnégy éves voltam, a lányom pedig hét, amikor visszaköltöztünk a városba apámhoz. Anyámat elvitte egy agyvérzés, így maradtunk hárman. Beiratkoztam a tanárképző főiskola levelező tagozatára, diplomát szereztem. Mára sínre került az életem, bár a legnagyobb fájdalom majdnem elsöpört: az apám is meghalt. Infarktusa volt, méghozzá álmában, két évvel ezelőtt.

Timivel jó a kapcsolatunk, azt hittem, mindent tudok róla. Nagyon hasonlít rám, az alkata is, mint az enyém, még a menstruációja is ugyanolyan akadozva jött meg, ahogy nekem. Én is írtam az időpontjait, ahogy régen anyám az enyémet. És én is aggódni kezdtem, amikor már a második vérzése maradt ki teljesen.
Timi egy éve jár egy fiúval, de tudtommal a csókolózáson túl nem jutottak. Ám egy reggel, amikor megszédült, aztán telehányta a vécét, rákérdeztem. Sírt, bevallotta, hogy voltak már együtt, nem is egyszer, és sajnos nem védekeztek, mert a fiút nagyon zavarja az óvszer. Én is sírtam. Eszembe nem jutott volna megütni, inkább összevissza csókoltam volna, annyira sajnáltam és szerettem őt.
Jött a nagy beszélgetés, elmondtam, hogy támogatom mindenben, segítek felnevelni a kicsit, mindent megoldunk, ne féljen.
Erre rám nézett, mintha megőrültem volna, és azt mondta: - Csak nem képzeled, hogy megszülöm?

Meginogtam, meg kellett kapaszkodnom. Ő csak folytatta:
- Csak nem képzeled, hogy feladom az életem, a terveimet, a fiatalságomat, a legszebb élveimet, és pelenkák meg cumisüvegek közé ölöm magam, ahogyan te tetted? Elvetetem a babát! - kiabálta, és elviharzott. Becsapta maga mögött az ajtót.

Hát itt tartunk most. Megszakad a szívem. Én felnevelném azt a gyereket, bár már épp felszabadultam volna, és elkezdhettem volna saját életemet. Van egy fiú, aki tetszik, akinek tetszem, de hajlandó vagyok feladni mindent, csak ne legyen gyilkos a lányomból. De Timi hallani sem akar erről. Azt mondja, törődjek a saját dolgommal. Nem csak az fáj, hogy ilyesmire készül, hanem az is, hogy ennyire különbözik tőlem. Hát mire neveltem én? Timi épp olyan lett, mint az anyám? Gyakorlatias, érzéketlen, szívtelen, céltudatos?
Kérem, segítsenek, mit tennének a helyemben? Mit tehetnék, hogy megnyíljon a lányom szíve, hogy kihaljon belőle ez a szörnyű kevélység, ridegség?

Kedves Olvasók!

Várjuk történeteiket!

Ha döntési helyzetbe került, és nem látja, melyik a helyes út. Ha hiába szakad meg a szíve, akkor sem tudja, mit tegyen...? Írja meg nekünk a problémát, hátha valaki segíthet!

A maximum 10 soros leveleket a [email protected] címre várjuk!

A történeteket feldolgozzuk, azokon szabadon változtatunk.

Csilla történetét lejegyezte Kóbor Kata

Ha döntési helyzetbe került, és nem látja, melyik a helyes út. Ha hiába szakad meg a szíve, akkor sem tudja, mit tegyen...? Írja meg nekünk a problémát, hátha valaki segíthet!

A maximum 10 soros leveleket a [email protected] címre várjuk!

A történeteket feldolgozzuk, azokon szabadon változtatunk. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!