Életmód

2009.10.10. 08:10

Tanuljunk csalni!

Mire neveljem a gyerekem? Ha arra tanítom, hogy legyen becsületes, tisztességes, akkor balek lesz belőle, akit kihasználnak, akin átgázolnak. Ha a svihákságot erősítem benne, nem fogok tudni tükörbe nézni. De legalább ő boldogul… Mikor jön már el az a világ, amikor a tisztesség lesz a „menő”?

BAMA

A fenti monológ egy apuka szájából hangzott el, azok után, hogy a tizennégy éves fia a fejére olvasta: hülyeségeket beszél, ma senki nem tisztességes, csak az boldogul, aki jobban át tudja vágni a másikat. Aki erőből támad, az lefeljebb ideig-óráig lehet „király” a többiek között, az erőfölény ugyanis egyfajta rangot is ad a gyerektársadalomban (és aztán a felnőttekében is), félnek tőle, behódolnak neki. Annakidején ezt a gyereket az apja - jobb meggyőződése ellenére - arra biztatta, hogy igenis üssön vissza az óvodában, ha a többiek nekiesnek. Mert ha hagyja magát, a végén mamlasz lúzer lesz belőle. A gyerek megtanult karatézni. Az erejével már tekintélyt tud kivívni. De érzi, ez kevés. "Az izomagyúak előbb-utóbb csúnyán végzik, mert egy másik – még erősebb – kikészíti. Ésszel kell kiütni a másikat!" 
A tizenéves srác arról próbálta győzködni az apját, hogy manapság „csalással, fifikával” lehet hatalmat szerezni. Meg lehet „venni” az erős fiúkat is, csak tudni kell a módját, és akkor annak szolgálnak, aki megvette őket.

Az apa kesereg: mi lesz ebből a gyerekből, ha már most így osztályozza a világot? Otthon nem ezt látta, nem ezt tanulta.
Hát igen. Az otthoni példa a fiú szemében nem túl jó. Azt látja, hogy az apja-anyja dolgozik, rendesen, ők mégis csak panellakásban élnek, egy öreg Opellel járnak, pedig törvénytisztelő adófizetők. S már akkor is a fejét csóválja, ha a kölyök a bérletre kapott pénzt másra költi, és bliccel a buszon, metrón, villamoson. Pedig a bliccelés „jó móka”, jó átverni az ellenőrt, kijátszani a felnőtteket, a hatalmat, megszegni a törvényt. Mindenki ezt csinálja.

Bezzeg a haver apja! Feketén dolgozik, egy vállalkozónál, zsebből zsebbe megy a pénz. Nem fizet adót, járulékot. Van is egy jó kocsijuk, Ibizán nyaralt a család. A másik haver apja meg egy menő cégnél épületfenntartó. Bármilyen beruházás van, annak adja a munkát, aki visszajuttat 20-30 százalékot kialkudott végösszegből. „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgy is. Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgy is…” - Már József Attila is ezen morfondírozott. S azóta csak tovább feszültek az ellentétek.

Nem egyszer fordult elő már velem is, hogy úgy bámultak rám, mint valami ufóra, csak mert betartottam az előírásokat, nem szegtem törvényt ott, akkor, ahol és amikor mindenki másnak ez a természetes.
– Maga nem normális! – mondta a parkoló őr is, rosszallóan, amikor a sajtótájékoztatóra igyekezve betettem a szélvédő mögé a parkolójegyet. A Bem mozi környékén minden csepp hely fizetős. Nem értettem az őrt, jó helyen állok, nem tartok fel senkit, nem is „bénáskodtam”. Mi a bűnöm?
Kiderült: csöppet sem udvarias ítéletét azzal sikerült kivívnom, hogy a rokkant-kártya tetejére rátettem egy másfél órára érvényes parkoló cédulát.
– A rokkantkártya az anyámé. Aki most nincs itt.
– Ilyen balekkal az öt évem alatt egyszer sem találkoztam! De maga tudja! - és méla megvetéssel a következő kocsihoz lépett.

Én pedig siettem a dolgomra. A sajtóbemutatón egy vadonatúj játékot, a Korruptivity kártyát mutatták be az alkotók. Az én koromban a Gazdálkodj okosan volt a menő játék, ami a szüleim, nagyszüleim Monopoly játékának volt a szocialista változata. Az a kártya a pénz, az anyagi javak értékének megismerését segítette (mert a pénzügyi manővereket, a kölcsönt, adás-vételt, egyéb gazdasági tranzakciókat sem az iskolában, sem a legtöbb családban nem ismerhette meg másképp egy gyerek). De hol van már az az idő, amikor a nehezen megkeresett pénzzel, esetleg magas kamatokkal szerzett kölcsönök segítségével gyarapodik az ember? Ma az ügyeskedőké a világ. És hogyan kell ügyeskedni? Bemutatja ez az új kártya. A lapokat és a játékszabályt nézegetve rájöttem: az ismerősöm tizennégy éves fiának van igaza: a korrupció, a tisztességtelen ügymenet ma már annyira természetes része az életünknek, hogy tanítani érdemes.

A megalkotói azt mondták: bár a való életből vették a mintát, azért a játék mégis csak egyfajta „kitalált közélet”. A kártyát 12 éves kortól ajánlják, és játszhatják ketten, hárman, négyen, de hatan is. Egy elképzelt társadalomban a játékos feladata, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva nagy ügyleteket vigyen véghez. A cél a hatalom megszerzése. Mindenáron. Ahogy a való világban: kenőpénzzel, csalással, összefonódásokkal. Minél több „tisztességtelenség” történik, annál közelebb jut a játékos a célhoz. A pakli több mint kétszáz vicces grafikával és szöveggel ellátott kártyalapot tartalmaz. De ha valaki komolyan játszik, nehezen tud majd nevetni az egyes lapokon. Mert nagyon is a mai valósággal szembesül. Itt a korrupció, az alvilág, a gazdasági svindlik érnek sok pontot. A segítségnyújtás, a bizalom, az erkölcs hátráltatja az eredményt.
Kiszállni pedig csak egyféleképpen lehet: ha valaki feláll az asztaltól, és nem játszik.

Azt hiszem, nagy sikere lesz a játéknak. Hamar hiánycikké válik. Segítségével ugyanis azok is képbe kerülnek, akik eddig kábultan kapkodták a fejüket, s a híreket hallgatva nem értették, mi történik körülöttük. Sőt, tovább léphetnek, elébe mehetnek a később bekövetkező panamáknak, csalásoknak, átveréseknek.
A tini fiú papájának is üzenem: vegyen egy paklit, és üljön le a gyerekkel játszani. Talán egy kicsit jobban belelát a politika, a média, a jog, az alvilág és a gazdaság „kártyáiba”, és könnyebben megtalálja a választ a kérdésére: a tisztesség vagy a zsiványság értékesebb-e a mai társadalomban?

- wg -

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!