Életmód

2010.08.24. 07:21

Dilemma: Miért nem ad több gyerektartást?

Tizenöt éve váltunk el a férjemmel. A lányom akkor kétéves volt, most tizenhét. Gyakorlatilag az én hibámból váltunk, én voltam az, aki menni akart, de mindenki tudja, hogy egy kapcsolat mindig két emberről szól, se összejönni, se válni nem lehet egyedül.

NANA.HU

De most nem arról akarok beszélni, mi vitt engem akkor az elhidegüléshez és végül a nagy döntéshez, hogy a kicsi lányommal inkább az egyedüllétet, a sokkal rosszabb körülményeket választom a férjem és az általa teremtett anyagi biztonság helyett. A lényeg az, hogy soha nem tudtam haragudni a férjemre, nem is hibáztatom semmiért, amit a múltban elkövetett, vagy éppen nem követett el, pedig kellett volna. Csak egy dolgot szeretnék: biztosabb jövőt a gyerekünknek.


A sors úgy hozta, hogy pár évre rá megint férjhez mentem, de újból elváltunk, és most öt éve ismét egyedül vagyok a lányommal. A gazdasági válság nyomai a mi költségvetésünkön is meglátszanak. A cég, ahol dolgozom, nem kap annyi megrendelést, mint régebben, így az én bevételem is nagyon lecsökkent. A lányomnak szüksége volna arra, hogy az apja sokkal jobban támogassa anyagilag.

A férjem, amikor még együtt éltünk, soha nem volt zsugori. De ahogy elváltunk, mintha kicserélték volna. Valószínűleg úgy gondolta, hogy a gyerektartást nem a gyerekre, hanem magamra szeretném költeni. Mindig szerettem öltözködni, hát nyilván attól tartott, hogy a gyerektartás címén adott pénzt majd olasz csizmákra és bundákra költöm.

Amikor elváltunk, úgy döntött, hogy nyolcezer forint gyerektartást ad. Ez szörnyen kevés volt, főleg ahhoz képest, hogy egy jól menő, kisebb informatikai cég egyik tulajdonosa volt már akkor is. De hiába kértem, hogy legalább 20 ezerre emelje fel a tartásdíjat, nemet mondott, és még hozzátette, hogy a keresete alapján a bíróság sem ítélne többet, hiszen minimálbért vesz fel a (saját) cégüktől. Ugye, nem kell mondanom, hogy a minimálbéren felül természetesen busásan osztoztak a cég bevételén, de ezt úgyse lehetett volna bebizonyítani a bíróságon. És nem is akartam.

Az a helyzet, hogy a férjemet én hagytam el, én szerettem bele másba, én pakoltam fel a kislányunkat és vittem el tőle. Ő mindig rendes volt velem, szeretett, nem érdemelte volna ezt. Ha nagyon akarnék, tudnék felhozni mentséget a tettemre, de nem akarok, mert épp azt akarom éreztetni, hogy a bűntudatom és az iránta érzett szeretetem miatt soha nem akartam ártani neki. Vagyis elképzelhetetlen számomra, hogy feljelentsem, hogy APEH-vizsgálatot kérjek ellene, hogy bármi módon ártsak neki. Csak éppen azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy nem ő, és nem én, hanem a gyerekünk a tét.

Visszatérve a történetünkre, ahogy a gyerek nőtt és a pénz inflálódott, a gyerektartás is emelkedett, persze csak számszerűségében. Amikor Lilla iskolás lett, már 20 ezret adott, a gimnázium megkezdésekor pedig 35 ezret. Azóta is ennyit ad. Nem illik ilyesmiről társaságban beszélni, így fogalmam sincs, hogy a mi társadalmi köreinkben ki, mennyi gyerektartást szokott fizetni, de ezt vérlázítóan kevésnek érzem. Úgy gondolom, hogy egy férjemhez hasonló módon kereső férfi hat számjegyű tartásdíjat ad havonta. A férjemék cége jól megy most is, igaz, született azóta két kisfia, mindkettő alsó tagozatos. Vagyis már három gyerek van, és nem egy. De ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a keresete alapján sokkal több gyerektartást is fizethetne Lilla után.

Ha csak néhány tételt említek egy kamaszlány költségei közül, a buszbérletet, a mobilszámlát (a biztonsága miatt fontos, hogy legyen mobiltelefonja), az angol különórákat, a társaival versengő öltözködés mániát, (amit leginkább turkálókban bonyolít), az etetését, a zsebpénzét, a rezsi ráeső részét, máris túl vagyunk a gyerektartás dupláján is. Ha néhanapján elmegy egy esti szórakozóhelyre, pénzt kell adnom neki, ha színházba vagy kirándulni mennek az osztállyal, pénzt kell adnom neki, ha csak moziba megy, az is 1500 forint diákigazolvánnyal, és akkor még legalább egy ezres a kukorica, kóla, ami nélkül a mai fiatalok nem képesek filmet nézni. Mivel Lillának van érzéke a zenéhez, szeretném, ha énektanárhoz is járna, azon kívül sportolnia is kéne valamit. Ez mind, mind pénz. Amit nem tudok egyedül megteremteni.

Az ex-férjemmel a mai napig jóban vagyunk, ha feljön a gyerekhez, együtt kávézunk, elnevetgélünk, de a pénzről egyszerűen nem lehet vele beszélni. Ha szóba hozom, gúnyosan vigyorog, és nem válaszol. Múltkor írtam neki egy levelet, amit szándékosan nagyon kedvesre hangoltam, és leírtam benne, milyen plusz kiadások voltak a nyáron a táborokkal, miegymással. Egyetlen sort se reagált, és amikor megérkezett a következő havi tartásdíj, ugyanannyi volt az összeg. Mintha el se olvasta volna.

Továbbra sem áll szándékomban az ügyet bíróságra vinni, egyszerűen csak tanácsot, információt szeretnék tőletek. Mennyi gyerektartást szoktak manapság fizetni az emberek? Hogy lehetne őt jobb belátásra bírni? Hogyan értethetném meg vele, hogy ez a dolog már rég nem rólunk (a válásunkról) szól, nem tekintheti a gyerektartást a személyes bosszújának. Ez csakis a lányunkról szól, akinek kötelesek vagyunk biztosítani azokat az alapokat, amit csak tudunk, hogy esélye legyen az életben.

NANA.HU -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!