Életmód

2010.08.25. 08:27

Igaz történet: Mindketten mást akartunk

Ő a régi Gabit akarta, én pedig azt, hogy végre csinálhassak valamit, ne csak a tökéletes feleség legyek, aki állandóan szexre készen várja az édes kis férjét…

NANA.HU

Tizenkét évesen voltam először szerelmes. Csaba az osztálytársam volt, és amikor egy buli után megcsókolt, nem volt nálam boldogabb ember. Vigyázni akart rám, óvni mindentől, hiszen nem volt titok a faluban, hogy apukám gyakran nézett a pohár fenekére és bizony olyankor eljárt a keze. A sors azonban még ennél a szerelemnél is nagyobb ajándékot adott: lehetőséget kaptam, hogy egy távoli városban, kollégistaként sport tagozatos iskolába járhassak. Nehéz volt a búcsú Csabától, szomorúan nézett rám:

– Hamar el fogsz felejteni, és majd beleszeretsz valami jóképű sportolóba!
Hiába tiltakoztam, hogy hétvégénként hazajárok, találkozhatunk, ő csak mosolygott ezen. Akkor fájt, hogy kinevetett, de hamar rádöbbentem, hogy igaza volt. Egyre ritkábban mentem haza, apám italozása már elviselhetetlen volt számomra. A sportban viszont megnyugvást találtam és esélyt arra, hogy nekem más legyen az életem, mint anyukámé.

Csabáék elköltöztek a faluból, utolsó információm az volt, hogy felvették az egyik jó nevű gimnáziumba, és hogy orvosnak készül.

A sport teljesen kitöltötte a napjaimat, alig maradt időm másra. Fiúk voltak az életemben, de ők is mind sportoltak, így túlságosan nagy meglepetés nem ért. Öttusáztam, kimagasló eredményeim azonban nem voltak. Érettségi után úgy döntöttem, hogy edzőnek tanulok a főiskolán. A szüleim nem tudtak támogatni, így nyáron dolgozni mentem: gyerekeket táboroztattam.
A hely gyönyörű volt, egy szépséges lovas tanya a Balaton partján. Rögtön az első nap feltűnt egy lovász: magas volt, napbarnított, szőke haja csapzottan hullott a szemébe. Nem köszönt, csak biccentett, aztán el is tűnt a hatalmas udvarban.
– Ki ez a pasi? – kérdeztem az egyik társamtól, aki már évek óta dolgozott a tanyán.
– Ő Pali. Megvesznek érte a nők. Alig hallani a hangját, de a mozdulatai, a teste önmagáért beszél… Úgy látom, levett a lábadról! Üdvözöllek a klubban!
Nem tudtam szabadulni a tekintetétől. Kerestem a társaságát, de hamar rájöttem, hiába. A munkánk lehetetlenné tette, hogy csak úgy, véletlenül találkozzunk. Meglepődtem, amikor egyik reggel megszólított:
– Ma szabadnapom van. Ha megengeded, veletek tartok kirándulni. Azt hiszem, nálam jobban úgysem ismeri senki a környéket.

Teljesen levett a lábamról

Örömmel fogadtam idegenvezetőnek. A túrán sem vitte túlzásba a beszédet, a gyerekek azonban imádták. Mindegyik ott nyüzsgött körülötte, versenyeztek, hogy ki menjen mellette.
– Tudjátok, én jobban szeretnék Gabi mellett menni… Talán megértitek – kacsintott cinkosan a srácokra. Amikor véletlenül hozzáért a karomhoz, megremegtem, és arra vágytam, öleljen át, aztán soha ne engedjen el… Egész nap együtt voltunk, és estére úgy éreztem, megbolondulok, ha nem lehetek az övé. A vágy égette a testemet, alig vártam, hogy a gyerekek aludni menjenek. Biztos voltam benne, hogy Pali is ugyanúgy érez, ahogy én, mégis nagyot dobbant a szívem, amikor meghallottam a halk kopogást. Beengedtem és a következő pillanatban már a karjában voltam. Meglepett a nyers erő, ami áradt belőle, mozdulatainak hevessége, de aztán elsötétült a világ, és már nem létezett más, csak ő és én. Szétáradt a testünkben a szerelem.

Csodálatos éjszakákat töltöttünk együtt. Ahogy közeledett augusztus vége, egyre biztosabb voltam benne, hogy nem mehetek el a fővárosba tanulni.
– Maradj velem – kérte egyik hűvös hajnalon, amikor fáradtan simultunk össze.
– És mi lesz a iskolával? – kérdeztem. – Azért küzdök évek óta, hogy nekem más legyen az életem, mint a szüleimé…
– Más lesz, iskola nélkül is – felelte. – Én is abbahagytam az egyetemet, és látod, remekül érzem magam. Maradj. Nyáron pénzt keresünk, télen kipihenjük a sok bolond turistát. Csak ketten. Te meg én.

Addig csókolt, amíg kifulladva meg nem ígértem neki, hogy vele maradok. Örökre. És komolyan hittem, hogy jól döntöttem…
Imádtam Palival élni. Sokat voltunk együtt, a közös munka a tanyán boldoggá tett. Megszületett a fiunk, és én otthon maradtam. Talán ez volt az a pillanat, amikor Pali kezdett megváltozni. Vad féltékenysége lassan az őrületbe kergetett. Nem mehettem sehová, nem beszélgethettem idegenekkel. A napjaimat a fiunkkal töltöttem, szinte ő volt az egyetlen, akit Pali megtűrt a közelemben. Szerettem volna emberek közé járni, sőt még a tanulást is folytattam volna, Pali azonban hallani sem akart róla.

– Mi a baj velem? Miért akarsz elmenni itthonról? Nem jó neked velem? – kérdezte, ha szóba hoztam a témát. Akkor már a tanyától nem messze, egy kis faluban laktunk, gyönyörű házban, ami nekem egyre inkább börtönhöz hasonlított.
– Nem erről van szó, te is tudod! Egyszerűen szeretnék valami értelmeset csinálni – feleltem.
– Ez neked nem elég értelmes? – kérdezett vissza ilyenkor, és kezét a combomra simította. Minden beszélgetésünk az ágyban fejeződött be, hiába tiltakoztam. Amikor hozzám ért, azonnal elvesztem, és ezt pontosan tudta.

A gyönyör és az orgazmus (amiben eszméletlenül sokszor volt részem) azonban nem kárpótolt a normális emberi kapcsolatokért. Más most talán azt gondolja, hülye vagyok, amiért nem értékelem a fergeteges ágybeli összhangunkat. De én máshogy éltem ezt meg: depressziós lettem, és a magány elől az evésbe menekültem. Az évek alatt rengeteget híztam. Eleinte még bíztam abban, hogy Pali megérti, nem bírok így élni tovább. De csalódnom kellett, Palit nem érdekelte, hogy miért eszek folyamatosan, a végeredmény azonban elborzasztotta. Egyre ritkábban szeretkeztünk, ami nem tett jót amúgy is romokban heverő önbizalmamnak, miközben örültem is, hogy végre kicsit eltávolodok Palitól.
– Kövér disznó vagy – mondta egyik este, amikor a fürdőszobában zuhanyoztam. Láttam a tekintetén, hogy komolyan gondolja.
– Kit érdekel? – kérdeztem.
– Engem – felelte. – Szedd össze magad, oké? Szeretném visszakapni a karcsú, szép Gabit! Minél hamarabb!

Ő a régi Gabit akarta, én pedig azt, hogy végre csinálhassak valamit, ne csak a tökéletes feleség legyek, aki állandóan szexre készen várja az édes kis férjét… Megfordult a fejemben, hogy elhagyom, de nem volt hová mennem. És szerettem Palit, minden hibája ellenére.
A helyzet azonban tovább romlott. Biztos voltam benne, hogy Palinak barátnője volt, de engem ugyanúgy gyötört: szidott a kövérségem miatt, utálkozott a testemen, miközben közölte, hogy szeret, és ne is álmodjak arról, hogy különválhatunk.

A súlyfelesleg komoly problémákat okozott, nem halogathattam tovább egy alapos orvosi vizsgálatot. Öltözködés közben döbbentem rá, hogy mennyire megváltoztam: nem volt egy normális ruhám, amit felvehettem volna. Otthon hosszú pólókat és hatalmas nadrágokat hordtam, máshová meg nem nagyon mentem. Mindegy, úgysem ismer senki – gondoltam. A kórházi folyosón azonban szinte azonnal ismerősbe botlottam.
– Gabi! Úristen, valóban te vagy?
A magas, vékony orvos döbbenten nézett rám, én pedig zavartan kutattam az emlékezetemben.
– Csaba – szakadt fel belőlem a kiáltás.
– Annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot – mondta izgatottan. – Gyere, mondj el mindent, mi történt veled!
Szégyenkezve gondoltam arra, hogyan nézek ki. Próbáltam menekülni:
A vizsgálatok… ne haragudj, nincs most időm…
– Ne aggódj, gyere, mutasd, hová kell menned… Elkísérlek, ha megengeded.
– Nem akarok gondot okozni…
– Ne viccelj! Gyere!

Hiába tiltakoztam, Csaba nem hallgatott rám. Végül is hálás voltam neki, mert nagyon hamar elintéztünk mindent. Kezemben a papírokkal, fáradtan néztem rá.
– Köszönök mindent – mondtam. – Most már mindent tudok. Főleg azt, hogy le kell fogynom.
– Most inkább nem mondok erre semmit… Ha tudok valamit segíteni, csak szólj nyugodtan. – A vizsgálatok között röviden elmondtam neki, mi a helyzet velem. Csodálkozva hallgatott, de nem szólt semmi rosszat, nem oktatott ki, ami nagyon jólesett.
Az autómig kísért. Kinyitotta az ajtót, lehajolt, hogy puszit adjon. Szája súrolta a hajamat, alig hallottam, amit súgott:
– Nekem most is gyönyörű vagy. Szerettelek volna látni azon a nyáron, amikor a férjed elcsavarta a fejedet…

Napokig nem tértem magamhoz. Próbáltam végiggondolni az életemet: tíz éve voltam Pali felesége, a gyerekünk már nagyfiú, én egy víziló… Mi lesz velem? Nem tudom, hogyan jött az ötlet, de egyik este felvettem a tornacipőmet, és futni indultam. Eleinte majd meghaltam, de egyre jobban belejöttem, és már élveztem is a futást. Palinak nem akartam beszélni róla, de persze a gyerek elkotyogta.
– Tényleg futsz? – kérdezte csodálkozva. – Mióta?
– Három hónapja – mondtam halkan.
Pali felnevetett.
– Dicséretes. Kár, hogy nem látszik.
A fiunk harcias kiskakasként támadt az apjára.
– Igenis látszik anyán, hogy fut! Tudd meg, hogy sokat fogyott, csak te soha nem vagy itthon, így persze nem veszed észre!

A szívemet hálás szeretet öntötte el a fiam iránt. Erőt adott, bátorságot. Előkerestem Csaba névjegykártyáját, felhívtam és néhány nap múlva már ott ültem egy életmód-változtató előadáson, és nem sokkal később szakemberek segítségével elindultam a fogyókúra keserves útján.
Csabával folyamatosan tartottam a kapcsolatot, de találkozni nem akartam vele.
– Majd ha sikerül – mondtam mindig, ha rákérdezett.
Pali eleinte nem vett komolyan, de aztán láttam, hogy megváltozik a tekintete, ahogy rám néz. Kapcsolatunk nem javult, de legalább már nem piszkált örökösen, nem gyötört a féltékenységével, sőt egy picivel mintha több időt töltött volna otthon.

Egy forró nyári napon elérkezett az idő, hogy találkozzunk Csabával. Karcsú voltam, a hajam ismét a régi fényében csillogott, hosszan, egyenesen, a bőröm barna volt. A kisfiam ámulva nézett:
– Anya, olyan vagy, mint a régi fényképeken! Klassz!
Csaba meglepve nézett rám.
– Hihetetlen változás egy év alatt! Gyönyörű vagy… Mint tizennyolc évesen, gondolom.
– Nem, annyi már soha nem leszek… De majdnem harmincasnak elmegyek, ugye?

Nevettünk és én hosszú idő után boldognak éreztem magam. Egész nap csavarogtunk a városban, sétáltunk kézen fogva, mint a tizenévesek. Amikor Csaba megcsókolt, nem tiltakoztam.
– Vacsorázzunk, és utána hazaviszlek. Ha akarod. De én azt szeretném, ha eljönnél hozzám – mondta. Bólintottam. Az étterembe belépve az első, akit megláttam, Pali volt. Könnyű nyári öltönyben ült egy asztalnál, mellette egy fiatal, fekete hajú lány. Úgy láttam Palit, mint akkor régen: magasnak, jóképűnek… Szeme köré finom ráncokat vont az idő és a keménysége, makacssága. Felnézett, a tekintetünk találkozott. Megállt az idő, elvesztem szeme tengerkékjében. Kavarogtak a gondolataim, eszembe jutott az ölelése, a gúnyos tekintete… Arra riadtam, hogy a fekete hajú lány bántóan magas hangon kérdezi:

– Drágám, ki ez a nő? Hallod?
Közelebb léptem az asztalukhoz.
A felesége vagyok – mondtam halkan a lánynak, de közben Palit néztem.
– A felesége? Azt mondtad, a feleséged egy kövér disznó – visította a nő és én végre magamhoz tértem. Tekintetem Csabát kereste, aki mögöttem állt.
– Menjünk innen – mondtam neki, és ő azonnal mellettem termett, átölelt és kivezetett a teremből.
Szédülten kapaszkodtam belé. Nem tudom, mi történt velem.
– Gabi, várj! – hallottam az ismerős hangot. Dübörgött a szívem, amikor megfordultam. Mintha álomból ébredtem volna, rohantam vissza, egyenesen Pali karjába. Úgy csókolt, hogy kiserkent a vérem. Kitéptem magam az öleléséből, hogy megmagyarázzam a helyzetet Csabának, de ő már nem volt sehol.

– Most ne foglalkozz semmivel – kérte rekedten Pali, és a kocsijához vezetett. Szó nélkül száguldottunk hazáig, és úgy vesztünk el egymásban, mint két, hosszú útról megtért vándor.
Másnap felhívtam Csabát. Annyit kért, hogy ne adjam fel az álmaimat és sok boldogságot kívánt. Szívből.
Értettem a szavát. Palival újra egymásra találtunk, de teljesen más életet élünk, mint eddig. Csak a szerelmünk, a vágyunk olyan, mint régen.
Újra dolgozom és egyetemre járok. Pali néha tiltakozik, de egy csókkal lezárjuk a vitát. Egy kis féltékenységre meg szükségem van…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!