Élet a szórványban

2018.04.17. 13:18

Szászföldön kóboroltunk az eltűnő magyarság nyomában

Az egykor szebb időket látott dél-erdélyi falu, Kóbor néhány tucat megmaradt magyarjának a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa segít identitása megőrzésében. A település egyedülálló református templomát a magyar állam újíttatja fel.

Kóbor, az egykori erdélyi Szászföld – vagy más néven Királyföld – geometriai középpontjában fekvő, száz évvel ezelőtt még színmagyar település első írásos említése egy 1206-os keltezésű oklevélben található. Ezzel Kóbor e tekintetben az első helyezett a mai Brassó megyében. Nevezetessége a Kárpát-medence egyetlen szász mintára épült magyar református erődtemploma – árulta el a 888.hu hírportálnak Ferkó Zoltán ösztöndíjas, aki a magyar kormány Petőfi Sándorról elnevezett „magyarságmentő” programjának munkatársaként tartózkodik a településen.

A kóbori magyar református templom a szász erődtemplomok mintájára épült. Forrás: 888.hu

Bár Kóbor a történelem során többször teljesen elnéptelenedett, mégis mindig újra benépesült, és valahogy mindig magyar lett. Trianon óta viszont folyamatosan csökken a lélekszáma. A község napjainkban mindössze 200 főt számlál, amelyből alig 70 a magyar, akik zömében 60, de inkább 70-80 évesek, illetve idősebbek. A 20 és 60 év közötti nemzedék szinte teljesen hiányzik a faluból. A legfiatalabbak, akik még tudnak magyarul, 16-17 évesek, alig páran vannak. Magyarul beszélő vagy értő kisgyerek már egyáltalán nincs.

Ferkó Zoltán beszámolója szerint az egy évszázada tartó népességcsökkenés legfőbb oka a megélhetés hiánya. Az agyagos kóbori termőföld és a hosszú, kemény tél nem kedvez a földművelésnek. Ma mindössze három magyar család foglalkozik állattartó vagy földművelő gazdálkodással.

A magyar lakosság 20. századi elvándorlásához hozzájárult az is, hogy a második bécsi döntés után a település nem került vissza az anyaországhoz. A mindössze négy évig fennálló új magyar határ legközelebbi pontja Alsórákosnál volt, Kóbortól légvonalban 30, közúton 45 kilométerre. Voltak, akik éltek a közel került határ lehetőségével, és átköltöztek a Székelyföldre, Magyarországra.

A falu magyar lakossága többnyire idős emberekből áll. Forrás: 888.hu

A háború után, 1950-51-ben elkezdődött a téeszesítés – vagy itteni szóhasználattal a kollektivizálás. Az addig magántulajdonban lévő termőföldeket, termelőeszközöket, állatokat elkobozták és állami tulajdonba vonták. A nagygazdákat kuláknak nyilvánították, családjukat, gyermekeiket hátrányos megkülönböztetésben részesítették az élet minden területén.

Az 1965-ben hatalomra kerülő Nicolae Ceausescu kormánya 1972-ben elfogadta az országos területrendezési tervet, amely természetesen az erdélyi városokat és a szászok, valamint a magyarok lakta falvakat is érintette. A településszisztematizálási terv eufemizmussal is illetett, dicstelen falurombolási projektbe Kóbor is bekerült. Lakói egyre gyorsuló ütemben hagyták ott „a Kárpátok géniusza” által pusztulásra ítélt falut, és költöztek a legközelebbi városokba, Kőhalomra, Fogarasra és Brassóba.

Az egykor színmagyar települést száz éve még ezer lélek lakta. Forrás: 888.hu

Itt érdemes megemlíteni, hogy Kóbor a vasúti és közúti közlekedési útvonalaktól távol fekszik. Műúton ma sem közelíthető meg. Autóval 2018-ban is csak rossz minőségű földúton érhető el a szomszédos Felmér vagy Szásztyúkos felől. Szászokat ma már mindkét faluban hiába keresünk. A két legközelebbi város, Kőhalom és Fogaras egyaránt 40 percnyi autóútra fekszik Kóbortól.

Az infrastruktúra hiányában kialakult elszigeteltség szintén hozzájárult Kóbor fokozatos elnéptelenedéséhez. Az egykor szász mintára épült nagy kőházakból álló, ezerfős színmagyar lakossággal büszkélkedő, dolgos mesteremberek és népes családjaik lakta Kóbor száz évvel ezelőtt elindult elkerülhetetlennek tűnő végzete, a totális asszimiláció felé.

A Petőfi Sándor Program keretében Zoltánnak lehetősége adódott, hogy segítse a helyieket. Mint írja:

„A faluban töltött kilenc hónap alatt sokat beszélgettem a helybeliekkel. Beszélgetéseink során mindannyiszor megkérdeztem a nem ritkán 80 év feletti interjúalanyaimat, szerintük mikor volt a falu magyar közösségének történetében az a lélektani fordulópont, ahonnan már nem volt visszafordulás a beolvadás útján. Mindvégig konkrét, egzakt válasz nélkül maradtam. Úgy gondolom, fejben dőlt el. Amikor egy közösség önszántából lemond saját magáról, nincs többé visszaút.”

A magyar kormány támogatásának köszönhetően kézzelfogható közelségbe került a falu nevezetessége, a Kárpát-medence egyetlen szász mintára épült magyar református erődtemplomának felújítása. Az ennek nyomán létrejövő turizmus lehet Kóbor megmaradásának utolsó esélye. Kár volna nem élni vele.

Borítóképünkön úrvacsoraosztás a kóbori református templomban

Forrás: 888.hu

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!