A barsi aranyélet nyomában

2019.11.04. 15:09

Botozás várt a Hazajáró elkéső műsorvezetőire Lédecen (videó)

Az aranymosást is kipróbálta az M5 kulturális csatorna műsorának stábja.

Forrás: Hazajáró

Fotó: Szucs Csaba

A honfoglaláskor indult a magyar élet Böngér fia Bars földjén, Felsőmagyarország szívében. Ott, ahol az Északnyugati-Kárpátok belső vonulata, mielőtt belehalna a Kisalföld széles síkjába, még utoljára felemeli a fejét. Nyugatra a Nyitra, keletre a Zsitva folyókra tekint le a Tribecs völgyekkel fodrozott főgerince. Halmain ősi várak, déli oldalán Zobor-vidék magyar falvai állnak őrt, mint az elhaló múlt és a dülékeny jövő bástyái.

Az M5 kulturális csatornán sugárzott szombati Hazajáró-epizódban Barsi aranymosók ösvényein járt a két műsorvezető, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor.

Aranyosmarót, ahol egykor őseink aranyat mostak, majd a monarchia egy szép kis városa kifejlődött, ott ma már a szocreál dominál. De ha a falanszter-panelek között belesünk a főtérre, ott vannak még régi emlékeink. A központban várta barátjuk Fehér Sándor és mesélt Aranyosmarótról és vidékéről.

A régi vármegyeháza külalakja és méretei a város aranykoráról tanúskodnak. De hol van már a barsi aranyélet? A magyarok vagy elmentek, vagy beolvadtak, vagy a temetőbe költöztek.

A temetőben sétálva Büttner Emil sírjára találtak, aki az 1848-49-es szabadságharcnak egy kiemelkedő személyisége volt. 1833-ban született, tehát 15 évesen csatlakozott a szabadságharchoz. Alacsony volt, eleinte nem akarták besorozni, de 3-4-szer próbálkozott, lábujjhegyre állt, hogy mutassa azt, hogy milyen deli legény.

Végül besorozták és nagy szerencsénkre a csatamezőről rendszeresen értesítette édesanyját. Hol van, hogy zajlik a csata, hogy érzik magukat, milyen sikereket értek el, vagy milyen veszteségeket. És ebből jelent meg a „Csata mezejérül írom pár soraim” című könyve, amely fontos kordokumentum.

Osziék egy kis túrával eljutottak Bars megye másik, korábbi, történelmi székhelyére, Kistapolcsányra. Ha Kistapolcsány, akkor alapvetően a Rákócziakra gondolunk. Maga II. Rákóczi Ferenc is többször megfordult a városban.

A kastély kertjében a nagy tribecsi vadászatok idejében vadászkastély is épült. Körülötte Stróbl Alajos remekbe szabott vadász tematikájú alkotásai díszítik a parkot.

A Tribecs hegyvidéki népének főleg az erdők kincse, a fa, és a folyók ajándéka, az arany adta a kenyérre valót. Ha már a Hazajáró az Aranyos völgyében járt, kipróbálták az aranymosást is. A fiúk megtapasztalhatták, hogy ebből itt már megélni nem lehet.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=zo-mCerR_z8

Tovább is álltak és beereszkedtek Zobor-vidékére, melynek képét meghatározza Gímes vára. A felvidéki magyarság népi hagyományaiban és szókincsében egyik leggazdagabb vidékén van egy falu, ami még a tájegységen belül is egy külön kis világot képvisel.

Barslédec dolgos népe évszázadok óta kitartóan műveli a földet, tenyészti az állatot és termeszti a szőlőt. Az ősi életmód hozta magával a népi hagyományokat is. A falu sajátos népviselete és különleges szokásai miatt is a néprajzkutatók kedvelt helyszíne. A Patay Erzsébet polgármester és Buday Mihály vezette helyi hagyományőrző csoport fogadtatása láttán kezdjük megérteni, miért is jár ide vissza rendszeresen, aki már egyszer ellátogatott Lédecre.

Bizony szeretettel várták őket, de a népszokáshoz ragaszkodva megbotolás várt Sanyira, mert ez kijár hajnalégetéskor az elkésőknek. És ők bizony késtek egy órát. A bottal való „szertartás” után Sanyi csak annyit mondott: Túléltem!

Nézőként is megérezhettük, mitől is olyan aranyos szeglete szép hazánknak Bars, és ez az észrevétlen fogyatkozó, de még mindig kitartva viruló magyar nyelvsziget: Zoboralja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!