Nagyberkiben bizony még edzeni kell a szakácsoknak

Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket.

Az éttermet viszonylag egyszerű megtalálni, mert ugye Nagyberki nem hemzseg a vendéglátó helyektől. Szóval az út mellett és sárga, jó sok parkoló van és azért Sport Panzió, mert az étterem mellé egy tekecsarnokot is építettek. Azt mondják, ez esténként nagyon népszerű.

Hétköznap és délben, mondjuk nem, a parkoló szinte üres és az étteremben is mindössze egy asztalnál evett egy láthatóan átutazó páros. Ennek ellenére nem nagyon tűnt fel, hogy újabb vendégek érkeztek. Miután azonban barátságosan és határozottan megközelítettük a pincért, kiderült, hogy külön kérésre, szívesen útbaigazít. Az étteremben tilos a dohányzás, ezt előre mondják és komolyan is veszik. Az utánunk betérő négy dohányos férfinak például jól hallhatóan, együttesen sem sikerült rábeszélni a pincért, hogy rágyújthassanak. Szóval füst az nincs, de ételszag az van, kicsit komolyabb, mint amit egy étteremben még szeret elviselni a vendég. Az első benyomás nagyjából ez, amikor pedig ráérősebben is körülnéztünk, kiderül: a helyiségben ugyan semmi egyedi nincsen, de nagyon ízlésesen rendezték be.

Ezt volt időnk alaposan megfigyelni, mert a levesekre pont annyit vártunk, hogy ha nem lettünk volna amúgy is éhesek, megéheztünk volna. A választásnál egyébként a baráti jótanácsból indultunk ki és próbáltuk a házias ízeket tesztelni, ezért elsőnek babgulyást és tyúkhúslevest kértünk. Mindkét adag igazi, sportemberes méretű volt és nagyon jól nézett ki. A húslevesről pedig jóindulat nélkül is el lehetett mondani, hogy valóban házias. A babgulyásról már nem. Csülökből alig, zsíros szalonnából viszont egy nagy marékkal találtam a híg lében.

Amíg a második fogás megérkezett, alaposan átnéztük az étlapot is. A vártnál sokkal gazdagabb a kínálat, mégis volt egy kis hiányérzetünk. Valahogy arra számítottunk, hogy találunk majd a kártyán valami igazi helyi specialitást, vagy több somogyi tájjelegű ételt, ha már egyszer magyarosnak ígérték a konyhát. Szóval maradtunk a koncepciónknál: kakaspörkölttel és sült kacsacombbal folytattuk az ebédet. Az adagok továbbra is igen méretesek. A pörkölt nagyon jó, a köretként tálalt túrós csuszát azonban nem csöpögtették eléggé le, így egy kevés főzőlé a tányéron is van, amiért kár. A kacsacomb mintha otthon készült volna, de a köret ennél a fogásnál is olyan, mintha csak muszáj lenne adni valamit a hús mellé.

A desszertek között, nagy örömünkre, gesztenyés barackos rétest is felfedeztünk, sajnos azonban csak az étlapon, a konyhán nincs. Választottunk palacsintát és mákosgubát. Előbbit nagyon eltalálták, fenségesen finom a csokoládé öntet hozzá, de a mákosgubát annyira szétmikrózták, hogy vagy tíz percig a hőmérséklete miatt, aztán meg csak úgy magától volt ehetetlen.

Értékelés

SZEMÉLYZET (1-10 pont):

tapasztalatlan, de barátságos 7

KÖRNYEZET (1-10 pont):

Szép is, új is 8

ÉTEL (1-20 pont):

Volt nagyon jó és nagyon rossz is 11

Összegezve tehát: a nagyberki Sport Panzióban minden egy kicsivel jobb volt, mint amire számítottunk, leszámítva az ételeket. A foglalkozás végül is – ahogy mondják – elérte célját. Jóllaktunk, de biztosan semmit nem fogunk úgy emlegetni az ebédből, hogy olyat csak a nagyberki sportban lehet enni. Ha mégis elmennék még egyszer odáig, azt hiszem, inkább tekéznék...

tapasztalatlan, de barátságos 7

KÖRNYEZET (1-10 pont):

Szép is, új is 8

ÉTEL (1-20 pont):

Volt nagyon jó és nagyon rossz is 11 -->