A Sándor jó hely, de a főszakács kétarcú, a pincérnő fáradt

Fából faragott üdvözlő tábla fogadja a vendéget. A teraszon kockás terítős asztalok, kovácsoltvas székek, a naptól lambériázott tető véd. Az étlapból megtudhatjuk azt is, hogy már tíz éve díjat kapott a vendéglő a város virágosítási versenyében, azóta a Heti Világgazdaság értékelése szerint bekerültek az ország száz legjobb étterme közé, s elnyerték a kamara védjegyét, ami szavatolja a magas színvonalú szolgáltatást. A hely arcán, a fiatal pincérnőn azonban a nyárvégi fáradtság-fásultság látszott...

A kínálat remek; az étlap áttekinthető, s mindenki találhat benne a fogáravalót.
A levesbe kóstolva a vendég rögvest megfeledkezhet a külvilágról. A póréhagymából készült, illetve a tárkonyos bárányragu, amiket csészében szervíroznak, nagyon rendben van. Alig drágább, 750 forint a legalább félliternyi Újházy-tyúkhúsleves (amiben a cukorborsó roppanós, de az ízek nem simultak teljesen össze), s a nyírségi gombócleves (amiben temérdek az omlós húskocka, de keresni kell benne a gombócot).

Értékelés

Személyzet (1-10 pont):

Nyár végi fáradtság? 5

környezet (1-10 pont):

Tiszta, rendezett 7

étel (1-20 pont):

Két arcát mutatta a séf 14

A főételek közül a citromos csirkemell ízlett a leginkább, amit három jó hosszú spárgával és krumplipürével hoztak elénk. Fenséges volt, de tényleg! (Egyébként valamennyi főfogás árába beleszámítják a köretet, igaz, azzal együtt nem olcsó, általában 1990 forintba vagy annál is több pénzbe kerül egy adag a másodosztályúnak jelölt helyen.) Finomnak bizonyult még a szűzérmék magyaros módon elkészítve; porhanyósra sült a hús, s zabálnivalóak a vékonyra szeletelt krumplikarikák.

A képzeletbeli rangsorban a harmadik a milánói spagetti. Nem bolondították túl ízekkel, átlagos; tisztességgel elkészített, de nem nyúlt maradandó kulináris élményt.

Ilyen még nem esett meg velem soha: a tányérban hagytam a hal nagyobbik részét, aztán pedig asztaltársam sem akarta megenni. Bár tán furán hangzik, de az volt a bajunk a roston sült harcsával, hogy tömény hal íze volt. Vagy tömény tó íze volt? (Esetleg épp ilyennek kell lennie a roston sült harcsának?) Ráadásul az egyik halszelet a háromból jóval sósabbnak bizonyult a többinél. S ami fájt még: sajnos nem igazán lehetett kiérezni a kaprot az öntetből, pedig emiatt is választottam ezt a fogást. A hozzá szervírozott zöldségek azonban nagyon finomra párolódtak, szinte közelharc folyt a zöldbab és az apró kukoricacső minden falatjáért.

Bár semmihez nem passzolt igazán, kíváncsiságból megkóstoltuk az uborkasalátát. Én bizony jóval ecetesebben szeretem; olyan volt, mintha a semlegesebb ízeket kedvelő német turistáknak készült volna.
Gyümölcslé és ásványvíz mellé a ház folyó fehérborából is kértem három decit, mondván, hogy fröccsöt készítenék belőle. Félliteres heinekenes söröspohárban szolgálta föl a pincérnő... Amúgy az olaszrizling nagyon finom ízt hagyva csúszott az ételek után.

Nyár végi fáradtság? 5

környezet (1-10 pont):

Tiszta, rendezett 7

étel (1-20 pont):

Két arcát mutatta a séf 14 -->