A böhönyei Diófa hadat üzen az előítéleteknek baráti áraival

Remélem, megbocsát Böhönye, de nem sokat vártam a Diófájuktól. Nem előítélet, szimplán tapasztalat: a kisebb települések éttermei bizony nehezen szakadnak el a kockás abrosztól, s nincs is azzal baj, ha az abrosszal a mentalitás is nem letűnt korokat idéz. Persze vannak üdítő kivételek, s be kell valljam: a böhönyei Diófa ilyen. Már parkolni sem bonyolult előtte – ugyan elgondolkodik az ember, hogy merőlegesen lógassa ki a kocsi farát, vagy hosszában foglalja el a helyet –, de ez egy következő probléma lehet, ha gyarapszik majd a vendégszám.

Gyökeret eresztettünk már az ajtóban, mert egy füstös, sötét, szocreál meg disznópörköltfolt-hangulatú, kiállású vendéglőre gondoltunk...
Felújítva – kitehetnék a táblát, de nem hiányzik, rájövünk. Az előtérben asztal, s helyes húsvéti szalvéták csokrában vendégkönyv. Nem megyünk elébe a tapasztalatnak, nem lesünk bele.



Modern, tágas, világos, egyéni jó ízlést tükröz a hely, dió-, mogyoró-, bézs színek uralkodnak. Ízléses terítés, tisztaság, rend, nem lehet kötözködni. Ilyenkor szoktam körbekukkantani a mellékhelyiségben, az a gyenge láncszem, ha másutt puccparádé is van. Teljesen rendben, még itt is ügyeltek rá, hogy a berendezés minden darabja passzoljon, még az is, ami nem látszik. A csöveket még nem festették le, ennek örültem, mert szurkapiszka énem motiváció nélkül csak vegetál.

Pincérünk ételeket ajánl – nem egyet! –, s elámulunk az étlap választékán. Ráadásul minden van, egy leves kivételével. Hallgatunk a pincérre, jöhet a marhahúsleves gazdagon. Asztaltársam elégedetten lapátol, kicsit sós, de vigasz számára a finom édes répa (huh, így szeretem – csillog a szeme). Emberünk nekem fokhagymakrémlevest ajánl. A mindenit fiacskám, eltaláltad a vágyam, elégedettkedem, de a levessel már vannak bajok: túlsűrített, a kevesebb több lett volna esete. Talán az én problémám, hogy a levesbetétgolyókat nem szeretem, s vallom: a fokhagyma-krémleves reszelt sajttal, pirítóssal, frissen szelt petrezselyemlevéllel az igazi?

A Sógor pulykamell (bundázott pulykamell, póréhagymával, sajttal, baconnal töltve) pincérünk újabb ajánlata: szuszogósra jóllakat, a maradékból vacsorára is jut. A görögsaláta-adag ötvenkilós vegetáriánus, lánykori énemnek háromnapi ebéd.
A Favágó sertésszeletre (bundázott tarja, baconnal, csemegekukoricával töltve), vegyes körettel, egyetlen megjegyzés dukál: isteni. A méretes gyümölcskehely az ebéd megkoronázása.

Pincérünk végül elmeséli, hogy néhány hónapja újultak meg, és elképzelésből még bőven van. Csak gratulálni tudunk. Javasolnám Fényes Szabolcs budai Vén diófájára írt dalát („Túrós csuszát eszünk finom tepertővel, Hajnal felé sem törődünk az idővel. Ott igazi békebeli jó világ van, A Vén Diófában) böhönyésíteni.

A vendégkönyv bejegyzései csupa dicséret. Én is otthagyom kezem nyomát, egy aprócska hibával. Aki észreveszi, visszahívhat ide egy ebédre. Nem lesz zsebmetszés: az árak barátiak.

(1–10 pont):

Mindent tud 10

környezet

(1–10 pont):

Errefelé ilyen is van?! 9

étel

(1–20 pont):

A leves nem szósz 16

(1–10 pont):

Mindent tud 10

környezet

(1–10 pont):

Errefelé ilyen is van?! 9

étel

(1–20 pont):

A leves nem szósz 16 -->