Kifogástalan a harcsás fogás, fogasban a méret a kifogás

Álmaim netovábbja, hogy a siófoki sétányon Matula bácsi grasszál velem szemben, elszármazottan kissé a tó nyugati medencéjéből, a kis-balatoni paradicsomból, és kifogástalan tájszólással kalauzol el a legközelebbi halásztanyáig, sült keszegesig, rácpontyosig.

No már most, a Balaton az nem a Riviéra, ezért kellenek, kellenének a helyi jellegek. Különösen a mai multikulturális, globális világban, amikor oly könnyedén forrnak egybe az értékek és a nemzeti konyhák a népek nagy olvasztótégelyében.

Ne szaporítsd, annyuk, mondá egykor mindég édes jó Kálmánom ilyenkor, de hát hiába, korgó gyomor mellett szerfelett hebehurgyák a gondolatok. Pedig össze kellene szedni őket, ha nem akarunk halálnak halálával halni éhen, pláne vendéglők gyűrűjében.



Balatonföldváron járunk. A partközeli sétány utolsó egysége mesésen hívogat zöld apácarácsaival és a tűzpiros muskátlikkal. Majdnem tökéletes a látvány, de a részletek már kint is hibádzanak, hiszen a leanderek a legkevésbé sem erősítik a Halászkert hangulatát. De ez legyen a legnagyobb gond, huppanunk a műanyag székes bokszok egyikébe. A látogatottság stimmel: ha valahol sokan étkeznek, főleg helyinek tűnők, az nem lehet rossz hely. A szomszéd asztaloknál sokan diskurálnak elégedetten a vacsora után, és senki sem kergeti a szakácsot húsnyárssal a lugas körül.

Választáskor a hazai fajtákat részeltetnénk előnyben, bár pisztráng és lazac is kínálja magát. A tavak nagy testű ragadozójával kezdjük: a harcsapaprikás hosszúkás tányérban érkezik, a kellemesen totyakos, tejföllel gazdagított pörköltalap alatt finoman csillog a már láthatóan is házi készítésű csuszatészta. Gőzölög, nemrég főhetett, ami lényeges, hiszen a hűtőt megjárt túró kihűtheti a fogást. A nemes halhús mennyei, a paprika-bors összetétele, minősége rendben. Keresve is nehezen lelni hibát, talán a tésztát keveslem kicsit, de ez ízlés dolga. Van, aki a csuszához eszik harcsapaprikást, más fordítva.

A fogast rántva kérjük vegyes körettel, bár rendelésre ingerlő az Orly-módi sörtésztás változat is. A két haldarab alig méretes, alulról súrolja az elfogadható mennyiséget, viszont állagában és ízvilágában kifogástalan fogás. A halak után kevésbé vagyunk elégedettek a grilltállal, ahol csak a zöldségek kapnak maximális pontot, a három féltenyérnyi szárnyashús fűszerezése ötlettelen.

A balatonföldvári Halászkert árai érezhetően küzdenek a rövid szezon, kevés vendég, dráguló rezsi prése között, de egyelőre úgy tetszik, állják a sarat. És ha még néhány halászhálót is látnánk egy muzeális csónakkal, szabályos könny szökne a szemünkbe. De még a Tisza-menti dobvarsa és a drávai kuty-tyogató is tisztelgés lehetne a halászati szakma előtt, és öregbíthetné a hírnevet. A tavat lerabló rapcisok eresztőhálóinak hiányán nem akadunk fönn...


Értékelés

Személyzet (1–10 pont): 8
Félszeg legény a gáton környezet

Környezet (1–10 pont): 5
Hej, halászos hangulat!

Étel (1–20 pont): 14
Csak húsban hagy pácban...