Szarvashibának bizonyult a máriafürdői vörösboros pörkölt

Bemelegítésként gyorstalpaló történelemórán vehetünk részt: a balatonmáriafürdői vasútállomástól kisebb kőhajításnyira, a sínek mellett található Szkíta étterem étlapjának felütése után a névadó népcsoportról szóló tudnivalókkal szembesülünk, vélt-valós állítások, magyarok, hunok, tehetség, kultúra. Ha utóbbi kettőből a konyhafőnökbe is annyi szorult, mint amennyit az étlap-prológ szerkesztője az ősöknek tulajdonított, minden idők egyik legjobb lakomája vár ránk.

A felhozatal bőséges, jó ideig mazsolázgatunk a választékból, mire nagy nehezen összeáll a kép. Dacolva a meleggel – a kíváncsiság legyőzi a félelmet... – a húslevesek mellé ananászból varázsolt hideg gyümölcslevest is választunk. Utóbb kiderül, aggodalmunk alaptalan, a sárgás lé bekebelezése után sem áll be változás egészségi állapotunkban. Hangulatunkban annál inkább, a gyümölcsleves ugyanis meglehetősen felejtős, hígas és konzervízű, és hát díszítésnek is többet érdemelnénk a műtejszínhabnál. Ezek után fejlődésnek tűnik a gazdag jelzővel illetett marhahúsleves: a belevalókkal semmi probléma, valahogy mégis hiányzik belőle valami. Talán a lélek, s emiatt kicsit íztelen a lé. Hasonló gondokkal küzd a tárkonyos raguleves is, melyből szintén nem sajnált ki semmit a szakács, mégsem akar összeállni tökéletes egésszé.



Úgy tűnik, a második fogással csak küllemében ismerkedhetünk meg, pincérünk – aki addig szorgosan hordta asztalunkhoz a söröket, s hová lett a Balaton: mindegyiket túlcsapolták! Köszönjük! – ugyanis megfeledkezik az evőeszközökről. A rántott hús még menne is kézzel, de a pörköltnek és a grillezett zöldségnek mégsem állhatunk neki az ötágú villával. Felszolgálónk hamarost javítja hibáját, így végül bebocsátást nyerünk az ízek világába is. Az élmény felemás.

A grillezett fogasfilét s a hasonlóképp elkészített zöldségeket nem érheti kritika, értő kézzel fabrikálták, a fűszerezés, az állag is tökéletes, s a parázson sült burgonya is megfelelően passzolt a fogáshoz – kijár érte a vállveregetés. A sajttal-baconnal feltuningolt rántott csirkemell is felfelé emelné a pontszámot, ha nem felejtették volna ki belőle az ígért szalonnát. Az étel ettől még nem rossz, de mégis másra számítottunk; a hozzá adott steakburgonya viszont valamennyire feledteti a hiátust.

(1–10 pont):

Evőeszközt kézbe! 6

környezet

(1–10 pont):

Akit a mozdony füstje megcsapott 5

étel

(1–20 pont):

Szarvashiba! 13

A végére marad a leginkább várt s pincérünk által ajánlott vörösboros szarvaspörkölt. Ami utóbb az est rákfenéjének bizonyul. Grizzlyként vélhetően könnyedén elboldogulnánk a kőkemény, rágós húsdarabokkal, s az is kiderül, szerelmes lehet a szakács, mert nem sajnálta a sót. Annál inkább a paprikát, a szaftból a hagymát, a nokedliből a tojást. S bizony, nem sűrűn fordul elő velünk, hogy szarvashúst a tányéron hagyunk, de ezúttal ennyit bírtak rágószerveink. Hogy az ízlelőbimbókat már ne is említsük.

Némileg kedveszegetten kérjük a számlát, mely alapból baráti, s hozzá sokpecsétes gyűjtőlapot is kapunk, mely ha betelik, árengedményre is számíthatunk. A szarvas miatt még meggondoljuk, élünk-e vele...

(1–10 pont):

Evőeszközt kézbe! 6

környezet

(1–10 pont):

Akit a mozdony füstje megcsapott 5

étel

(1–20 pont):

Szarvashiba! 13 -->