2010.10.08. 00:00
Körte, a varázslatos
A körte - az almához hasonlóan - egész évben beszerezhető, mégis évente csak hat kilót eszünk meg belőle fejenként. Pedig levesként, köretnek, mártásnak és desszertként is fogyaszthatjuk, ezért most reklámot csinálunk ennek a gyümölcsnek!
Körte-történet
Homérosz az istenek ajándékának nevezte. A mitológiai történet szerint Zeusz egyik fiát, Tantaloszt gonosz tettei miatt büntetésből az alvilágba száműzték, és gaztetteit egy körtefa alatt kellett meggyónnia. Amikor éhes volt, a feje fölött lógó gyümölcsökért nyúlt, az ágak azonban visszahúzódtak, így mindig éhes maradt.
Kezdetben volt a vackor
Az első nemesített fajtákat a görögök kísérletezték ki körülbelül háromezer évvel ezelőtt. Theophratosz már az i. e. III. században megkülönbözteti a nemesített körtét a vackortól, és az oltás módját is részletezi. A rómaiak korában már negyven különböző fajtát termesztettek: a zöldtől a sárgán és a barnán át a pirosig terjedő színeivel a körte ma is az egyik legváltozatosabb színű gyümölcsünk, alakja a hosszúkás, alul szélesedő, tipikus körtealaktól az almához hasonlóan kerekdedig terjed.
[caption id="" align="aligncenter" width="380"] Együnk több körtét! Érdemes!
[/caption]
Kínában a szomorúságot jelképezi
A kínai hagyományban a körtefa a szomorúságot és az elválást, a keresztény kultúrkörben viszont csoportos, hófehér virágaival Szűz Máriát jelképezi. Európában a gyümölcstermesztés a szerzetesek feladata volt, a középkorban a körtéket mindig megfőzték, mert a nyers körtét rossznak, sőt mérgezőnek tartották. Ám a Napkirály, XIV. Lajos korában a gyümölcs már uralkodói ínyencségnek számított.