Gazdaság

2009.10.09. 10:19

Róna Péter szerint csak rossz a passz

Kisasszondon él, egy kis sajtüzemet működtet, segít a falu csinosításában. Innét jár az ELTÉ-re tanítani, nagy cégek összetartásain előadni. Jómódú és független ember, markáns véleménnyel. Róna Péter közgazdásszal beszélgettünk.

Balassa Tamás

– A nyár közepén 315 forintos euróárfolyamot prognosztizált őszre az egyik jelentős nemzetközi hitelminősítő cég. És most erős a forint. Miért?
– A devizahiteleseknek kedvező, a gazdaságot viszont hátráltató erős forintárfolyam azért tartja magát, mert a kormány megszorító intézkedései csökkentik az államháztartási hiányt. Ettől az árfolyam erős, hacsak a nemzeti bank nem csökkenti jelentősen a forint alapkamatot. Erre van kilátás, és óriási szükség is van rá.

– Ön a versenyképesség fontosságát említve a magas alapkamat ellen van, s mint egyszer mondta, „nem csak fél éve, mint a Fidesz, hanem három éve”. Most kúszik lefelé a kamat, de csak megfontoltan.

– A forintkamat nagyon magas szintre emelkedett az elmúlt években, még 12 százalék is volt. Ez az infláció mellett 7-10 százalékos reálkamatot jelent, amit semmilyen gazdaság nem tud kitermelni, és ez a gazdaság beszűküléséhez és összeroppanásához vezetett.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Róna Péter csalódott az elitben
[/caption]
– Miért nem dönt gyorsabban a kamatcsökkentésről a monetáris tanács?
– A hivatalos MNB magyarázat az, hogy az infláció visszaszorítása miatt. Ez szakmailag nem áll. Hiába a magas forintkamat, ha boldog-boldogtalan devizahitelhez jut sokkal alacsonyabb kamatszint mellett, és ebből fedezi a fogyasztását.

– A magas kamat olcsóbbá tette az importot, és drágábbá az exportot.
– Ez nekünk nem egy kedvező fejlemény nemzetgazdasági szempontból, hiszen a magyar termelőknek meg kellett küzdeniük az olcsó importáradattal, ami nagyon sok középvállalkozót, kistermelőt nehéz helyzetbe hozott.

– Jelenleg hol tartaná indokoltnak az alapkamat szintjét?
– A visegrádi országok átlagának közelében, 3-4 százalék körül, vagy alatt. A cseh alapkamatszint 2,5 százalék, a lengyel 2,75. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy ilyen hatalmas különbséget megengedhessen magának.

– Az MNB szerint a magas alapkamat mellett válik finanszírozhatóvá az ország külső eladósodása.
Talán van benne valami, de semmiképpen sem támasztja alá azt az irtózatosan magas kamatszintet, amit az elmúlt két évben láttunk. Előbb-utóbb ezt a gazdaságot be kell indítani, és ehhez nem követhetünk az európai országoktól és gazdasági partnereinktől gyökeresen eltérő politikát.

– Sokszor bírálja a gazdaságpolitika szertelenségét, amiben Ön szerint nincs semmi tudatosság. Miben kellene jobbnak lennünk?
– Alaptétel a közgazdaságtanban, hogy nem érdemes olyasmivel foglalkozni, amit nem tudunk jobban csinálni, mint mások. Vállalati szinten ez a kulcsképesség, ami magasabb hozzáadott értéket és felárat jelent. Kiváltképp a kisebb országoknak kiemelt feladatuk megtalálni ezeket a képességeket. Magyarország esetében semmiféle ilyen törekvés az elmúlt húsz évben nem volt. Rengeteg pénzt fektettük az autóipar idecsalogatásába, összeszerelő üzemekbe, kiépítettünk egy fölösleges kapacitást, amit állami kedvezményekkel nagyon drágán tartunk fönn.

– Ez évi 1250 milliárd forint, mint a Nemzeti Csúcson is említette.
– Így igaz. Miközben ott vannak a hagyományos, versenyképes előnyeink, amire nem figyelünk oda. Ott a jó minőségű termőföld, amire világszinten versenyképes mezőgazdaságot lehetne építeni, és kiváló élelmiszeripart. Ott vannak a szinte egyedülálló gyógyvizeink, amelyek felhasználása meg sem közelíti a lehetőségeket és az igényeket. Somogy szempontjából ez nem közömbös kérdés. Erre épülhet a gyógykezelés, az óriási potenciálokkal rendelkező egészségügyi iparág, a kutatás-fejlesztés, és a nemzetközileg is kiváló, történelmi gyökerű magyar természetgyógyászat.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Nem lát mély érzésű politikust
[/caption]
– A minap a Repa Imre nevével is fémjelzett tudóstársaság akadémiai ülésén beszélt minderről.
– És ott mondtam el, hogy az egészségipar többet hoz a nemzetgazdaságnak, mint amit a gyógyításra költ az ország.

– Mi lehet a háztartások 8000 milliárdos devizaadósságának a vége? Most éppen szűkíteni próbál az MNB.
– Végre. Három éve írtam ennek veszélyeiről és pusztító következményeiről. Ha ez egy végig gondolt stratégia, akkor része annak az elképzelésnek, hogy csökkentsük a forintkamatot. Ha ezt megtesszük, és szorongatjuk a devizahitel-állomány méretét, akkor átnyergelhetjük a társadalmat a forinthitelek felé. A devizahitelezéshez az európai viszonylatban is hihetetlen nyereséget termelő magyar bankszektor érdekei fűződtek.

– Nem rejti véka alá a véleményét, hogy a hazai bankrendszer nem igazán a gazdaság javát szolgálja, és még a válság idején is növeli a nyereségességét. Bírálja a minap elfogadott bankkódexet is. Mit tehet egy nemzeti kormány?
– A kódex komolytalan. Nagyon gyenge. A legnagyobb gond az, hogy a hazai pénzügyi szektor 80 százaléka külföldi tulajdonban van. Ez a privatizáció súlyos vétke. Örvendetes, hogy vannak külföldi bankok, a baj az, hogy a 30-40 százalékos egészséges aránnyal szemben a duplája a jelenlétük. A kormánynak világossá kell tenni a szigorú feltételrendszert. Az nem járja, hogy az adófizető fizeti a banki többlet-likviditás költségeit, de a gazdaság ebből nem lát semmit. Ezt nem lehet elfogadni.

– Hol rontjuk, rontottuk el?
– Mély gyökerekről van szó. A magyar gazdaságpolitika hagyományosan abban a téves hitben él, hogy a kibontakozás kulcsa az export, a külkereskedelem. Idecsalogatjuk a külföldi tőkét, aki majd létrehozza a vállalatokat, amelyek termékeit exportálni tudjuk. Ezért a gazdaságpolitika érzékennyé vált a külföldi befektetők iránt. Ez nem működik, mert a végeredmény az, hogy a tőke ára meghaladja azt a hasznot, amit a stratégiából ki tudunk termelni. A belföldi képességek felé kell fordulni. Ha van gyógyvízállományunk, építsük ki, fejlesszünk, beszéljünk kiválóan idegen nyelveket, és áruljuk a minőségnek megfelelően jó pénzért. Mindez közelebb áll a magyar kultúrához, mint valamiféle autó-összeszerelés.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Nagy cégek összetartásain tart előadásokat
[/caption]
– Magyarország az unió összeszerelő üzemévé vált, mondja.
– Az OECD-országok közül a magyar exportnak a legmagasabb az importtartalma. Nem úgy mint az exportvilágbajnok németek. Ők nem hozott anyagból exportálnak.

– Néhány aktuális gazdasági kérdés: szükségszerű volt az IMF-hitel?
Az IMF-hitel felvétele szerintem nagyon helyes volt. Enélkül csőd fenyegetett volna. Más kérdés, hogy az illetékesek miért nem vették észre korábban. Sajnálom, hogy a nemzetgazdaság sorsa így alakult, mert korábbi kezeléssel el lehetett volna kerülni a bajt. Nem ez történt. A csőd küszöbén más megoldás nem volt.

– És a megszorítások?
Vitathatatlanul szükség volt ezekre is. Az intézkedések belső szerkezete nekem különösebben nem tetszik. A csomaggal az a nagy baj, hogy nincs egyensúly növekedés nélkül. Az ideig-óráig létrejött egyensúly a gazdaság bukdácsolása mellett ismét borulhat. A Bajnai-kormány elképzelése, hogy legyen egyensúly, és utána majd kitaláljuk, mitől fogunk növekedni, szerintem hibás. A növekedés alapjait a megszorításokkal együtt kellett volna letenni. Szerkezetileg az a baj, hogy a megszorítások komoly versenyelőnybe hozzák a multinacionális vállalatokat a hazai vállalkozók kárára. Az áfaemeléssel kompenzált járulékcsökkentés ugyanis az előbbieknek kedvez.

– A kormányzásra készülő Fidesz mindent megszorítást visszavonna. Ez lehetséges?
– Nem. Ezeket a kijelentéseket meredeknek és meggondolatlannak tartom. Néhány intézkedést vissza kellene vonni, de mindent nem. Kis mozgástér van a deficit növelésére, de nem itt van a kutya elásva. Hanem ott, hogy meg kell válaszolni azt a pofonegyszerű kérdést: mitől fog ez a gazdaság növekedésnek indulni. Erre se a Gyurcsány-, se a Bajnai-kormány nem adott választ, és a mai napig a Fidesz sem. Amíg erre a kérdésre nincs hiteles válasz, nincs hiteles magyar gazdaságpolitika. Növekedés nélkül csak további egyensúlyromlásra van kilátás.

– Ön – mint mondta - anyagi háttere miatt független szakember. Az interneten viszont kormányfőnek is jelölték. Vállalná?
– Nem vagyok alkalmas rá. A gazdaságpolitika kialakításában el tudok képzelni egy szerepet, amit kész lennék elvállalni.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kisasszondon él, egy kis sajtüzemet működtet
[/caption]
– A felkérést bármilyen kormánytól elfogadná?
– Megvan a szakmai elképzelésem, amit tanítok, amit leírok. Bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

– Optimista vagy pesszimista a hazai gazdaságot illetően?
– A hazai gazdaság bajai gyerekjátéknak tekinthetők, a magyarnál sokkal nagyobb gondok vannak a világban. De azt kell mondanom, csalódtam az ország elitjében, mert ezeket a problémákat viszonylag könnyen meg lehetne oldani.



– Hagyományos magyar bajaink miatt van ez is?
– Nem. Rossz passzban vagyunk, és ha úgy tetszik, tehetséghiányban szenvedünk. Történelmünktől eltérően nem látok a magyar közéletben igazán nagy formátumú, mélyen gondolkodó, nemzetét mélyen megértő és átérző politikai egyéniséget. Nem hallok olyan politikai beszédet, hozzáállást, megközelítést, ami igazán az átlag magyar ember szívéhez, lelkéhez, eszéhez szólna.

– Ha Brazília feltörekvését vagy Írország megtorpanását nézzük: a változás akár öt év alatt is eljöhet?
– Igen, hogyne.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!