Gazdaság

2012.09.06. 16:20

Bedőlt cégek, kitett munkások: kisvállalkozások végveszélyben

Csütörtökön ünnepeltek az iparosok: hazánkban 21. alkalommal rendezték meg a magyar kézművesség napját. Az évforduló alkalmat teremt a számvetésre: a somogyi mikro- és kisvállalkozások százainak léte forog veszélyben. Bezárt, felszámolt cégek, utcára tett munkások – a kényszerpályán sodródó vállalkozók gyakran embert próbáló hónapokat élnek át.

Harsányi Miklós

A hazai vállalkozások csaknem 70 százaléka a kis- és középvállalkozói ágazatban működik, az 1-10 főt alkalmazó cégek állítják elő a bruttó nemzeti össztermék közel 40 százalékát. Az Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) pillanatnyilag nagyjából 60 ezer kisvállalkozást képvisel.

– Különös érzés tölti el az embert: van ok az ünneplésre, ám nyilvánvalóan nem felhőtlen az öröm – így Budai Ferenc, az Iposz somogyi elnöke, aki egyben az országos szervezet elnökségi tagja. – Jószerivel évek óta kizárólag a pénzügyi-gazdasági krízist emlegetjük, döntően ez befolyásolja megélhetésünket, jövőnket. Amikor levonult a válság első hulláma, sokan úgy vélték: megmenekültek. Aztán jött az újabb óriási pofon, s a krízis egyre nagyobb gondot okozott. Az élet majdnem minden területén szomorú fejleményekkel szembesültünk. Talán a vegyipar, a csomagoló-, illetve feldolgozóipar egy része kevésbé sínylette meg a drámai visszaesést, a többi alágazatban jó esetben stagnálást figyelhetünk meg, sok területen viszont meredek zuhanás következett be.

Örökrangadót vívnak a mikro- és kisvállalkozók a fennmaradásért: az elnök szerint ezt példázza a somogyi építőipar helyzete. Szerinte a 2005-ös gazdasági mutatókhoz képest nagyjából 50 százalékkal csökkent az ágazat teljesítménye.
– Árgus szemekkel figyeljük a pályázatokat, ám Somogyban nincs a láthatáron nagyobb építkezés – emelte ki Budai Ferenc. – Szinte előre borítékolható, hogy 2013-ban sem lesz áttörés, feltéve akkor, ha csak nem indítanak el két nagyobb beruházást a térségben, ahol a kisvállalkozások is szerepet kaphatnának.

A pályázati elbírálás gyorsításán túl a megítélt források kiutalásának tempóját, hatékonyságát is növelné a somogyi szervezet elnöke. Budai Ferenc rámutatott: nagyobb figyelmet várnak el a mikro- és kiscégek vezetői, tulajdonosai. Négy év alatt – 2013-ig – közel 270 milliárd forintot lehetett volna gazdaságélénkítésre fordítani, amely elsősorban a kisvállalkozói szektort célozta volna meg. Csakhogy eddig az összeg közel 60 százalékára hirdettek nyertes pályázatot. Az Iposz területi vezetője – aki 1977 óta működteti festő vállalkozását – az adminisztráció egyszerűsítését is fontosnak ítéli. Végeláthatatlan egyeztetések helyett érdemi döntésen alapuló tárgyalások híve a gazdasági szakember, aki nem titkolta: minél több termelő, új értéket előállító vállalkozást szeretne látni hazánkban.
– Nyilván hasznos egy-egy faluszépítő projekt, a főtér leburkolása, ám szerintem pillanatnyilag a tömeges munkahelyteremtés és a gazdaság beindítása élvez elsőbbséget – húzta alá Budai Ferenc. – A rendelkezésre álló fejlesztési pénzek gondos elosztásán túl az uniós források felhasználására kellene a lehető legnagyobb figyelmet fordítani.

No, és a rengetegszer emlegetett körbetartozásra is ideje lenne bölcs receptet találni. Kormányok jöttek-mentek, ígéretekkel tele a padlás: az Iposz somogyi elnöke szerint a százmilliárdokra rúgó összeg gúzsba köti a cégek tömegét, padlóra küldi a gazdaságot. Olyan jogi-pénzügyi szabályozást szeretne végre látni, amely igazodik a jelenlegi hazai viszonyokhoz és egyúttal támpontot jelent a jövőre nézve is.



A Magyar Kézművesség Napját 1991 óta minden esztendőben megtartják, s ilyenkor sokakban felvetődik: kik ünnepelnek majd 10, 20 vagy épp 30 év múlva?
– Csökken a fiatal szakmunkások száma, a statisztika egyértelműen mutatja a gazdaságban és a szakképzésben lezajlott trendet – jelezte Budai Ferenc. – A rendszerváltás óta országosan nagyjából 80 ezren úgy döntöttek: az élet más területén próbálnak szerencsét. Ilyenkor mindig belém nyilall: csak nehogy úgy járjunk a folytonos átalakítások után, mint számos nyugat-európai államban. Kevés az iparos, ezért szinte aranyáron vállalnak munkát. Somogyban is megcsappant az asztalosok, a kőművesek, a burkolók, a gipszkartonkészítők vagy épp a festők száma. Ezzel párhuzamosan felgyorsult az elvándorlás: akinek szemernyi esélye van, Ausztriában, Németországban vagy távolabb vállal munkát. Ott megfizetik az iparost, és ami döntő: van munka. A mindenkori döntéshozók és a szakma felelőssége, hogy megfelelő módon gondoskodjon a következő iparos nemzedékről. Lehetőséget, esélyt kell adni a következő generációnak a tanulásra, a boldogulásra. Hallatlanul nagy a felelősség hárul mindenkire, akinek része van a képzésben.

Ezek is érdekelhetik