Harmóniában önmagával

2017.10.02. 14:52

Hobo: Ennyi év után sem dolgozom, hanem játszom

Földes László Hobo szerencsésnek érzi magát, hogy saját belátása szerint, kompromisszum nélkül azt csinálhatja, amit a világon a legjobban szeret. Nemrég jelent meg kétkötetes műve, a Hobo Ludens, amely a zenész színre lépése óta eltelt közel 50 év termését rejti. Azt az utat, amit végigjárt, minden hibájával, gyönyörűségével és vereségével együtt nem tagadja meg, sőt csodálatosnak tartja.

– Pár hete jelent meg a pályafutását összegző kétkötetes, Hobo Ludens című műve. Úgy tudom, hogy a könyv 1456 oldal terjedelmű és emellett elég vaskos.

– Valaki viccből lemérte, hogy a két kötet mennyi lehet. Innen tudom, hogy az elmúlt ötven év hordaléka 4,5 kilogramm súlyú. Közel harminc éve Hobo Sapiens címmel jelent meg egy könyvem, a mostaniban ez, és a többi kötet is benne van. Bori lányom győzködött, hogy hetvenkét évesen már illő lenne a pályámról egy összefoglaló művet kiadni – derül ki a Vasárnap Reggel interjújából.

Az igazi „hobológusok” tudják, hogy a lemezeimet nem hallgatom és a DVD-imet sem nézem, mint ahogy nem olvasom az írásaimat sem. Az, hogy fent tudtam maradni a közönségnek köszönhető, akik figyelemmel kísérik a munkámat. Mivel trehány vagyok, nem gyűjtöm saját munkáimat, ezért nem beszélhetünk teljes életműről. Ennek ellenére sikerült összeszedni sok dalszöveget, műfordítást, novellát, színdarabot, forgatókönyvötletet. Olyat is, ami nem tetszik, de azért benne hagytam.

– Elárulja, hogy melyik az?

– A Hazafelé című Korál-szám nagyon sikeres volt. De ennek ellenére sokkal jobbat kellett volna írnom.

– Két évvel ezelőtt a hetvenedik születésnapját gyászos évfordulónak, szörnyűséges jubileumnak titulálta. Fél az idő múlásától?

– Nem félek, de lassan lejár az időm. Boldog vagyok, hogy erre a korszakváltásra már ráhúztam két évet.

Fizikailag és szellemileg sem érzem magam annyinak, mint amennyi vagyok, és ennyi évvel a hátam mögött elmondhatom, hogy még mindig nem dolgozom, hanem játszom. Fiatalon a kosarazás volt a hobbim, harminc után a zene, és mindkettő bejött.

Nem készültem erre a pályára, ha úgy lett volna, megtanultam volna rendesen gitározni. Ez azért lett volna fontos, mert a saját szövegeimhez megírhattam volna a zenéket is, ahogy Mick Jagger, Bob Dylan vagy Jimi Hendrix csinálta.

– Ha már szóba került, mikor látta utoljára a Rolling Stonest?

– Egy hete koncerteztek Münchenben, én is ott voltam. Még mindig nagyon teszik, amit csinálnak.

– Úgy tudom, Mick Jagerrel egyszer személyesen is találkozott.

–1995-ben, amikor Magyarországon koncerteztek. De Jagger akkor a feleségemet nézegette, nem engem.

– Féltékeny típus?

– Nincs okom rá, ismerem a feleségemet... A Rolling Stones zenekar egyébként nem sorolható semmilyen kategóriába. Sok dalukat játszottam, 1982-ben könyvet is írtam a zenekarról. De a Doors vagy a Pink Floyd is nagy csapat volt, a Fal című korong alapmű. A Vadászat albumom írásához nagy segítséget kaptam tőlük és másoktól is. Ezt ma már nem lehetne megírni, mert a szabadság egészen mást jelent.

– Október 3-án Lassú vonat címmel Bob Dylan-koncertet ad a Nemzeti Színházban, amivel a korszakalkotó dalszerző előtt szeretne tisztelegni. A repertoárról mit lehet tudni?

– Dylan személye nekem nagyon fontos, hiszen annak idején, 1968-ban ő indított el a szövegírás felé. Az újvidéki Új Symposion magyar nyelvű avantgárd irodalmi folyóiratban olvastam tőle először. Ezen a koncerten szeretném továbbadni mindazt, amit kaptam tőle. Nélküle ugyanis a rockzene nem tudta volna átlépni a popzene korlátait. Nem véletlen, hogy dalait sok ezren feldolgozták.

– Immár négy éve tagja a Nemzeti Színháznak. A Gulag virágai, valamint a Ballada két sebzett hattyúról című darab mellett készül új bemutatóval?

– A debreceni önkormányzat kért fel, hogy Csokonai Vitéz Mihály műveiből készítsek egy műsort. Az előadást Hermann Zoltán Csokonai-szakértő segítségével állítottuk össze, 32 vers, műfordítás, prédikáció és levél kapott helyet a darabban. A magyar gavallér bemutatója október 28-án lesz. Tavasszal lesz még egy premierem az Utcazenész című monodrámámmal, ami a magyar rockzene ötven évéről szól majd.

– Az akkori magyar popzenei világ irányítója, Erdős Péter is szerepet kap a darabban? Az ő személyét ugyanis mindig homály fedi, pedig ahhoz, hogy egy korszakot le tudjunk zárni és új lappal lehessen indulni, szerintem erről is beszélni kellene.

– Nyilván ez is része ennek a korszaknak, de nem az ő személye kapja a legnagyobb hangsúlyt. A magyar könnyűzenével foglalkozó kutatók nagyon elfogultak, saját nézőpontjuk és jelenlegi gazdáik érdekei szerint mutatják be a múltat. Gyakorlatilag átírják a történelmet.

– A költőóriások közül József Attilának különös figyelmet szentelt. A róla szóló, Tudod, hogy nincs bocsánat című estjét pontosan hány éve játssza?

– Tizenkét éve, és 438-szor adtam elő. Ez az egyetlen előadás, amit figyelemmel kísérek, hol és mikor játszottam, hány nézőnek.

– Honnan meríti ezt a rengeteg energiát?

– Csodálatos családi életem van, harmóniában élek, és rengeteg tervem van.

– És mikor csinál egy új blueslemezt?

– Már dolgozom rajta.

Borítókép: Földes László Hobo zenekara, a Hobo és Bandája koncertjén a 24. Művészetek Völgye fesztiválon a kapolcsi Hobo Klubban.

MTI Fotó / Szigetváry Zsolt

Ezek is érdekelhetik