Családi idill

2020.02.12. 09:42

Szandi és nővére rajongásig szeretik az édesanyjukat

Anna a mai napig a legnagyobb örömmel gondoskodik nemcsak két lányáról, hanem hat unokájáról is.

Budapest, 2013. március 19. Szandi (Pintácsi Alexandra) énekesnõ az M1 televíziós csatorna Ridikül címû nõi beszélgetõs mûsorában, az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában. MTVA Fotó: Zih Zsolt

Forrás: MTVA

Fotó: Zih Zsolt

Szandi és Viki le sem tagadhatnák, mennyire az édesanyjukra ütöttek. És nem csak külsőleg, hiszen mindhárman hiperaktívak, vidám természetűek, még annak ellenére is, hogy rengeteg nehézségen kellett keresztülmenniük

– írja a Hot! sztármagazin nyomán a Vasárnap Reggel legutóbbi száma.

A Pintácsi lányok rajongásig szeretik az édesanyjukat, Annát, aki a mai napig a legnagyobb örömmel gondoskodik nemcsak róluk, hanem hat unokájáról is.

– Anyu mindössze két-három utcára, Viki pedig pár percre lakik tőlünk. Hogy egy bolyban élünk, az tudatos; máshogy el sem tudnánk képzelni. Ahogy megyünk előre az időben, egyre jobban megbecsüljük az együtt töltött perceket. Anyu ráadásul azonnal ugrik, ha rólunk vagy az unokáiról van szó

– kezdte Szandi a Hot! magazinnak.

A nagymamára mindannyian számíthatnak, de ezzel egyikőjük sem élne vissza.

– Vikivel mindig is figyeltünk arra, hogy ne terheljük túl. Élvezze, hogy unokái vannak, ne kötelességként fogja fel. De ő jön, vigyáz, gondoskodik, süt-főz, mindezt úgy, hogy még mindig dolgozik. Ő egy hihetetlenül aktív, vagány pesti csaj, akire ha ránéz az ember, eszébe sem jut lenénizni. Ettől még persze én és a nővérem is aggódunk érte. Stresszelünk, amikor anyu nem veszi fel a telefont. Személy szerint egyből rémképeket látok, miközben csak arról van szó, hogy elfelejtette magával vinni a mobilt, vagy a készülék le van némítva.

Tiniként kezdte

Az énekesnőt még tinédzserkorában ismerte meg az ország, és Szandit már ekkor diktálta a divatot! Ki ne emlékezne a kis piros svájcisapkájára... Az elmúlt évtizedek során változott ugyan a stílusa, de a mosolya és a kisugárzása éppolyan elbűvölő, mint egykor.

A lányok szerint az édesanyjuk hihetetlenül fitt és szívós nő, aki egyedül kíván boldogulni.

– Anyu teljesen önálló, nem is szereti, ha túlzottan segíteni akarunk. Állandóan kérdezzük, mire van szüksége, amire ő rendszerint visszakérdez, hogy nekünk mire.

– Szeretem, hogy én vagyok a lányaim hátországa – folytatta Anna. – Ez mindig is így volt, de amióta a férjem húsz évvel ezelőtt elment, még inkább.

A két lány tisztában van vele, hogy az édesanyjuk mennyi áldozatot hozott értük – nem véletlen, hogy ők maguk is hasonló elvek alapján nevelik a saját gyermekeiket. Szandi szerint hármuk között nem csak szülő és gyermek közötti szövetség van – nagyon jó barátnők is.

– Amióta az eszemet tudom, mindig a pártunkat fogta. Ha volt is vita közte és édesapám között, akkor az többnyire belőlünk fakadt, mert az esetek többségében nekünk adott igazat – és rendszerint falazott nekünk. Anyu lazább nevelést adott, apunak határozott elvei voltak, amikből nem engedett. Konok, makacs ember volt, elvileg rá ütöttem – nevetett fel Szandi. – Emlékszem, hogy apu a tanuláson túl három dolgot várt el a lányaitól. Szó szerint azt mondta, hogy rumbázni, rokizni és úszni tudni kell,

– Nemrég ismét átélhettünk a tinédzserkorunkat – vette át a szót a húgától Viki. – Tavaly elmentünk együtt nyaralni; Szandi, anyum, a hatból három gyerek és én. Egybenyitható két szobánk volt a gyerekekkel, mi együtt aludtunk anyuval, és olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben. Mi a húgommal kis ti­ni­lá­nyok­ká váltunk, megállás nélkül sutyorogtunk, a párnáinkba nevetgéltünk, nehogy felébresszük anyut, aki békésen aludt. Egy valami változott mindössze: lefekvéskor most mi takargattuk be őt. Úgy gondolom, hogy már ez az egy történet is pontosan leírja a köztünk lévő óriási szeretetet.

Egymásra támaszkodtak

Húsz éve már, hogy Szandi és Viki édesapja távozott az élők sorából. Bár hosszú évekig betegeskedett, képtelenek voltak felkészülni a halálára.

– Amikor apu meghalt, én huszonhárom éves voltam, Viki pedig huszonkilenc. Rettenetes volt elveszíteni, de anyunak, aki tizenöt éves kora óta ismerte, szerette, még inkább. Nem tehettünk mást, mint hogy egymásra támaszkodtunk. A fájdalom az évek során enyhült, de a hiány nem – mondta Szandi.

Borítókép: Pintácsi Alexandra, művésznevén Szandi kétszeres EMeRTon-díjas magyar énekesnő

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!