Könyvbemutató

2018.05.25. 18:08

A pápa utolsó versének fordítója és a metálénekes

Ezen az irodalmi talkshow-n a két bemutatott könyvön kívül szóba került egy biciklibaleset, egy kihalt műfaj és még Petőfi is.

Törött kézzel érkezett, és egy kihalt műfajban született írásairól is beszélt Zsille Gábor költő, műfordító, aki magyarra fordította II. János Pál pápa legutolsó verses elmélkedését, a Római triptichon című művet, sőt a pápa önéletrajzának második kiadásánál is bábáskodott. Farkas Gábor költő, irodalomtörténész amellett, hogy egy metálzenekar énekese, sokat köszönhet Zsillének, aki bizony volt, hogy nem fogadta el a hozzá közlésre küldött verseit. Közös bennük, hogy egy időben jelent meg új kötetük, amelyet a Magyar Napló Könyvesboltban mutattak be csütörtök este.

Fotó: Magyar Napló

Az irodalmi talkshow vezetője, Stifner Gábor, akinek köszönhetően nem csak a tánc, de a Gábor is három volt ezen az estén, felvetette a biciklibalesetben kezét törő Zsillének, hogy Ökörség, MÚlandóság (a szerző maga is eljátszott ezzel a szójátékkal) Örökség, mulandóság című kötete sok tárcát tartalmaz, ami ritkaság. Mindketten megállapították, hogy ez bizony egy remek, ám már kihalt műfaj, mégis, ő tíz éven át jelentetett meg tárcákat az egyik újság 10. oldalán, így kerültek ebbe a kötetbe is ezek a művek, hogy a tárca egy pillanatra újra megmutathassa magát.

Zsille Gábor: Idő-vers

Átgázol rajtunk, cserbenhagy,

táncba szédít és megforgat,

rovátkát rajzol, barázdát:

tegeznéd-e vagy magáznád,

rimánkodnál vagy gúnyolnád,

várat emelnél, kápolnát,

fegyvereid ugyan merre

s ugyan mikor hajítanád,

mit írnál, tintád ha marad –

próbálnád-e megszöktetni

az ég aljára szegezett

estét, csillagot, madarat?

De nem mindig egyszerű a költő élete, ahogy azt Farkas Gábortól is megtudhattuk, hiszen – ahogy idézte – egyik diákja szerint a Júliára találó Petőfi kapcsán az apuka így kiáltott: Költő, NEM! Ő is gyakran mond nemet, mert azt gondolja, hogy csak azokról érdemes írni, akik felé szakmai és személyes kötődést érez. S noha nem lenne probléma számára megírni egy recenziót e nélkül, mégsem szereti csak úgy „összerakni” a munkát.

A megtalálás öröme című kötete is erről tanúskodik, hiszen a kiemelkedően magas szakmai színvonal mellett azt az érzést is megadja az olvasónak, hogy az ő gondolataira mintegy ráérezve, azokat frappánsan sűrítve szól olyan szerzőkről, mint Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Iancu Laura, Bogdán József.

Farkas Gábor: Világítunk

Elöl a gyász

a halálnak nincs tekintélye

mendegélő piros bölcsőben

ringatja gyermekét a nyálkás eső –

a fából faragott hontalan királyfit

senki gyümölcsfái közt –

A határok otthonunkban

önmagukba érnek

mint járvány idején a kényszer:

a megmaradás –

élünk túlélünk

elöl a gyász

s mögötte nyálkás eső az idő

Az enyészet sötét

Világítunk.

A magát konzervatív bohémként említő Zsille és az egykori bohém Farkas Gábor egyaránt egyházi iskolában folytattak tanulmányokat, így azt est végén egy mindkettejük számára ismerős történettel köszönték meg a jókívánságokat. Egyszer a 80. születésnapját ünneplő plébánosnak a hívek születésnapján még ennyi évet kívántak, mire ő csak annyit válaszolt: Nana! Mi csak ne szabjunk gátat a gondviselésnek!

Aki elolvassa a két művet, az ezt érezni is fogja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!