A mese megóvja a gyerekeket

Írók, irodalmárok, művészek, pedagógusok, pszichológusok egybehangzóan állítják: a gyermekek életében a mindennapos meseolvasásnak, mesehallgatásnak kiemelt szerepe van jövőjük szempontjából – írja a csalad.hu.

A portál cikkében idézi Csukás Istvánt, a Süsü, a sárkány történeteinek, a Pom Pom, a Nagy Ho-ho-ho Horgász meséinek, a Keménykalap és krumpliorr című regények íróját, aki a konyves.blog.hu-nak azt mondta: „mindenkinek kincsesbánya a gyermekkora, csak nagyon sokan elfelejtik a visszavezető utat.” Hozzátette: „ez az ember legboldogabb, legfogékonyabb és legalkotóbb korszaka. Soha nem lesz olyan friss az elménk, mint akkor volt, amikor még végtelen volt a képzeletünk és az agyunk befogadóképessége. Minden gyermek zseni. Elsajátít egy nyelvet, megtanul viselkedni, szocializálódni, és élni a környezetében.”

Ehhez kapcsolódva a cikk a mese, a mesélés szerepét hangsúlyozza. Felidézik Szinger Veronika egyetemi docens állításait, aki az Anyanyelv-pedagógia című szakfolyóiratban arról értekezett: kultúránkban a gyermek beleszületik az írásos környezetbe, vagyis jóval az iskolába kerülés előtt van némi fogalma a könyvekről, a betűk világáról, az írásbeliség funkciójáról és annak eszközeiről. Az olvasáshoz való viszony nagymértékben függ a környezettől, a szülők írásbeliséggel kapcsolatos attitűdjétől.

Mint írják, bizonyított tény, hogy nemcsak az iskolás, hanem már az óvodáskorú gyermek írásbeliséggel kapcsolatos tudása, az írásbeliséghez köthető tényleges viselkedése is összefüggést mutat a család szociokulturális helyzetével.

Az iskolában előnnyel indulnak azok, akiknek otthon rendszeresen meséltek, akikben pozitív viszony alakult ki a könyvek és az olvasás iránt.

Ráadásul további előnyei is vannak a mesélésnek. G. Gődény Andrea és Kolláth Erzsébet olvasóvá neveléssel, irodalom oktatással foglalkozó szakemberek szerint nem mindegy azonban, hogy milyen formában találkozik a gyermek a mesékkel. Vetített képekben tárul elé; avagy saját, belső készítésű képeket teremt a felnőtt ölébe kucorodó, mesét hallgató kisgyermek.

A hallgatott mesének a belső képteremtés inspirálásával komoly szerepe van az olvasóvá válásban, hiszen az irodalomélvezet- és értés alapja a fantázia, a belső képalkotó képesség fejlettsége.

Ily módon a felnőtt esztétikai fogékonyságnak, az emberségnek is záloga a gyermekkori mesehallgatás.

A hallgatott mese oldja a szorongást, és nem történhet benne olyan, ami agresszívvá tenné a gyermeket, vagy félelmet keltene benne, mert saját belső képei megóvják mindkettőtől: a belső kép sosem félelmetesebb annál, mint amit készítője elviselhet. Nem teszi az elme félelmetesebbé a „boszit”, mint amit el tud viselni a psziché. A mesét hallgató gyermek, azon túl, hogy gazdagabb személyiséggel és esztétikailag fogékonyabban indul az életben,

jóval esélyesebben lép iskolába, hiszen beszédértése, beszédprodukciója sokkal fejlettebb mesét nem hallgató társainál.

Könnyedebben felel meg az iskolai kihívásoknak, a beszéd olvasás- és írástanulás sikerességére gyakorolt hatása miatt – összegez a csalad.hu cikke.

Borítókép: illusztráció. Fotó: Shutterstock