Házi-mozi

2008.03.19. 14:09

Evolúció praecox

Ha a rendezőket megköveznék történeti hűtlenség miatt, Roland Emmerich csúnyán meg lenne kövezve. Jehova-jehova!

Balassa Tamás

Ha valahogy nem történt a kőkorszak, akkor így biztosan nem. Túl sok a szempillaspirál és a macsónézés: a romantika nem állhatott még ily magas fokon, máskülönben az Elfújta a szél, a Casablanca és a Rómeó és Júlia már a mezolitikumban is retrópolcokon figyelt volna. De mielőtt a vaskalaposság billoga sülne a kőszívű ítész szőrzetébe nyaktájon, nyomban meg is kell jegyeznem, hogy igazán a kutyát nem érdekel a történeti hűség. Ha egy film elvarázsol, lenyűgöz, földbe döngöl, üstökön ragad, és el nem enged, akkor nyert az ügy. Itt erről nincs szó. A történet vérszegény, az angol nyelv fülsértő, a látvány viszont: az látszik.

Föléltük a jövőt és a sci-fi-témákat, marad a múltba révedés. Mamut-lábakon jár az időgép.

Emmerich ismét munkát adott egy kisebb kaliforniai városnyi számítógépes animátornak. A Godzilla, a Függetlenség napja és a Holnapután rendezője ezúttal tíz ezer évvel visszafelé tekerte a vekkert, elképzelte és néhány napban összesűrítette a Föld nevű bolygó sok ezer évnyi korabeli hétköznapját. Visszafogottan kreatív, I. e. 10000 címszerkezetű amerikai-új-zélandi kalandfilmjében nem molyolt különösebben a könyvtárak mélyén.

A paleontológusok bérét inkább átcsoportosította a digitálistrükk-mesterek kiadásrovatába.

Mesét látunk, amolyan sci-fi, fantasy, lamúr, kaland egyveleget, ami mégis inkább vígjáték. Kezdetben vala egy hegyvidék falu, ahol a jégkorszak eleven emléke és a sok ezer méteres magasság dacára (ejh, tényleg nem érdemes a valóval tökölni), leginkább fedetlen felsőtestű figurák szaladgálnak az „angolul” mannakoknak nevezett mamutok után. Yaghaloknak hívják a népet, csak hogy szívassák a kritikusokat. Az anyasámán jóslata nyomán egy kékszemű leány és ez deli vadász szerelme lesz a falusi éléskamra megmentője. Merthogy az évente egyszer legelészni érkező mannakok mint a két lábon járó vágóhidak elmaradoznak sajna.

Misztikus harcosok portyáznak a hegyormon, viszik a falu apraját, még inkább a nagyját.

Megindul az egyórás üldözés, a maradék derékhad földrészeken által hajkurássza a nyomoronc emberkereskedőket. Akik vannak olyan ostobák, és minden népcsoportból elvisznek néhány tagot, így magukra haragítják tokkal-vonóval az egész kőkorszakot: eszkimók, pigmeusok, ómagyarok és Sir Richard Attemborough kivételével mindenki a Hegylakó gonoszaira emlékeztető lényekre vadászik.



Közben kétemeletes vérszomjas pulykák kergetik őket bőszen a sűrű susnyásban.

Vezérük a yaghal D’Leh (Steven Strait) lesz, aki apja nyomdokán járva vitézkedi el magát az esőerdőkön és a szavannákon át egészen a Nílusszerű folyó Egyiptomi piramisszerű építményeiig. Kiderül, az egész ramazuri a korabeli emberkereskedő-maffia műve, amiben a piramisok vendégmunkásainak toborozzák össze a nagy nemzetközi munkaerő-piaci globalizáció jegyében a feketemunkásokat.

A látványelemekre érzékenyek itt vigyázzanak az ejakulatio praecox-szal.

Elég mutatványos ugyanis, amikor teherhordó mamutok tucatjai és emberek tízezrei tüsténkednek az építési területen totál plánban, madártávlatból. Ezeket a képeket lehet szeretni, de a nézői odaadás csakhamar alábbhagy, amint veszedelmesen közelg a kardfogú végkifejlet. Az unalmasnak ugyan nem nevezhető, de az eredetiséget mint sátán a tömjénfüstöt kerülő mozi ugyanis az elviselhetőnél is giccsesebb véget ér. Kénytelen vagyok ugyan örülni a kis fekete és a kis fehér embergyerek újsütetű barátságának, mert a jelenet szép, de aztán ennyi.

A 10 ezer évvel ezelőtt eleinkbe épült esztétikai ítélet ugyanis azt mondja: fotónak jobb lett volna.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!