Házi-mozi

2008.03.24. 09:08

Ki-ki derbi

Jó kis film ez a Horton (mocskosnagy rajzfilm-elefánt kicsi szöszt cipel másfél órán át), csak az a sok gyerek ne volna!

Balassa Tamás

Én tudom mikor elég! – mondta Koltai Róbert néhány évtizede estéről-estére egy zenés darab buffó-szerepében. Még nem! – tette hozzá minduntalan, és benyakalta a következő pohár pityókát. Figurája ezt a mondatot tucatszor elmondta, pedig már az elsőnél sem volt szomjas, a végére viszont határozottan rommá itta magát. Valahogy így vagyok én is az amerikai 3D-animációkkal, nem akarom elhinni, hogy a tengerentúlon képesek az n plusz egyedik változatot is hibátlanul, vérprofi forgatókönyvvel, kedvelhető hősökkel és – a felnőttekre is gondolva – több rétegű cselekménnyel és áthallásokkal megírni.

Nem tudom, mikor lesz elég az amerikai mesefilmekből. De a Hortont látva még nem az.
 
Ha szegény szerencsétlen Safranek-gyilkos Macskafogó kettőbe negyedennyi fantázia szorult volna, akkor a folytatás bocsánatos bűn lett volna. Ilyen gond egy szál sincs a Jégkorszakos alkotók műhelyéből kikerült történettel, melynek már a magva is eredeti, némiképpen súrolva persze az infantilizmus határát – de erről majd később. Egy behemót elefánt láthatatlan lényekkel találkozik az erdőben, konkrétan egy szöszről hallá termetes fülével a segélysikolyt, és üldözni kezdi a szél játékának kitett bigyót. És mit ad isten – erről is majd később –, a boholy egy szabályosan imbolygó bolygó, laknak rajta mindenféle népek.
 
És most jöjjön eme írás legkérdőbbnek tűnő legkijelentőbb mondata: Kik lakják a szöszt.
 
Már megbántam magam is, gyenge vicc. A szöszön Kik élnek, Kifalva lakói. Sok kicsi izé. Levéltetű teszem azt, vagy mégis inkább poratka, hiszen a repülő dolog, amin élnek, az nem levél, hogy meg legyen e tetve, hanem szösz, tehát a dolog inkább ad atka. A kérdés nem eldöntendő, és nem is eldönthető, meg jelentősége sincs. Lényeg, hogy a mikroszkopikus civilizáció igencsak érdekes. A gyerekeknek csak annyira, hogy Ki lakói módfelett furák, a light-fülű felnőtteknek viszont csemegét jelentenek e jelenetek.

„Ami van, az remek, ami nincs, az nem kell.” Óh, hogy ezt száz ovis közt kellett hallanom!
 
Pedig már-már forradalmi hangulatba vertem magam, és ha nem sajnálom a szegény szerencsétlen kölyökhadat, nyomban meg is szavaztatom őket a felesborsó-főzelékről, a csendes pihenőről meg a gyerekfogászatról. Az idézett mondat ugyanis Ki tanácsának mozgalmi indulója, a szocializáltságra szavazás monumentje: itt kérem mindenkinek Karel Gott volt a jele az oviban. Éljen a változatlanság állócsillaga, az újraírható történelemkönyvek nyomdája, a körkörös nosztalgia, és Hérakleitosz bedarálása. Merthogy akárhányszor bele lehet lépni ugyanabban a folyóba.



Akinek itt ment el a kedve az egésztől, nyugi! Egy fia Hérakleitosz sincs a Hortonban.
 
Csak bájos társadalompolitikai tréfálkozás van, ami tíz év alatt nem fáj, fölötte viszont kedvesen szórakoztat. Nem beszélve a teológiai vonulatokról. Kifalva népei ugyanis az eget kémlelik, amikor az elefánthoz szólnak, hiszen az tényleg arra van. És egyúttal az isteni elefánt az egyetlen reményük, hogy az örökös szálldogálás helyett végre megállapodjanak egy biztos helyen. Csakhogy, „odafönn” a dzsungelben Hortont síkhülyének nézik a vadállat-kollégák, hiszen mételyezi a gyereknevelést, amikor egy kókadt virághoz beszél egész álló nap. Kalamajkák sora és a Vlad nevű keselyűvel folytatott ádáz tusa után már-már Armageddon éri el Kifalvát, amikor Ki polgármestere – mely rang időtlen-idők óta öröklődik – utolsó leheletéig küzd szösztársaiért.
 
A megoldás könnyek között érkezik, néző elérzékenyül: csak az a sok gyerek ne volna!
 
A Horton fentebbiek okán jó film. Ajánlom, nézzék meg. Akinek nincs saját külön bejáratú utódja, hamar stoppolja le a szomszédét, hogy legyen kivel Hortonozni. Sötétben akár betérhet a már XL-es utóddal is, aki erre persze csak kapucniban hajlandó, de oda se neki, élvezni fogja a mesét az ő lelke is! Kritikus ezen a ponton már-már beleragadna az örömködés negédesébe, amikor rányit a világháló Horton-oldalára, és mit lát: amerikai kollégák adoptációs opciót indítottak. Ez idáig 135 974 Ki-lakost neveztek el és fogadtak örökbe világszerte. (Csak, mert fentebb az infantilizmusnál ígértem valamit.)
 
Nagyon haloványak a határok. És nem mindig tudni, mikor elég.
 
A Horton egy nagy zöld buddhista rajzfilm, amiben nincsenek tibeti szerzetesek, és a mosolygó tömegeket klónozó tanácsi hatalomról sem mondanak benne csúnyákat. Ha bármelyiket megtennék, elaludna minden néző. Ezért minden szépet csak gondolnak. Gondolom.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!