Fehérre festette a zselici égboltot a meteorhullás

Szomorúan kezdődött a csütörtök éjszakai csillagnézős túra. Sötétedéskor ugyanis elkezdett befelhősödni az égbolt, így veszélybe került a sokaknak előre eltervezett program. Házastársi egyetértés mellett korábban arra az elhatározásra jutottam, hogy a szabadba megszámolom, óránként mennyi hullócsillag jelenik meg az égen, természetesen csakis az oldalbordával támogatott kísérettel. Mosoni Lászlótól, a csillagpark vezetőjétől kértünk tanácsot, érdemes-e ellátogatni a csillagparkba, vagy esetleg várjunk egy évet, mire újra láthatom a Perseidákat. Viccesen megjegyezte; nem meteorológus, de a radarképen már jól látszódnak a viharfelhők, viszont néhány óráig még nem kell aggódni.

Nem sokáig gondolkodtunk, azonnal autóba ültünk, és elindultunk a fénymentes környezetbe, bízva abban, hogy látunk néhány csillagot. Hosszú perceket autóztunk az erdőben, mire megláttuk az út szélén leparkolt autókat, így tudtuk, hogy pár száz méterre vagyunk a csillagvizsgálótól. Letettük a kocsit, majd elindultunk az épület felé. Gyaloglás közben leszólított minket egy autós, akinek ismeretlen volt a helyszín. Épp hogy válaszolni tudtam kérdésére, a szemem sarkából arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmas, fehér fénycsóva kúszik el az egén. Összenéztünk feleségemmel, és tudtuk, hogy nem hiába jöttünk el a sötét erdőbe.

Kockás plédünket a csillagvizsgáló épülete elé terítettük le, ahol már néhány család, baráti társaság és pár kémlelte az eget. Jó néhány perc eltelt, mire a szemünk megszokta a teljes sötétséget, nyugat felől azonban a folyamatos villámlás megzavarta az idilli hangulatot. – Ott volt egy – kiáltott fel hangosan egy gyerek. – Na, erről is lemaradtunk – mondta csalódottan egy másik nézelődő. Ezután hosszú percek teltek el, mire egy fénycsóva újra felbukkant az égen. Az időjárás azonban egyre rosszabbra fordult, a felhők pedig csak sokasodtak, ezért sokkal jobban kellett koncentrálni a szemnek, hogy megpillantson egy újabb hullócsillagot. Ennek ellenére sokan kitartottak, és bíztak abban, hogy az idő előrehaladtával megsokasodó égi jelenségből néhányat még el tudnak csípni. Nekünk is megérte türelmesnek lenni, hiszen este, nem sokkal tíz óra után kettő „kisebb” hullócsillagot is megpillantottunk. Ezután viszont már egyhez sem volt szerencsénk, hazaindultunk. De az biztos, egy év múlva újra kifekszünk a csillagos égbolt alá.

Többtucatnyi csillag tűnt fel az égen

Mosoni László, a Zselici Csillagpark vezetője elmondta: a Perseida meteorraj különlegessége a látványban rejlik. A legintenzívebb órában többtucatnyi tűnik fel az égen. A csillaghullásra ráadásul időben fel lehet készülni, hiszen minden évben ugyanakkor látható. Kiemelte: földünk az év ezen időszakában egy törmelékfelhőben halad át, ezért látunk ilyenkor ennyi hullócsillagot. Az apró porszemcsék és kavicsdarabok óránként nagyjából százezer kilométeres sebességgel lépnek be a föld légkörébe.