Bejárta az országot a leghatalmasabb lombkoronásokat kutatva

Amikor Takács Márton az akkori Szent István Egyetem (a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem elődje) hallgatója lett, még nem igazán tudta, milyen témában készíti majd el a természetvédelmi mérnök tanulmányait is lezáró szakdolgozatát. 

– A későbbi témavezetőm, Malatinszky Ákos egy terepgyakorlat alkalmával elmondta, hogy ő tudja, hol van Ötvöskónyi, és azt is, hogy ott van az ország egyik legnagyobb fája, a vén hárs. Aztán megkérdezte, mi lenne, ha a nagy fákból írnám a szakdolgozatom, mert ezt a témát korábban még senki sem választotta – elevenítette fel a fiatal kutató. Takács Márton a diplomamunkáját néhány fáról írta, egészen pontosan a nagy törzskerületű fákat vizsgálta. – Nem minden öreg fa nagy is. Lehet, hogy olyan területen is növöget egy tölgyfa, amelynek nincs megfelelő talaj, vagy csapadék. Ettől függetlenül lehet, hogy kétszáz éve nő, de egy villanyoszlopnál nem lett nagyobb – világított rá a biológiai háttérre. A törzskerület számszerűsíthető, amelyhez elég egy mérőszalag, a magasság méréséhez pedig lézeres magasságmérő, emellett a korona átmérőjét, a fa egészségi állapotát, a rajta lévő károsítókat is vizsgáltam. A megközelíthetőségről kevés információ van, ezt eddig nem nagyon vizsgálták, én kategóriánként értékeltem őket ebből a szempontból – mondta a kutató. 

Takács Márton az általa újonnan megtalált fákat pontosított koordinátákkal és megközelíthetőségi adatokkal együtt lejelentette a Pósfai György által életre hívott dendromania.hu webhelyre, ahol megyékre lebontva megtalálhatóak a leghatalmasabb famatuzsálemek. De aztán nem állt meg itt. Tizenkét év alatt végül kétezer óriási fát vizsgált meg és keresett fel szerte az országban. Szerelem és hobbi is lett a kutatómunkából, amely során számtalan érdekes és feledhetetlen élmény érte. – Somogy megye a legnagyobb egyedszámmal rendelkező megye, hatalmas lehetőségek vannak. Nagyon jó élmények fűznek az iharosberényi gesztenyéshez, a pincék mellett a gesztenyésbe kanyarodva nagyon jó napokat töltöttem a családommal, oda ugyanis ők is elkísértek. De ugyanígy Bolhó és Babócsa környékén, valamint Szőkedencsen is kellemes volt. 

– Fontos, hogy tudjunk ezekről a fákról és megőrizzük őket, ha másképp nem is, de fotókon, mert ezek a fák a múltunk darabkái, fogalmazott az ötvöskónyi származású kutató, akinek következő nagy projektje az lesz, hogy a Trianon után elcsatolt területeken található faóriásokat is lajstromba veszi. 

Szabad területnek tűnt, de magánkastély parkjához jutott

A kutatásai során az gondot okozott, hogy a műholdkép a tulajdoni viszonyokat, mint fontos információt nem tartalmazta. – Láttam, hogy viszonylag szabad területen helyezkedik el a fa és gyalog könnyen megközelíthető, aztán kiderült, hogy magánterületen áll vagy kastélyparkban, ahova nem mehettem be. De olyan is volt, hogy a műholdfelvételről láttam a fát a patakparton Kisdobsza határában, de én a túloldalon gyalogoltam. Így tőlem jó négy kilométerre került, ezért gondoltam inkább átugrom a túloldalra, ekkor teljesen elmerültem a vízben februárban, nem volt kellemes élmény. 

Az időjárás sem mindig volt a kutató barátja, hiszen előfordult, hogy a negyven fokos hőséggel, vérszívókkal és szederindás bozótossal is dacolnia kellett, hogy rábukkanjon a keresett famatuzsálemre. S az is előfordult, hogy az autója motorháztetején folyt a sár, de többször el is akadt a kocsival a terepen. 

Fotók: Takács Márton