A (szak)tudás hatalma

Mikor gyerek voltam, mindig azt hallottam, hogy tanulni kell, mert az ember csak úgy tud érvényesülni az akkori kemény, és tudásközpontú világban. Sok idő eltelt, és rá kellett döbbennünk, hogy az akkori világ nem is volt olyan kemény, és talán nem is a tudás határozta meg annyira, mint manapság.

Ezzel a bölcsességgel felvértezve aztán fiatal koromban ugyancsak meglepő volt olvasni, hogy az óceán másik felén, a számomra csillogásából időközben sokat vesztett nyugaton, hiány van például vízvezetékszerelőből. Hihetetlenül hangzott, hogy a sok menedzser, a jóléti társadalom haszonélvezői, nem tudnak mit kezdeni egy csöpögő csappal, miközben a világ arculatát formálják nap mint nap.



Most pedig egy hasonló valóság körvonalai bontakoznak ki nálunk is. Nő a szakemberhiány az országban, és bár ismerjük az okokat, és erős sejtésünk van a következményekről is, a megoldás mindezidáig még várat magára.
Mert a mai fiataloknak is elmondják ám, hogy a tudás hatalom. Ők ennek megfelelően beteljesítik anyu – apu álmát, így nem tanulnak egyből szakmát, hanem főiskolára, egyetemre mennek, majd azt elvégezve, várják az ígért hatalmat. Az meg olyan, hogy nem jön rendelésre, ahhoz több kell, de ezt persze nem mondta anno senki.

Így aztán a munkaerőpiac fele fordulnak, de gyakorlat nélkül bizony hamar beugrik, hogy a jó fizetés nem itthon lakik, hanem az üveghegyen túl, el is indulnak világot látni. A képzési rendszer fejét kapkodva próbál megfelelni az igényeknek, így szakmunkást nem nevel ki, hisz mindenki okosabb annál, aki meg nem, az eleve külföldön képzeli el a boldogulást. Most meg itt vagyunk a bajban, hogy se diplomásunk nincs elég, se szakmunkásunk.

Indítunk programokat, akcióterveket készítünk, pénzt ölünk abba, hogy a helyzet változzon. De kezdjük talán az alapoknál: mondjuk azt a következő generációknak, hogy légy az, ami csak szeretnél, amihez érzéked van, és elhivatottsággal, tisztességgel tudod csinálni. És akkor úgy húsz-harminc év múlva, boldog, szakmáját szerető emberek pont azt fogják tenni, amit a legjobban szerettek volna egész életükben: örömmel dolgozni.

Kommentek