női szabó kerestetik

2018.03.05. 20:00

Túl nagy a kabát a megmaradt varrodáknak

Ha ügyesek, akár 150-200 ezer forintot is hazavihetnének havonta a női szabók a nagybajomi varroda munkatársaiként, ám úgy tűnik, senki nem áhítozik a jól jövedelmező állásra. Ez már a szakképzésnél kiderül, ugyanis a helyi Kolping Katolikus Szakközépiskola és Kollégium hiába indítaná a női szabó szakot, egyszerűen nem jelentkeznek a hiányszakmára a fiatalok.

Turbéki Bernadett

Tizenhárom évvel ezelőtt csupán egy osztállyal indult a Kolping középiskola Nagybajomban. A hároméves képzést nyújtó intézményben minden évfolyamon egy osztály van. Októberben 109-en tanulójuk volt, akiket tizenheten oktatnak elméleti és gyakorlati tudásra.

– Kilencedik évfolyamon két osztállyal indulunk, ám a következő tanévre a tanulók fele lemorzsolódik – mondta Laki-Lukács Péter, az intézmény igazgatója. – A gyerekek általában úgy nyilatkoznak, hogy szeretnek hozzánk járni, ám tanulóink többsége hátrányos helyzetű.

Sokan állami gondozásban, illetve nevelőszülőknél élnek. Gyakran olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy a tanulmányaikat nem is tudják befejezni. Például van, aki elmegy inkább kevesebb bérért dolgozni, csak hogy a családját segítse, minthogy elvégezne egy később jól jövedelmező szakmát – mondta az igazgató. Hozzátette: sokan be sem érnek a tanítási időre, vagy egyszerűen azt látják otthon, hogy a szülők sem dolgoznak.

Az intézményben fiúk és lányok egyaránt elsajátíthatnak szakmákat. Akit az élelmiszeripar érdekel, lehet belőle pék, cukrász, vagy éppen szakács. Az építőiparnak is képeznek festőket, kőműveseket, épület- és szerkezetlakatosokat, és még asztalosokat is. Régóta szeretnének női szabó szakot is indítani, amelynek elvégzése után akár a gyakorlati helyen is el tudnának helyezkedni az újdonsült varrónők.

– Sajnos hiába indítanánk, nincs jelentkező a szakra, pedig Nagybajomban, a gyakorlóhelyükön később munkát is kapnának – mondta Laki-Lukács Péter.

Nagybajomban ugyanis 27 éve működik egy jelenleg 225 főt foglalkoztató varroda, amelynek munkatársai közül több mint ötvenen már nyugdíjból jöttek vissza dolgozni. Egy idő után szeretnék befejezni a varrást, és nincs utánpótlásuk. Pedig a varroda még rajtuk kívül ötven főt azonnal fel tudna venni, hogy magasabb hatásfokkal működhessenek. Jelenleg összesen csupán hét női szabónak nyújtanak gyakorlati oktatást.

– Szeretnénk, ha lokálisan a munkaerő magasabb aktivitást mutatna, és a diákok is belátnák, hogy a munka jövőt jelent – mondta a J.T. Ruhaipari Vámszabadterületi Kft. ügyvezetője, Lempel József. – A környékbeli fiataloknak versenyképes jövedelmet tudnánk biztosítani, még Kaposvárig sem kellene utazniuk – tette hozzá az ügyvezető. Elmondta azt is: külföldön már elismerés jár a szakmunkáért.

– Havonta csaknem másfél millió forintot költünk dolgozóink buszköltségére, és további 700 ezerbe kerülnek a bérleteik. A busz reggel összeszedi a munkásokat, és délután hazaszállítja őket – mesélte Dömötör Sándorné, a varroda másik ügyvezetője, aki maga is nyugdíj mellett dolgozik itt. Hozzátette: reggel 6-tól délután 14:20-ig tart a munkaidő, tehát kora délután már otthon lehet, aki náluk vállal munkát.

Lempel József azt is elmondta, húsvétkor és karácsonykor is igyekeznek a munkatársak kedvében járni. Rávilágított sikerük titkára is: pályázatok kapcsán sikerült többször, több százmillió forint értékben fejlesztéseket véghezvinniük, ráadásul a tulajdonos is belátó annak tekintetében, hogy a teljes nyereséget nem viszi ki a Kft.-ből. A varroda biztos amerikai piacra termel. Öltönyöket készítenek. Három hónap próbaidő után, aki jól teljesít a darabbér alapján akár 150-200 ezer forintot is hazavihet. Ráadásul megszerezhet egy biztos szaktudást.

Tájolással csinálnak kedvet a szakmatanuláshoz

A Nagybajomi Kolping Katolikus Szakközépiskola és Kollégium mindent megtesz annak érdekében, hogy szakma tanulásra csábítsák a környék általános iskolásait.

– Interaktív szakmabemutatót tartunk úgy 20 kilométeres körzetben az általános iskolás végzősöknek, akik a program kapcsán kipróbálhatják, mihez is lenne kedvük a továbbiakban – mondta Laki-Lukács Péter, a Kolping középiskola igazgatója. – Cukrásztanulóink például marcipánrózsákat készítenek közösen az érdeklődőkkel, de varrógépet is viszünk a bemutatóra, amely minden szakmacsoportunkra kitér – tette hozzá.

A tájoló programhoz hasonló találkozókon könnyen kiderülhet, ki miben lenne jó, illetve mihez lenne kedve. Az iskola specialitása a sajátos nevelési igényű tanulók fogadása, valamint az itt folyó lelki

élet. A fiatalok tanulmányaiba ugyanis hitoktatást is beépítették, valamint szentmisékre is járnak.

– Sajnos a tanulóink többsége nem vallásos családból érkezik, ám arra is volt nem egyszer példa, hogy megkeresztelkedtek, vagy bérmálkoztak a nálunk folyó oktatás eredményeképpen – mondta az igazgató.

Élesedő verseny, bezárt varrodák

– Megrendelés most lenne, ám kevés a varrónő és a szabász Somogyban – mondta Makkó Istvánné, a kaposvári Lady Ruházati Kft. ügyvezető igazgatója. – Az elmúlt időszakban több kisebb varroda zárt be Somogyban, az egyre élesedő versenyt nem bírták a vállalkozások.

A kisebb falvakban korábban biztos megélhetést nyújtottak a varrodák. A szakember szerint a ’80-as, ’90-es években sem kerestek kiemelkedően a dolgozók, ám a folyamatos munka révén biztonságban érezhették magukat. A piac gyökeres átalakulásával nehéz helyzetbe jutottak a jellemzően tőkeszegény, könnyűipari vállalkozások, az utóbbi években különösen a kötelező minimálbér-emelés jelentett nehézséget.

Makkó Istvánné rámutatott: szükség van a fizetések emelésére, ám ezzel együtt a cégek helyzetéről sem szabad megfeledkezni. Ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a törvényi kötelezettségüknek, s a vállalkozások is fejlődjenek, jó lenne, ha központi segítséget kapnának.

– Mi kilenc varrónőt foglalkoztatunk, a nálunk készült férfi zakót, mellényt és női ruhát Németországba exportáljuk – emelte ki. – Ha az állam adó vagy járulékkedvezményt biztosítana a varrodáknak, akkor minden bizonnyal javulna az anyagi helyzetük és stabilabb körülmények között gazdálkodnának,s így jobban összpontosíthatnának a jövőre. A szakma nehéz helyzetbe jutott: rendkívül kevés a megfelelő gyakorlattal rendelkező, a magas minőségű export munkára alkalmas dolgozó. A környéken is számos volt kolléga elment takarítani, mások egy kaposvári gyárban betanított munkásként dolgoznak, de akadt olyan is, aki az előnyugdíjat választotta. Szerintem nehéz újra visszahívni a pályára azokat a varrónőket, akik egyszer már elköszöntek. Kiestek a gyakorlatból, s kevés a remény arra, hogy újból tempósan dolgozzanak.

A szakembertől tudjuk: az ágazatban dolgozók minimálbér körül keresnek, többnyire gyakorlott munkásokat várnak a cégek. A tapasztalt, rutinos szabászok, vasalók és a csoportvezetők viszont rendszerint átlag felett keresnek.

Makkó Istvánné szerint olyan közegre van szükség, amely anyagilag és szakmailag is felkelti a fiatalok érdeklődését. A szakmai utánpótlás döntő, ehhez persze olyan kedvezmények kellenek, amelyek megteremtik a cégek hosszú távú fejlődési esélyét.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában