A megváltozott klímához igazodtak növényeink is már

A nyolcvanas években még kizárólag a zöld héjú dinnyét ismertük. Ezt a fajtát kaptuk a piacon és a zöldségeseknél is. Ma már a csíkos dinnyéből van több, a zöld háttérbe szorult. Bármilyen meglepő, a változást a vásárlók idézték elő. 

– Semmi különös nem történt, csupán a csíkos tetszetősebb volt a vásárlóknak. A kereslet-kínálat elv alapján a termelők egyszerűen átálltak erre a fajtára, pedig lényeges különbség nincs – mondta Horváth Péter kertészmérnök, aki szerint a csíkos dinnye héja kicsit vastagabb, emiatt biztonságosabban szállítható és tovább eltartható. 

– Húsz éve a vásárlók többsége még piacokon vásárolt. Most mindent egy helyen, áruházláncoknál szereznek be. Emiatt elsősorban azok a fajták érvényesülnek, amelyek biztonságosan szállíthatók nagyobb távolságra, és hosszabb az eltarthatósági idejük – magyarázta Geösel András, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézetének Zöldség- és Gombater­mesztési Tanszékének vezetője. – Az évtizedek során megváltozott a klíma. Kórokozók, kártevők jelentek meg, amelyek befolyásolják a termés minőségét, ám két-három fa bizonytalan terméshozammal nem lehet sikeres alapja egy áruházlánccal kötött partneri viszonynak – hívta fel a figyelmet Geösel András, aki szerint a gyermekkori íz- és illatvilágunkat egy hangulathoz kötjük, s csupán a nosztalgia játszik velünk. 

– A régi fajták termelési technológiája teljesen más volt. Nem vonhatók be a nagyüzemi termelésbe. Napjaink gyümölcs­ültetvényein a gyümölcsfák hat-nyolc év után elvesztik a termésbiztonságot, szemben a nyolcvan-száz éves fajtákkal – mondta a gyümölcsész Zaja Péter, aki 60-70 fajtát tart csupán almafából, és más gyümölcsfái is vannak. – Az íz és a minőség rovására ment a nagyüzemi termelés. A kis területen tartott sok almában nincs meg az a tápérték, ami egykor megvolt. Víz és aroma van csak benne – tette hozzá. 

– A régi paraszti kultúrában szalmába bugyolálva tették el a kisebb dinnyét télire, ahogy sok zöldséget is, ám ez napjainkban már kevésbé jellemző – mondta a kertészmérnök, aki szerint hiába vágyunk a régi ízekre, a fajtanemesítők a termelők szükségleteit szolgálják ki, akik a vásárlók igényeinek megfelelően választanak egyes tulajdonságokkal rendelkező fajtákat. Tehát, hiába keressük a régi ízeket, ha inkább szemre vásárolunk, mert bizony, inkább ez jellemző a vásárlókra. 

– Egy sokszínű, többféle paradicsommal tele rakott tál sokkal vonzóbb, mint az egyféle. Például ezt is felismerték a termelők, ezért jelentek meg snackparadicsomos poharak a piacon. Sokan hiányolják az igazi ízeket, ám a többség mégis inkább az esztétikum alapján választ. 
 

A talaj egysége határozza meg a növény tápértékét 

A zöldségek és gyümölcsök íze nagyban függ a talaj minőségétől, vagyis annak tápanyagtartalmától. – Nekünk is volt pár évünk, amelyet a tapasztalatgyűjtés határozott meg – mondta Ádám Balázs, a Krisna-völgy főkertésze. – A konklúzió szerint a talaj egysége határozza meg a növény ízét, egészségét és beltartalmi értékét is. Ahol folyamatosan bolygatva van, szántják, forgatják, a mikrobiológiája felborul, a talaj ennek következtében erodálódik és elsivatagosodik. Ennek megelőzésére mi sekélyen művelünk, amit minden felületen és bármekkora területen meg lehet csinálni, csupán tudatosságtól függ. Arra a következtetésre jutottunk, hogy azok a palánták, amelyeket az őstermelők műtrágyáztak, természetes közegbe kiültetve tönkrementek. Mivel nőttek a fogyasztói igények, és egyre kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, gépesíteni kellett. 
Ádám Balázs szerint a virágok illata ott van a talajban, a növény onnan meríti a rá jellemzőt, ahogy az ízeket is. Ha nem tápláljuk a talajt, a zöldségekre jellemző ízek sem jelennek meg, ezért nagyon fontos a komposztálás és a talajtakarás. 

Fotó: Lang R.