A 2003-as horror nyár, amikor focizni lehetett a Balaton fenekén

2003-ban a Balaton új műfajba lépett: víz helyett inkább homokos síkságként funkcionált. A csapadékmentes hónapok és a perzselő hőség miatt a tó vízszintje mélypontra süllyedt és augusztusban alig érte el a történelmi 40 centimétert, novemberre pedig 27 centire csökkent. Olyan ​kicsit lett, mint egy rosszul sikerült pancsolómedence. A látvány döbbenetes volt. A strandolók nem úsztak, hanem sétáltak a tó fenekén, a gyerekek homokvárakat építettek ott, ahol máskor úszógumiban lebegtek, és a nádasokat száraz lábbal lehetett körbejárni.

A legmegdöbbentőbb pillanat azonban az volt, amikor egy traktor gond nélkül áthajtott a Balaton közepén. A német turisták döbbenten bámulták a jelenetet, egymást bökdösték.

A Balaton fenekén fociztak a turisták

A víz eltűnése után új sportág született: balatoni strandfoci a tó fenekén. A part mentén kiszélesedett homoksávokon röplabda- és focimeccsek zajlottak, még néhányan viccesen azon tanakodtak, hogy hamarosan megjelennek a kaktuszok is.
A horgászok egyre beljebb merészkedtek, mert a halak a mélyebb vízbe húzódtak. A csónakok inkább dísztárgynak tűntek, mint közlekedési eszköznek.
Az emberek olyan helyekre jutottak el száraz lábbal, ahová addig csak csónakkal lehetett bejutni.

Eladó balatoni nyaralók féláron!

Ahogy egyre fogyott a víz, a balatoni ingatlanok értéke is úgy zuhant. „Eladó” táblák lepték el a part menti nyaralókat, mert sokan tartottak, hogy a Balaton végleg eltűnik. A vevők azt kérdezték, van-e garancia arra, hogy a Balaton visszatér. 
A vendéglátósok sem jártak jobban. A büfék és kempingek tulajdonosai dühöngtek, mert a vendégsereg elmaradt, a szezon csapnivaló volt, és a „vízparti vendéglátás” hirtelen új értelmet nyert: a vízpart olyan messzire húzódott vissza, hogy azt már távcsővel kellett keresni.

A nagy vízvita

A pánik nemcsak az ingatlantulajdonosokat és a vendéglátósokat érintette, hanem a tudósokat és a döntéshozókat is. Felmerült, hogy a Rába vizét kellene a Balatonba vezetni, de a környezetvédők tiltakoztak és a vízügyi szakemberek is heves vitába bonyolódtak.
Hatástanulmányokat készültek, de a legnagyobb kérdés továbbra is maradt: mikor kell tényleg beavatkozni, és hol a határ a természetes folyamatok és az emberi segítség között?

A nyár, amikor a fejesugrás veszélyes extrém sporttá vált

A kiszáradt Balaton tragikus és abszurd helyzeteket is teremtett, nem kevés feladattal ellátva a mentőket és a megye kórházait.

• Egy 21 éves német fiatalember fejest ugrott a Balatonba, de alig néhány centiméteres vízbe csapódott. Gerinctörést szenvedett, és kórházba kellett szállítani. 
• Egy 16 éves német lány szintén fejest ugrott, de csodával határos módon megúszta sérülés nélkül.
  A strandok mellett ekkor már nemcsak napozni lehetett, hanem azon gondolkodni, hogy egy újabb kánikula után vajon kell-e ásót hozni, hogy vízhez jussunk.

Visszatérhet a kiszáradt Balaton?

Szerencsére 2004-től a csapadékosabb időjárás visszahozta a vizet és a tó visszanyerte megszokott formáját. A turisták megnyugodtak, az ingatlanpiac ismét magához tért, és a focipálya funkcióból újra fürdőhely lett.
A szakértők szerint a Balaton jövője még mindig bizonytalan. Egy újabb aszály esetén ismét előkerülhet a vízpótlás kérdése, és lehet, hogy a természet helyett már az embernek kell majd gondoskodnia a „magyar tenger” megmentéséről.

Aki ott volt 2003-ban, biztosan nem felejtette el azt az időszakot, amikor a Balaton fenekén fociztunk, és egy traktor szelte át a tavat. Ma már nehéz elképzelni, de ez a történet nem legenda, hanem a valóság!