Lovagkeresztet kapott a Berzsenyi társaság ügyvezető titkára

– Tanárként végzett, ám a közigazgatás is a kenyere lett. Magyar–orosz–rajz szakos tanárként milyen élményeket adott a katedra?

– Több évtizedes pedagógusmúlt van a hátam mögött, így érzékelhető, hogy szívesen tanítottam, hiszen a visszaigazolás azonnali, sőt egy harmincas osztálylétszám mellett – optimális esetben –, ha a szülőket is beszámítjuk, közel kilencvenen tudják rólam, hogy az órán hogy dolgoztam. Akár Szentbalázson, akár a kaposvári Berzsenyi-iskolában, de úgy vélem, tanítványaimnak jó útravalót adtam a MÁV Nevelőotthonban is. Magammal szemben mindig maximalista voltam, a hibalehetőséget igyekeztem kizárni. Tehetséges diákjaim közül többen pedagógusok lettek.

– Tanítványaival ma is élő a kapcsolata?

– Élő és baráti, hiszen az évek múlásával hozzám „öregedtek”. Elmondásuk szerint szerették, hogy óráimon személyre szabottan figyeltem teljesítményükre, és a gyengébb érdemjegyek mögött is volt bizonyos szintű tudás. Osztálytalálkozóikra mindig meghívnak. Első osztályomból többen alig várták, hogy leérettségizzenek, mert azt ígértem nekik, hogy akkor tegezhetnek.

– A városháza kulturális referenseként egy időben a jogi beszélgetések főkoordinátora volt, de más események is kötődnek a nevéhez. Vezető jogászok, politikusok, írók, költők, képzőművészek közelében zajlott-zajlik a munkája. Nem gondolt arra, hogy memoárban is megörökíti mindezt?

– Sokat mesélhetnék, talán majd egyszer eljön annak is az ideje. A polgármesteri hivatalban érdekes, összetett munkám volt. Az ügyintézés vitte el az időm háromnegyed részét, bizottsági titkárként előkészítettem a közgyűlés elé kerülő anyagokat, pályáztattam; a kulturális bizottsági pénzekre beérkező igényeket összesítve Kaposvár gazdag civil életének, rendezvényeinek a támogatása volt a cél. Esténként, hétvégeken rendezvényeket látogattam, és ha szükséges volt – testvérvárosi küldöttségeknek – elővettem orosztudásomat. Büszke vagyok arra, hogy az Örökség – Kaposvári Kiskönyvtár 19–20. kötete – a Nem sokaság... címmel megjelent Somogyi írók antológiája – összeállításában együtt dolgozhattam Papp Árpáddal. Ha valaki képet szeretne kapni Somogy irodalmi életéről, bátran kézbe veheti e köteteket, amelyben Zrínyi Miklóstól kezdve Pálóczi Horváth Ádámon, Csokonain, Berzsenyin keresztül a közelmúlt és napjaink alkotói reprezentálják, hogy milyen gazdag a megye csak irodalmi vonatkozásban is. Valóban, hosszú időn át segíthettem a Jogi beszélgetések szervezésében. Háromévente kiadványként is megjelent az előadásanyag. A feladat érdekességét az adta, hogy az ország közjogi méltóságai ekkor Kaposváron találkozhattak, s a beszélgetések tematikája a mának szólt.

– A Berzsenyi-társaság ügyvezető titkáraként a Kárpát-medencei hatósugarú szervezet elnökségének a munkáját segíti; nemritkán határon túli kortárs szerzőknek is lehetőséget kínálva az anyaországi bemutatkozásra...

– Az elmúlt időszakban évente átlagosan csaknem negyven irodalmi összejövetelt szerveztünk, de Keszthelyen a Berzsenyi Helikon Napok konferenciát immár 27. alkalommal rendezhettük meg. Könyveket adunk ki, s irodalmi beszélgetések című, közel másfél évtizede futó sorozatunk vendégei sok esetben a határon túli magyar irodalmi élet képviselői voltak. Ma már csak Ferdinandy György él közülük.

– A társaság jelenteti meg a Somogy folyóiratot; hazánkban ez az egyetlen periodika, amely a megye nevét viseli. Bár Ön szigetvári születésű, de somogyinak vallja magát. Miért oly büszke a megyéjére?

– Azért, mert munkatársaimmal része s alakítója lehettem-lehetek a szellemi-kulturális életének. A 2015-ben külsejében és beltartalmában is megújult Somogy folyóirat kedvelt lett költőink, íróink körében. Kitekintés rovatunk lehetőséget ad az Erdélyből, Vajdaságból és Kárpátaljából érkező írásoknak.

– A diákok jelentős hányada előbb jár külföldön, minthogy megismerje szülőföldjének kincseit. Sokan azt sem tudják, ki volt a „niklai remete”…

– Például ezért szervezzük a Niklai Irodalmi Tábort. Azzal a céllal indítottuk útjára 2008-ban, hogy minél több középiskolás fiatallal ismertessük meg küldetésünket. A „niklai remete” nevét viselő iskolával együttműködve és a polgármesteri hivatal támogatása mellett szervezzük a programot. A tábor népszerűségét igazolja, hogy az ország minden részéről érkeznek diákok; tavaly két leány Szerbiából jött. Nagy sikernek tekintjük, hogy eddigi táborozóink közül többen a magyar szakra jelentkeztek, és kérték felvételüket a társaságba, sőt szakdolgozat is készült már a társaság történetéből.

– Takáts Gyula Kossuth-díjas író, költő, műfordító neve hosszú ideig egybeforrt a társaságéval. A levéltárban most folyik a hagyaték feldolgozása, Kovács Sebestény Gyula utca otthona emlékházként működik, ahol gyakran randevúznak a testvérmúzsák. Hogy látja, Gyula bátyánk az égi íróasztala mögül néha-néha lekacsint?

– Az emlékház ad otthont Gyula bácsi – örökös elnökünk – személyes tárgyainak, bútorainak, könyveinek. 2011 óta e hangulatos környezetben bonyolítjuk le az Irodalmi teadélutánokat és az Esték Drangalagban elnevezésű rendezvényeinket. Gyula bátyánk egyébként nemcsak pajkosan lekacsint, hanem unokahúgaival együtt kiváltképp örül annak, hogy élettel teli a ház, s annak is, hogy budapesti tagjainknak is szervezünk programokat. Szabad-e nékem énekelni? címmel a kortárs magyar líra is megjelent palettánkon. A Folyóirat – Élő irodalom sorozatunkban pedig bemutathattuk az Agria, a Vár, a Bécsi Magyar Napló és a Székelyföld folyóiratokat is.

– Csoóri Sándor szerint korunk szellemi, ideológiai járványaira a kultúra, az irodalom jelenti a legkiválóbb védőoltást. Tisztában vannak ezzel a politikusok is?

– Somogyban is sok helyütt vallják Csoóri igazát. Szakály Sándor elnök és Bába Iván főszerkesztő kezdeményezésére megyejáráson mutatkozik be a folyóirat, ahol a polgármestereket kértük fel köszöntőre; legutóbb Zamárdiban találkoztunk. Talán ez is egy útja annak, hogy a politikusok beleláthassanak abba a munkába, amiről mi, irodalmat ápolók, úgy véljük, hogy az egyetlen eszköz nyelvünk és nemzettudatunk megtartására.

Csirkemell és burgonya Ferdinandy György társaságában

A francia emigrációból hazatért Ferdinandy György író, költő is volt a Berzsenyi Társaság vendége. A Takáts Gyula-emlékházban tartott előadását követően ebédelni indultak. Mivel nem a feleségével érkezett az élő legenda, így vendéglátóját kérte, hogy válasszon neki ételt, merthogy ez náluk mindig az asszony dolga. Az ügyvezető titkár fűszeres csirkemellcsíkokat rendelt sült burgonyával, friss salátával, tzatziki­öntettel.

Tiszteletbeli doktorrá is fogadták

Egerszegi Edit tizenhét évig szervezte és koordinálta a hagyománnyá lett Jogi beszélgetéseket. Elköszönésekor egy pergamenre írott „középkori” szövegezésű summa cum laude oklevelet kapott, melyben tiszteletbeli doktorrá fogadták. A diploma mellé került a most átvett lovagrend is – a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés, a Bánffy Miklós-díj, valamint az ez év májusában kapott Berzsenyi Hűségjutalom mellé.