A lélek forradalma

2017.10.24. 14:00

Balás Béla: aki belülről újjászületett, az ösztönösen teszi a jót

Aki belülről újjászületett, az ízig-vérig praktikus, talpraesett, modern, mosolygós, keresztény ember, és szinte ösztönösen teszi a jót.

Lőrincz Sándor

Balás Béla 1956-ban tizenöt esztendős kamaszsrácként Budapesten élt, s kíváncsian figyelte-hallgatta az eseményeket. Most, az általa az emberség revolúciójának tartott forradalom és szabadságharc hatvanegyedik évfordulóján is azt vallja: szinte egy egész könyvet írhatna 56-os emlékeiből. Az emeritus megyéspüspök, akiről évtizedeken át jelentettek, október 23-át követően mindennap azzal kéredzkedett el otthonról: szeretne bemenni a városba „forradalmat nézni”. Erre mindig az volt a válasz, hogy „jó, jó, de ebédre gyere haza!” Ez egészen a kijárási tilalom elrendeléséig tartott...

1956 hevéről-tüzéről, a forradalmi napokról püspöksége idején többször is mesélt Balás Béla a kaposvári katolikus gimnázium diákjainak, akik szájtátva hallgatták, de a hatvanadik évforduló kapcsán tavaly is felelevenítette emlékeit a Kaposi Mór Oktató Kórház által rendezett kerekasztal-beszélgetésen.

– Azon a kedd délutánon az utolsó óra végeztével a Kálvin térről hazafelé tartok a villamossal Kelenföldre, a város szélére. Feltűnik, hogy jobbra-balra izgatott csoportulások – mesélte Balás Béla. – Azt látom, felbolydult az egész város. Otthon a konyhában szól a rádió szakadatlanul. Félóránként azt hallom: engedélyezik, betiltották, engedélyezik, betiltották. A tervezett nagygyűlésről van szó; a Bem-szoborhoz várnak mindenkit, a műegyetem együtt vonul majd a lengyelekkel szolidaritást vállalva.

– Nem nagyon érek rá rádiót hallgatni, sietnem kell, este tánciskola – folytatta Balás Béla. – Bár nincs különösebb készségem a tánchoz, ám nekem ott kell lenni. Életem utolsó tánca ez. Október 23-án este nyolc óra felé félbeszakad a tangó. Rohan mindenki az ablakokhoz, mert kívülről lövések zaja hallik. Így értesültünk arról, hogy kitört a forradalom. Azt tanácsolták, azonnal vegyük a kabátunkat, s induljunk haza. Dehogy akartunk mi hazamenni..., rögtön be a tömegbe, hiszen életünk legnagyobb kalandja ígérkezett.

– Éjszaka 11-ig kóválygok az utcán, s érzékelem: nem túl kellemes a könnyfakasztó szaga – emlékezett vissza Balás Béla. – Óriási a tömeg, visszhangzanak a jelszavak, aztán elkezd durvulni a helyzet. Újabb lövéssorozatok, a rádiónál csata. Nem tudok közelebb kerülni, a Nemzeti Múzeum sarkainál megállított, felfordított teherautók égnek, szirénázó tűzoltóautó locsolni kezdi őket, s olykor beszólnak az emberek: „ne oltsad el, hadd égjen!” A tömegben összeakadok az egyik regnumi ifjúsági vezetővel, aki atomfizikusnak készült, utolsó éves volt, s természetesen ezt követően kirúgták az egyetemről, és mehetett a fatelepre. Így bíztatott: „Kispajtás, jól nyisd ki a szemed, mert százévenként egyszer láthatsz ilyent!”

Balás Béla püspök a lélek forradalmáról is beszélt. Azt mondta: a forradalomnak szerinte három fázisa volt. Kitörni „ez könnyű”, főleg idehaza; magyar embernek könnyű forradalmat csinálni, ám jóval nehezebb győzni, és szinte lehetetlen megtartani a győzelmet, folytatni a forradalmat. Ez azért van, mert a forradalom, ha mélyebben elemezzük, nem felforgatás. Simone de Beauvoir, Sartre felesége a marxizmusnak odaszólva egy kisregényében ironikusan írja: minden forradalom úgy kezdődik, hogy ledöntik a régi szobrot, és reggelre egy újat állítanak, aztán addig megy tovább az élet, amíg megint le nem döntik a szobrot, hogy helyére újat állítsanak. Halálosan unalmas, mondja az egzisztencialista írónő.

Az igazi forradalom az, amit Jézus magyaráz Nikodémusnak János evangéliuma harmadik fejezetében: Nem elég születni, újjászületni kell. Reménytelen az a forradalom, ami nem belső meggyőződésből indul, a lélek 180 fokos fordulatával, teljes belső radikalizmussal. Az Üllői út és a Nagykörút kereszteződésénél lévő Kilián laktanyába bemenekült Naszlady Attila, a Somogyban is ismert kardiológus. Végzős hallgatóként jött az egyetemről, minden irányból lőttek, folyt a vér, mint egy krimiben, hozták a sebesülteket, köztük egy orosz tisztet, akit csak rángattak, ő viszont elsőként ezt a tisztet vitette a műtőbe, ahol ragyogóan ellátta, majd a másik kijáraton kicsempésztette. Itt is éreztem: aki belülről újjászületett, az ízig-vérig praktikus, talpraesett, modern, mosolygós, keresztény ember, és szinte ösztönösen teszi a jót.

Balás Béla püspök szerint, ha egymásban nem bízunk, ha nem adjuk tovább az ismeretet, az élményt, az emléket, akkor megszakad a film. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy 56 fénye, amely a magyar és a világtörténelemből is kiragyog, megkopjon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában