Rejtélyesen sikoltoznak, kopognak – a tengődi szellemház titkait kutattuk

– A Történelmi lovas egyesület vásárolta meg 1991-ben a református egyháztól az épületet, de az adás-vétel finom szólva sem ment simán – mondta Fülöp Tibor Zoltán tulajdonos. – Úgy egyeztünk meg, hogy ha eladják nekünk a parókiát, felújítjuk a református templomot. Már a munkálatok sem mentek zökkenőmentesen, hiszen méhek rajzottak ki a toronyból, s mi úgy gondoltuk, nem zárjuk el az útjukat. Ezért egy rézcsövet építettünk be, s egy kaptárt, mely a Szent Koronára hasonlított, is rajzoltunk hozzá. Ez nagyban megosztotta az embereket, hiszen sokaknak tetszett, de szép számban voltak ellenzői is. A felújítás során sajnos történt egy baleset is.

Fülöp Tibor Zoltán akkor találkozott először a furcsaságokkal, amikor ott töltött egy éjszakát. – Letettem egy matracot, de úgy hallottam, állatok kaparásznak alattam – tette hozzá. – Öt méterrel arrébb költöztem, de akkor is alólam jöttek a hangok. Többször is odébb toltam a fekhelyemet, de bárhová mentem, mindig alólam jött a zaj.

Négyen dolgoztak a kertkapu felújításán és Fülöp Tibor Zoltán végzett elsőként, megmosakodott a kertben kialakított zuhanyozóban és bement a ház egyik szobájába, melyben kettő egyenként körülbelül 150 kilogrammos szekrény volt. Recsegést hallott és úgy érzékelte, megemelkedett a bútor. Majd újra megismétlődött a szituáció. Nekirontott a szekrénynek, mert azt hitte, valami nagy állat van benne, de semmit sem talált... Behívta a kollégái, akik szeme láttára még legalább ötször megismétlődött az eset, igaz kisebb intenzitással, a padló alól pedig sikoly hallatszott, egyik munkatársa szerint, patkányok hangját hallották.

A Bornemissza-napokra több neves előadó is érkezett Tengődre, s köztük volt egy szelleműző is. – Megkértem, segítsem – emlékezett vissza. – Ő teljesen emberi hangon elbeszélgetett a szellemekkel és három évig nem is történt semmi. Megmondom őszintén, hiányoztak, azért felhívtam egy hölgyet, aki eljött a házba és visszahívta a szellemeket. Reccsenéseket lehetett hallani, illetve a nő feltett nekik kérdéseket, melyekre válaszként a mennyezeten kopogtak. Azt hittem, a hajam hullik ki ijedtemben. Megfigyeltem, mit csinált a hölgy és én is megpróbáltam, de nekem nem sikerült, aztán ismét kihívtam a nőt, de semmi sem történt.

Az egyik éjjel aztán olyan hangok szűrődtek a padlás felől, mintha nyomdagép dolgozott volna, pedig 200 méteres körzetben nincs ház, nyomda meg pláne. Fél év múlva volt a lánya keresztelője, ahol találkozott egy nővel, aki azon az éjszakán szintén ott volt a házban és ő azt mesélte, hallotta a furcsa zajokat.

– Nem sokkal később egy baráti család keresett fel, hogy két hetet eltöltenének a házban – mondta Fülöp Tibor Zoltán. – Semmit sem mondtam nekik az épületről, de távozásuk után kaptam tőlük egy vaskos levelet, mely szinte csak a furcsaságokról szólt. Ilyen volt például, hogy a 45 fokban döntött csepegtető leesett, de az ellenkező oldalra...

A tulaj azt állította, ha sokan vannak, mint például a Bornemissza-napokon, akkor alig lehet észlelni a furcsaságokat, ha viszont kevesebben, akkor felpörögnek az események.

Fotó: Barna Magdolna – Magdorka Design