remény

2017.12.27. 17:30

Több mint segítség, egy új élet kezdete

A göröngyös út nem sokat változott. Vagy talán még a tavalyinál is nagyobb kátyúk teszik próbára autónk futóművét. A ház előtti kőkereszten az eltelt egy év nem hagyott szembetűnő nyomokat, törött, amilyen egy éve volt. A távolban megjelenő Marika, ha lehet, még a tavalyinál is vékonyabb. A ház egyik felére azonban szép új tető került. A házra, ami mostanra már Józsikáé.

Márkus Kata

Tavaly karácsony előtt ismerkedtünk meg Posta Józsikával és anyukájával, Marikával. A családsegítő központ javaslatára nekik gyűjtöttek szerkesztőségünk és kiadónk munkatársai segítő partnereink közreműködésével, hogy könnyebb legyen számukra az ünnep. Az idén visszamentünk, hogy megnézzük, tényleg segítség volt-e számukra mindaz, amit jószándékú emberek nekik juttattak.

Józsika se szó, se beszéd odarohan hozzám, és össze-vissza ölelget, amikor meglát. Így röppen tova a gondolat egy pillanat alatt a fejemből: talán nem is emlékszik ránk, kicsi volt még tavaly. – Jaj, tudja mennyire várta Józsika, tiszta izgalomban volt egész nap – erősít rá Marika. – Hát lehet azt a nagy-nagy segítséget elfelejteni? Az számunkra nem „csak” segítség volt, hanem egy új élet kezdete. Látja, most is az a téli kabát van rajtam, amelyiket maguktól kaptam. Meg az az igazság, hogy az összes ruha, ami rajtam van, maguktól van.

S már vezet is körbe a házban, s közben meséli, az ételadományunknak köszönhetően négy hónapig nemigen kellett költenie ételre. – Szóval, amit ez idő alatt megspóroltam – mondta Marika –, abból a pénzből vettem a kisgyerek játékainak egy polcot, neki egy íróasztalt és egy széket. Hát tudja, hogy neki is legyen.

– És amire nagyon büszke vagyok– vezet tovább Marika– , szerettem volna, hogy bent legyen a házban WC, meg kézmosó.

S már mutatja is Marika, hogy ugyan csempére már nem futotta, de a helyiségben, amit tavaly még pléddel eltakart, ott most egy kád, egy WC, egy kézmosó és egy bojler van. – A bojlert persze nemigen használjuk – mondta –, mert ha már úgyis a sporhelttel fűtünk, akkor azon a nagy vasfazékban megmelegszik a víz is. Tudja, muszáj spórolni. Kirándulni se vittem el tavaly Józsikát, mert úgy gondoltam, ez fontosabb. Mert hát mindez egy másik családnál természetes dolog, de nekünk…

S tényleg fontosabb volt. Mert mint utóbb kiderült, ez a fürdőszoba már a saját házukba készült. Pontosabban Józsikáéba. – Kifizettem a részletet az utolsó fillérig, le is százalékoltam utána – büszkélkedik Marika. (Tavaly ilyenkor még 10 havi részlet volt hátra a házra, mostanra kifizette a 300 ezer forintot Marika. A szerk.) – Tudom én, hogy meg kellene csináltatni a tető másik felét is. De hát arra egyelőre még nem futotta. Majd. Én mindig azt mondom, nem szabad elfelejteni, hogy honnan indult az ember. Azt, hogy milyen albérletben kezdtünk. S mostanra azért már van egy házunk. Nincs nekem nagy gazdagságom a gyerekemen kívül. De hálát kell adni azért, ami van. Mert jól emlékszem még arra, milyen volt, amikor még ez se volt.

Tanulj, okosodj önmagadért, minden álmod valósítsd meg. Ezt írta Marika kriksz-kraksz betűkkel Józsika szobájának falára. S bár ottjártunkkor szinte minden figyelmét leköti a TV-ben a mese, azért csak próbálom feltenni a szokásos kérdéseket: hogy megy a suli, mi a kedvenc tárgyad? – Változatosak a jegyeim, mindenféle van – meséli Józsika. – A kedvenc tárgyam a rajz és a művészeti. (Kaptam is tőle egy rajzot, a közepén egy nagy piros szívvel.)

A kérdésre, hogy mi a szíve vágya karácsonyra, azt mondja, nem tudja. – Az jó lenne, ha minden, ez a sok karácsonyi világítás napenergiával működhetne. Akkor nem kerülne olyan sokba – mondja. – Nekem meg amúgy megvan mindenem. De tényleg – bizonygatja. – Talán egy tanulótábla. Az jó lenne.

Marika szüléskor agyi trombózist kapott, tíznél több műtéten van túl. Most éppen a nyaki gerincsérvét kellen műteni. Büszke rá, hogy senkinek nem tartozik egy forinttal se. Józsika súlyos asztmás, kettejük havi gyógyszerköltsége 8-900 forint. A nagyjából 50 ezerből, amiből ketten élnek egy hónapban. A villany és a TV havi 13 ezer forint. Józsika apukája, amennyire tudja, segíti őket. Az elmúlt évben ez a segítség az volt, hogy megvette a tetőjavításhoz az anyagot. S Marika ennek fejében egy évig nem kér tőle gyerektartást. Porszívót ugyan kaptak tavaly, de sajnos nem működik. Az még mindig nagy segítség volna. Meg egy bakancs Józsikának.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában